Az Alkotmánybíróság megsemmisítette az egyháztörvényt

Kiüresített jogalkotás

  • Horvát Marcella
  • 2011. december 20.

Publicisztika

A testület ugyanakkor megvizsgálta a vitatott módosító indítványt is, és nemcsak azt szűrte le belőle, hogy itt messze nem koherencia-zavar feloldásáról van szó, hanem azt is, hogy e módosítások elfogadása „kifejezetten jogbiztonságot sértő szabályozási helyzethez vezetett”.

Az alkotmánybírósági határozat, melynek előadó bírója Stumpf István volt, közjogi érvénytelenségre hivatkozik, vagyis a törvény elfogadásának módját ítélte alkotmányellenesnek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy tartalmi szempontból ne lettek volna kifogásai – még ha Paczolay Péter különvéleményében ezt is hangsúlyozza. Kár, hogy ezen a ponton meg is áll – talán levezethette volna, hogy alkotmányos vagy épp alkotmányellenes-e tartalmilag e jogszabály, hiszen köztudott, hogy az első, még Sólyom László vezette Alkotmánybíróság egyház- és vallásügyi döntéseiben elnöki főtanácsadójaként Paczolay meghatározó szerepet játszott


A határozat szerint a közjogi érvénytelenség ott érhető tetten, hogy a zárószavazás előtt olyan módosító indítványt fogadott el a parlament (T/3507/98.), amely nem az esetleges koherencia-zavarokat rendezi, hanem érdemi módosításokhoz, elvi és részletszabályok átírásához vezet, miközben a jogalkotás e végső szakaszában a házszabály már csak a koherencia-zavar feloldását engedi. Önmagában a házszabály-ellenesség még nem jelentene automatikusan alkotmányellenességet is, ám ez esetben a rendes jogalkotási eljárás lényegében „kiüresedett”. Ez pedig a jogállamiságon esett olyan súlyos sérelem, ami közjogi érvénytelenséghez vezet.

 

A bíróság ugyanakkor megvizsgálta a vitatott módosító indítványt, és nemcsak azt szűrte le belőle, hogy itt messze nem koherencia-zavar feloldásáról van szó, hanem azt is, hogy e módosítások elfogadása „kifejezetten jogbiztonságot sértő szabályozási helyzethez vezetett”. Sajátos módon tehát egyfelől eljárási alkotmányellenességre hivatkoznak, ám közben egy korlátozott tartalmi vizsgálatot is elvégeztek. Érdemes idézni a határozatból, mert tökéletesen példázza a sarkalatos törvény és a jogalkotási munka általános minőségét.

 

A határozat szerint „az Ehtv. rendelkezéseiből nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy a 2012. január 1. előtt egyházként nyilvántartásba vett szervezetek mely időponttól kezdődően milyen végső határidővel kötelesek, illetve jogosultak az egyházkénti nyilvántartásba vételt, illetve a – vélhetően az egyesületekről szóló – külön törvény szerinti bejegyzést kérelmezni, amelynek elmulasztása az egyház jogutód nélkül megszüntetésével jár”. Szerfölött érdekes a „vélhetően az egyesületekről szóló” kitétel – micsoda törvény az, ahol nemcsak egy kötelezettséghez kapcsolódó időpont nem világos, de az AB is csak vélelmezni tudja, hogy milyen egyéb törvény alapján kell majd e kötelezettséget teljesíteni?!

Nem világos az sem, hogy „az egyházkénti elismerés országgyűlési megtagadása esetén mi lesz a szervezet jogi sorsa – figyelembe véve azt a körülményt is, hogy a vallási tevékenység meghatározása [Ehtv. 6. §], (…), és az Országgyűlés általi mérlegelést is magában foglaló elismerési, illetve nyilvántartásba vételi eljárás egyébként is bizonytalanságot hordoz”. E ponton persze tovább is mehetett volna a testület – hiszen önmagában már az is probléma, ha egy-egy felekezet egyházi elismerése egyedi politikai döntés eredménye. Ez az állam semlegességének súlyos megsértése, amely elv jó kétszáz éves közjogi sine qua non minden demokratikus jogállamban. Már az amerikai alkotmány Első Kiegészítése is megtiltja a Kongresszusnak, hogy különbséget tegyen vallások között – márpedig a magyar parlament erre adott magának felhatalmazást. Talán nem véletlen, hogy ezt a kongresszusi képviselők Orbánnak írott levelükben – nem saját alkotmányukra, hanem mint jogállami és demokratikus minimumra utalva – szóvá is teszik.

 

Végül problémát lát a határozat abban is, hogy „jogállás, illetve megszűnés kérdése az egyházi fenntartású közcélú intézmények működésére is kihatással lehet”.

E három indok alapján az AB úgy látta, hogy e módosító nemcsak házszabály-ellenes, hanem a „normavilágosság hiánya miatt a lelkiismereti és vallásszabadság jogának sérelmét eredményezi”. Dönthettek volna úgy is, hogy e vitatott módosító rendelkezéseket mazsolázzák ki a törvényből, ám ebben az esetben pusztán egy torzó maradt volna. Így most a parlament újra nekifuthat e sarkalatos törvénynek – mi pedig a jogalkotás kritikán aluli minőségén túl arról is újra megbizonyosodhattunk, hogy az erőből átvitt alkotmányozás mögött a felkészültség minimuma sem volt meg. Az már csak a ráadás, hogy 12 nap múlva úgy lép hatályba az alaptörvény, hogy az alapjogok gyakorlásának biztosítékait az alkotmányozó képtelen megteremteni.

Figyelmébe ajánljuk

Post mortem

Az egész világot megrázó szörnyűségeknél gyakran előkerül a tettes ízlése – nem akarjuk elhinni, hogy egy átlagos ember is követhet el borzalmas dolgokat, keressük a furcsaságokat, az előjeleket, amelyeknek gyanúsnak kellett volna lenniük.

A szellemek ereje

  • - turcsányi -

Johnny Lobónak nehéz élete volt. Már a háború korai szakaszában megjárta Vietnamot, s hazatérve polgárjogi harcosnak állt; az indiánok jogaiért küzdött. 

A messzi káosz

„Mi ez az utazás nevű dolog? Miért nem hagyjuk abba idővel? Hát sosem nő be a fejünk lágya?” – tette fel ezt a három költői kérdést a szerző 2014-ben, utazós blogjának utolsó bejegyzésében.

Egy macska, egy lótusz

Egyiptommal és a fáraókkal krimitől a sorsjegyen át egészen a bútordarabokig bármit el lehetett adni már 100–150 évvel ezelőtt is. Az egyiptománia kutatása viszonylag fiatal terület, általában egyiptológusok vagy régészek, történészek foglalkoznak a témával, mellékprojektként. A fogalomba bármely egyiptomi motívum felhasználása beletartozik úgy is, hogy a kontextus teljesen független az egyiptomi kultúrától.

Kapupánik

A mai fiatalok már nem tudják mi az élet, se háborújuk, se békéjük, kapálni se tudnak, csak ülnek a számítógép előtt. Gyenge, menekülő generációt szült a korábbiak feszített, izzadságos munkája, elkényeztették őket. Az ilyenekből nem lesznek ’56-os hősök.

Futott két kört

A békemisszió a béke ügyét sajnos, és reméljük egyelőre, nem vitte mérhetően előre utolsó, múlt heti bejelentkezésünk óta, pedig azóta Kijiv, Moszkva és Hszi Csin-ping után Washingtont és az akkor még ép fülű Trump elnökjelölt urat is megjárta Orbán Viktor.

Visszacsatolás

Amikor Antall József a választási sikerének valahai eufóriájában azt találta mondani, hogy ő lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke szeretne lenni, nagyot dobbant a nemzeti szű, vagy lélek. Hogy pontosan mire gondolt a felhevült költő, azt éppenséggel soha nem fogjuk megtudni.

„Mit írtál, szakácskönyvet?”

Bár már négy kötetet jegyez – egy beszélgetőkönyvet és több színpadi adaptációt –, még mindig zavarba ejti, ha írónak nevezik. Az Örkény Színház színészével a legújabb novelláskötete, a Kevert kapcsán így elsősorban az írásról beszélgettünk.

Zsákban futás a pálya mellett

Csák János helyét vette át az európai parlamenti és önkormányzati választás másnapján. Nem a lehengerlő víziók embere, inkább igyekvő háttérmunkás. Kérdés, hogy ez mennyi ideig lesz elég az életben maradáshoz.

„Egy dobásunk van”

Még a legpesszimistább várakozásokat is alulmúlta a 2017-ben nagy lendülettel indult párt szereplése az idei júniusi választásokon. Tompos Márton 3,7 százalékos pártot vesz át, ígérete szerint valami teljesen újat fognak kipróbálni.

Sarkadi utca, Berlin

Egy egész utcát uralt Berlinben az a prostituáltakat dolgoztató Békés megyei banda, amelynek tagjait emberkereskedelem miatt ítélte súlyos fegyházbüntetésre és vagyonelkobzásra a Gyulai Törvényszék.

Van az a pénz

Mészáros Lőrinc az idén annyi pénzt vehetett ki osztalékként a cégeiből, hogy az már a magyar állami költségvetésben is szemmel jól látható tétel lenne. A közbeszerzések csupán ebben az évben is sokmilliárdos osztalékokat fialtak más NER-közeli vállalkozóknak is.