Publicisztika

Kettészakítva

Magyarországon a rendszerváltás óta várat magára az egészségügy rendszerszintű átalakítása. Tény, hogy a legnagyobb esélye, történelmi lehetősége erre – parlamenti többsége, kormányzási ideje és pénzügyi erőforrásai okán – a 2010 óta megszakítás nélküli Fidesz-kormányzásnak volt, illetve van.
  • Lénárd Rita
  • 2018. november 30.

Ti sokasodjatok, ne a pénzetek!

Halálra ítélte a kormány a lakás-takarékpénztári megtakarítások támogatásának két évtizedes konstrukcióját. Az agónia eltart még pár évig: a már meglévő, jellemzően 4–10 évre kötött szerződésekre a továbbiakban is jár az állami támogatás, de a múlt szerda óta megkötött újakat vagy a meglévők meghosszabbítását már nem illeti meg ez a kedvezmény. Mivel az eredeti (időközben többször módosított) 1996. évi CXIII. törvény a lakástakarékpénztárakról a legalább 4, de legfeljebb 10 éves időtartamra elhelyezett betétekre adta a támogatást, legkésőbb 10 év múlva írmagja sem marad az öngondoskodás e formájának, amely a lakáscélra gyűjtőket szép honoráriummal buzdította takarékoskodásra.

Haramiák markában

Aleksandar Vučić és Hashim Thaçi, Szerbia és Koszovó elnöke alkut kötne a közös határok megváltoztatásáról. Csakhogy ez a megegyezés kizárólag Vučić és Thaçi önös céljait szolgálná. Az elképzelés kockára tesz minden pozitív eredményt, amit az elmúlt húsz évben sikerült felmutatni, és a Balkánt végképp a szervezett bűnözés, a korrupció és a kívülről szított vallási konfliktusok terepeként betonozná be. Mindez nyilvánvaló fenyegetés az Európai Unió és az Egyesült Államok nemzetbiztonságára, s megjósolhatatlan következményekkel jár a helyi nemzetekre és belső ügyeikre is.
  • Haki Abazi
  • 2018. november 11.

Izompóló

Az ukrán kormány eddig is jól tudta, hogy legalább százezer ukrajnai magyar felvette a magyar állampolgárságot – de szemet hunyt felette. Az ukránok olykor szankciókkal fenyegették meg a kettős állampolgárokat, de végül sosem történt semmi. Így volt kényelmes.
  • Radnóti András
  • 2018. november 11.

Házak a csendben

Napjaink Magyarországán kapásból harsány igennel válaszolhatunk az alcímben megfogalmazott kérdésre. De szükségszerű-e, hogy kultúrharc terepe legyen az építészet? A válasz erre már nem olyan magától értetődő.

A múltat végképp eltörölni?

Olvasom a híreket: „Új tudományos szellemi központ nyitotta meg kapuit a budai Óvárosháza felújított épületében.” A szeptember 21-én rendezett megnyitó ünnepségen tartott beszédében Matolcsy György MNB-elnök elmondta: „Kilenc szellemi műhely működik majd a bölcs várban, a tudás házában, az épületben egyebek mellett 3 doktori program, köztük a Széchenyi Egyetem angol nyelvű doktori iskolája, 2 alapítvány, könyvkiadó és érmekiállítás is helyet kapott.” S hozzátette azt is: „Jelképes téren, jelképes helyen, jelképes időben” adták át a korábban majdnem teljesen lerombolt épületet, ami „azt jelképezi, hogy Magyarország 2010 után megtalálta helyét a világban, Kelet és Nyugat között jelképes hídfőállást teremtett”. Palkovics László innovációs miniszter ugyancsak beszélt az ünnepségen, és elmondta: „Azt szeretnénk, hogy Magyarország és Budapest Európa innovációs központja legyen.”
  • Klaniczay Gábor
  • 2018. október 27.