Miután megadta nevét, személyi és telefonszámát, a felhasználót ez a mobiltelefonra letölthető applikáció arról tájékoztatja, hogy az elmúlt hetekben hány olyan személlyel került közeli kapcsolatba – tartózkodott vele egy légtérben, ült a repülőn egyazon sorban, utazott vele ugyanabban a vasúti fülkében és a többi –, akinek koronavírustesztje pozitív eredményt mutatott. Az adatokat a légi- és vasúttársaságok, a helyi igazgatási szervek, a munkahelyek, a kórházak és az arcfelismerő szoftverrel rendelkező térfigyelő kamerák szolgáltatják. Ha az derül ki, hogy a felhasználó fertőzöttekkel került közeli kapcsolatba, az applikáció előírja a követendő rendszabályokat. Aki megszegi az elkülönítési tilalmat, nem jut messzire: az arcfelismerő szoftverrel felszerelt több mint százmillió közterületi biztonsági kamera egyike azonosítja őt, és automatikusan értesíti a rendőrséget és a munkahelyi főnökét. A bűnös nem csak karanténba kerül, de arra a listára is ráteszik a nevét, amely a kirótt büntetéseket teszi közzé. Az elérhető információk szerint az elmúlt hetekben több mint kétszázmillió kínai állampolgár töltötte le a detektort.
A kínai kormány 2014 júniusában jelentette be, hogy 2020-ra az egész országra kiterjedő, ún. „társadalmi kreditrendszert” hoz létre. Az állampolgárokat és a cégeket a politika iránti őszinteség, az üzleti és társadalmi tisztesség és a jogi hitelesség alapján pontozzák. Aki nem ér el bizonyos pontszámot, és kevésbé megbízhatónak mutatkozik, nehezen vagy sehogy sem jut bankkölcsönhöz, nem vásárolhat hitelbe, nem vehet repülő- és vonatjegyet, nem utazhat külföldre, nem juthat bizonyos szolgáltatásokhoz, nem regisztrálhat társkereső oldalon. A magas pontszám ellenben jutalmakat és kiváltságokat ér. Az elmúlt években, többnyire a digitális fizetési rendszerhez kapcsolva, a legtöbb kínai tartományban bevezették a rendszer számos elemét, és a tervek szerint – a különböző változatok összekapcsolásával – az idén egységesítik, országossá teszik és centralizálják a pontrendszert. A „közeli kontaktus kereső” letöltése ugyan önkéntes, de a le nem töltés súlyos büntetőpontokat von maga után.
*
Ezek a rendszabályok mintegy szintetizálják a Michel Foucault francia filozófus által leírt két járványügyi modellt: a szegregálást és a folyamatos felügyeletet. A lepratelep szigorúan szegregáló logikájára ráépül a pestis teljes körű, folyamatos nyilvántartáson alapuló felügyeleti rendszere.
„A pestises város a világtól elvágott, mozdulatlan, merev tér” – írja Foucault Felügyelet és büntetés című művében. (Gondolat, 1990, ford. Fázsy Anikó.) „Szüntelen a felügyelet. Mindenütt éber tekintet… hogy a nép azonnal engedelmeskedjék, s a magisztrátus hatalma abszolút legyen. Valamennyi ember a kalitkájába zárva, valamennyi az ablakában, nevét kiáltva s megmutatva magát, ha kérik – íme, élők és holtak nagy seregszemléje.
Ez a felügyelet állandó nyilvántartást kíván. A városban tartózkodó minden embert egyenként lajstromba vesznek: rávezetik a nevét, az életkorát, a nemét. A patologikus nyilvántartás állandó és központosított. Valamennyi ember betegséghez és halálhoz való viszonyát a hatalom szervei nyilvántartásokon és határozatokon szűrik át. Ez a zárt, a világtól elvágott, minden pontján ellenőrzött tér, ahol az egyének kijelölt helyhez vannak szögezve, ahol a legkisebb mozdulatot is ellenőrzik, minden eseményt följegyeznek, ahol a hatalom megosztatlan, folyamatos, hierarchikus alakzatban működik, ahol minden egyént állandóan kijelölnek, megvizsgálnak és besorolnak az élők, a betegek és a halottak csoportjaiba – ebből áll össze a fegyelmező gépezet tömör modellje. Mindenkinek előírja, hol a helye, melyik a teste, milyen a betegsége és a halála, mi a java. A leprás száműzetése és a pestis helyhez kötése nem ugyanabból a politikai ábrándképből fakad. Az egyik az egynemű közösség, a másik a fegyelmezett társadalom álma.”
A járvány sújtotta, totálisan ellenőrzött tér a maga megrettent lakóival – épp ez „a demokrácián túli” hatalom ábrándja.
*
A leprát – hivatalos nevén a Hansen-kórt, magyarul a bélpoklot – évszázadok óta radikális elkülönítéssel tartják távol a normalitás világától, jóllehet ez az egyik legkevésbé fertőző betegség. Bár az Egészségügyi Világszervezetnek az évezredfordulóra sikerült a kórt gyakorlatilag megfékeznie, 2013-ban még mindig mintegy 200 ezer új esetet regisztráltak világszerte. A betegeket ma is elkülönített telepekre száműzik, mint amilyen az indiai Újdelhi melletti Tahirpur, „a Remény falva”, vagy a „Nemzeti Szanatórium” Ooshimán, a Japán-tenger egyik távoli, viharoktól gyakran tépázott szigetén, vagy a romániai Tichileşti elkülönítő Isacceában, a Duna deltájában.
A lepratelepen a gettóba zártak státusa, helyzete egynemű; nincsen folyamatos megfigyelés, belső felügyelet, személyre szabott regula – a lényeg az elzárás, a bezárás, a kizárás. A cigánytelepek fenntartása, a hajléktalanok kiszorítása, hajléktalanszállókba terelése is ezt a szegregációs logikát követi.
A karanténban – és ezt A londoni pestis, Daniel Defoe 1665-ös dokumentumregénye óta tudjuk – folyamatosan, minden pillanatban, mindenki számára érezhető módon van jelen a hatalom. Mindent és mindenkit megfigyel, számon tart és elkülönít. A hét hónapig tartó londoni bubópestis 200 ezer áldozatot követelt; a járványnak vélhetőleg csak az 1666. szeptemberi nagy tűzvész vetett véget, amely elpusztította a kórt terjesztő patkányok és egyéb kórokozók többségét. A 800 ezer lakosú Londonban a magiszterek, szindikusok, felügyelők éppúgy részletes ismeretekkel rendelkeztek a rájuk bízott városrész lakosságáról, mint ma a hatóságok a 11 millió lakosú Vuhanban, Kína kilencedik legnépesebb városában.
Nem könnyű egy 11 milliós óriás várost működtetni, vesztegzár idején fenntartani a rendet, betartatni a szigorú utasításokat. A Pentagon alá tartozó Joint Special Operations University 2016-ban videót készíttetett Megavárosok: az urbánus jövő, a mind nagyobb komplexitás címmel. A 2030-ra elképzelt disztópikus jövőt, az elképzelhetetlen vagyoni egyenlőtlenséget, nyomort, szeméthegyeket, rettegő gazdagokat, elviselhetetlen lakósűrűséget, szétrohadt infrastruktúrát, erőszakot, digitális terrorizmust bemutató filmet a Terrorista fenyegetés című kurzus hallgatóinak mutatták be. A film szerint a hadsereg legmodernebb eszközökkel rendelkező elit egysége sincs felkészülve a megavárosokban fenyegető káoszra. Mégis, a terrorelhárító központ az egyetlen remény.
Kína azonban más eszközöket talált e társadalmi problémák kezelésére.
*
A kínai állam 1998-ban indította el az Arany Pajzs programot. Ekkor még az a naiv elképzelés élt a világban, hogy az internet az alulról jövő demokratikus kezdeményezések, a civil társadalom, az egyéni szabadság megvédésének eszköze lesz az autokratikus uralmi törekvésekkel szemben. Az Arany Pajzs eredetileg defenzív célokat szolgált: ez lett volna a „nagy kínai tűzfal”, amely megszűri az interneten terjedő tartalmakat, és felállítja a digitális cenzúrát. De a rendszer arra is lehetőséget teremtett a közbiztonsági minisztérium számára, hogy végre ne csupán az informátorok jelentéseiből, hanem a legmodernebb technológia segítségével szerezzen információt a lakosságról. Ekkor kezdett kiépülni a ma már állítólag több mint százmillió köztéri kamerával működő, biometrikus adatok továbbítására, arc- és hangfelismerésre képes rendszer.
Kínában egy évtizeddel ezelőtt kezdett terjedni a mobiltelefonos fizetés. Az Alibaba, a Google kínai megfelelője bevezette az Alipay rendszert, a több százmillió felhasználóval rendelkező Tencent üzenetküldő megnyitotta WeChat Pay szolgáltatását. Ma már a fizetések többségét mobiltelefonnal bonyolítják le – évi több mint 3,5 billiónyi tranzakciót.
Az Alibaba pénzügyi leányvállalata a Szezám hitel(pont) rendszert működteti. (Ez a név is az Ali baba mesére utal.) A Szezám nem csupán pénzügyi szolgáltatás. Az applikációt letöltő minden ügyfél – ma már sok százmilliónyian – „megbízhatósági pontszámot” kap 350 és 950 pont közt. Az ezt kiszámoló algoritmus figyelembe veszi a felhasználó hitel-visszafizetési történetét, anyagi és társadalmi helyzetét, családi állapotát (házasok és gyerekesek előnyben), vásárlási szokásait, rokonainak, ismerőseinek társadalmi, anyagi helyzetét, közüzemi díjfizetési megbízhatóságát és politikai megbízhatóságát. A Szezám a pénzintézeteken és az üzleteken, taxivállalatokon, szállodaláncokon, utazási szolgáltatókon kívül nem csak a Tinder résztulajdonában lévő Zhenai.com társkereső portállal áll kapcsolatban, de az állami közműszolgáltatókkal és a rendőrségi és bírósági adatbázisokkal is. Nem csupán kereskedelmi szolgáltatás ez, hanem olyan komplex rendszer, amely a magáncégeket állami intézményekkel és rendvédelmi szervekkel köti össze, és összekapcsolja a kereskedelmi, adminisztratív és állambiztonsági adatbázisokat. Az Alibaba és Tencent vezetője tagja a kínai internetet felügyelő állami bizottság igazgatótanácsának.
Az ügyfél hiteltörlesztési, díjfizetési késlekedése a hitelpontszám csökkentését vonja maga után. Alacsony pontszámmal nem lehet hitelhez jutni, vonatjegyet vásárolni, szállodai szobát foglalni, autót bérelni – de még biciklit sem. Hétszáz pont felett viszont nem szükséges a letét az autóbérléshez, soron kívül lehet kórházi vizsgálatokhoz jutni, engedélyt szerezni a schengeni vízum igényléséhez, és jár a VIP-folyosó is a repülőtéri biztonsági kapuhoz. (Ez utóbbi luxust Magyarországon is igénybe vehetik bizonyos bankok fekete, „platina” hitelkártyával rendelkező ügyfelei.) Az adatbázis összeköttetésben áll az ügyfél mobilszámával, így telefonos szolgáltatások esetén a rendszer a magas pontszámmal rendelkező ügyfelet automatikusan előresorolja, a többieket pedig várakoztatja: „türelmét kérjük, minden munkatársunk foglalt”. Az Alibaba 2016-ban Körök néven új alkalmazást kínált társat kereső nők számára – mely kizárólag 750 feletti Szezám-ponttal rendelkező férfiak számára volt elérhető. A szolgáltatás, a prostitúció nemkívánatos növekedését megakadályozandó, rövid idő múltán elérhetetlenné vált.
A Szezám-pontoknak kialakult feketepiaca van, sőt hamis Szezám-identitást is lehet vásárolni. Amiképpen Amerikában, Kínában is megjelentek a „reputáció tanácsadók”, akik nemcsak az Instagram-, YouTube-, Facebook- és TikTok-fiókok kezelésében igazítják el ügyfeleiket, hanem a Szezám-pontok feltornászásának leghatékonyabb eszközeibe is beavatják őket. A pontszámokat nem csupán a felhasználó viselkedése alakítja. Számít, hogy mit mondanak, hogyan vélekednek róla ismerősei az interneten, hogy kikkel, milyen státuszú, mennyire megbízható emberekkel áll kapcsolatban. Ezért a felhasználó jobban teszi, ha megválogatja a barátait; ha kell, lecseréli vagy letiltja a régi ismerősöket, netán új életet kezd.
A koronavírus-járvány kitörésekor az Alipay rendszer új szolgáltatást dobott piacra. Az Egészség Kód először a kelet-kínai Hangcsouban vált elérhetővé, de a „kontakt mátrix” ma már a legtöbb kínai városban letölthető. A pénzügyi tranzakciókhoz kapcsolódó alkalmazás tudatja a felhasználóval, hogy az elmúlt időszakban regisztrált mozgása, érintkezései alapján piros, sárga vagy zöld csoportba tartozik-e – azaz a fertőzöttek, a veszélyeztetettek vagy az ártalmatlanok közé. Amint az ügyfél letölti a szoftvert, a háttérben futó „reportInfoÉshelymeghatározásARendőrségnek” nevű program – a felhasználó értesítése nélkül – elküldi telefon- és személyi számát a hatóságoknak. A besorolás alapján azután a rendszer közli a betartandó előírásokat. Hasonló, bár kétségtelenül kevésbé szofisztikált rendszer működött a 18. század végén Poroszországban, Medizinische Policey néven.
A 2014-ben bejelentett „társadalmi kreditrendszernek” ez évtől kellene országosan működnie. A világjárvány bizonyára meggyorsítja és könnyebben elfogadhatóvá teszi bevezetését. A történelmi tapasztalat azt sugallja, hogy a nagy válságok – és a koronavírus-pandémia kétségtelenül ilyen – az autokratikus rendszerek megerősödésének kedveznek. Mindazonáltal érdemes elgondolkodni az élelmiszerimportra szoruló Nagy-Britannia példáján, amely a napóleoni háborúkat követő válságos időkben kényszerintézkedések nélkül, demokratikus úton is képes volt megoldani a lakosság ellátását; s így működött a II. világháborúban, a Blitz idején is.
*
A digitális ellenőrzés és felügyelet magyarországi állapotáról a laikus állampolgár igen kevés információval rendelkezhet. Magyarországon ma vészhelyzet van, miközben pár megyében még a „tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet” is érvényben van; ezt legutóbb 2019. szeptember elején hosszabbította meg újabb fél évvel a kormány. Az pedig 2018 októberében, az Egyes belügyi tárgyú és más kapcsolódó törvények módosításáról, azaz egy újabb salátatörvényről folyó parlamenti vita során vált nyilvánvalóvá, hogy a kormány az ún. Szitakötő rendszer bevezetésére készül. Az ártatlannak hangzó program keretében összekapcsolnák a térfigyelő kamerákat, sőt a közterületi hangfelvételeket is, a felvételeket pedig egységes tárhelyen őriznék, ahonnan az adatokat az erre felhatalmazott hatóságok bűnüldözési, nemzetbiztonsági, bűnmegelőzési, illetve közlekedésszervezési célokra kérhetik majd ki. (Erről lásd korábbi cikkünket: A NER-testvér szemmel tart, Magyar Narancs, 2019. február 14.) A tervezet olyannyira ellentétes volt az Alaptörvény szövegével, hogy még Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke is arra kényszerült, hogy 2018. október 1-jén levélben tudassa súlyos aggályait Felkai Lászlóval, a Belügyminisztérium államtitkárával. A NAIH szerint a Szitakötő projekt „egy az ország valamennyi településén jelen lévő, egységes központosított rendszerbe szervezett, a közterületeken tartózkodók, a közlekedők és a tömegközlekedési eszközökön utazók intenzív és tömeges megfigyelését lehetővé tevő képi megfigyelőrendszer létrehozására vonatkozik. A következő adatok érzékeltetik a tervezett megfigyelőrendszer nagyságrendjét: 35 000 kamera képfolyamainak folyamatos gyűjtése a Kormányzati Adatközpontban, 25 000 TByte megfigyelési adat folyamatos kezelése és (a településeknél megjelenő további költségeket leszámítva) központi szinten legalább 50 milliárd forint közpénz elköltése mindennek megvalósítása érdekében. A normaszöveg a lehető legáltalánosabb módon a gyűjtött adatok »felhasználására« ad lehetőséget, amibe a mindenkori technikai lehetőségek függvényében bármely felhasználási mód beleérthető a képfolyam egyidejű, ember általi megfigyelésétől kezdve a képállományok lementésén vagy más rendszerbe való áttöltésén keresztül akár a megfigyelt személyek automatikus biometrikus azonosításáig, mozgásának követéséig, továbbá viselkedési, valamint kapcsolati profiljának feltérképezéséig.”
Nincs hozzáférhető információ a tervezett rendszer állapotáról, de a Nemzeti Infokommunikációs Zrt. által 2019. február 18-án közzétett „Közbeszerzési terv” tartalmazza a „Szitakötő projekt országos kiterjesztését megalapozó tanulmány” elkészítésére vonatkozó szándékot, valamint a Szitakötő rendszer fejlesztését szolgáló, Az Integrált Közlekedésszervezési és Szabályozási Rendszer közbiztonsági, közlekedésbiztonsági, rendvédelmi célú informatikai fejlesztése című dokumentumot.
*
Ám a kormány, miközben magas hőfokon elköteleződött a high-TEK módszerek mellett, a jól bevált, tradicionális megoldásokról sem mondott le. Miután remek időzítéssel 2017. március 31-i hatállyal megszüntette az Országos Tisztifőorvosi Hivatalt, a Nemzeti Egészségfejlesztési Intézetet, az Országos Közegészségügyi Központot és az Országos Epidemológiai és Járványügyi Központot (és a klímaváltozásra tekintettel egyúttal az Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőséget is), országos tiszti főorvossá Müller Cecíliát, a 4081 lakost számláló Fejér megyei Nagyvenyim volt háziorvosát nevezte ki. Bár az országos tiszti főorvos szakmai életrajza nem elérhető, a járvány sújtotta ország szerencséjére tudható, hogy Müller Cecília az V. Mezőföldi kerület III. számú lelkipásztori körzetének, a mezőfalvi Magyarok Nagyasszonya plébánia templomának kihelyezett világi lelkipásztora volt.
