A magyar politikai élet szereplői vajon mit gondolnak Orbán Viktor törvényesített teljhatalmáról?

  • Haskó László
  • 2020. április 5.

Publicisztika

Rossz az, aki rosszra gondol!

Nagyon kérem tisztelt olvasóimat, hogy következő okoskodásaimat ne tekintsék akadékoskodásnak, még kevésbé pártunk és kormányunk, továbbá annak bölcs vezetője hősi vírusellenes harcát a legcsekélyebb mértékben is akadályozni szándékozó cselekedetnek. Szó sem lehet róla! Mindössze egy igekötő használatának hiányára hívnám föl a figyelmet. Arról volna szó, hogy az elnök mond, és nem lemond.

Azt a világért sem vitatnám, hogy a járványellenes harcot az arra legalkalmasabb magyar hivatott irányítani. Ez

a probléma sokkal veszélyesebb annál, hogy szakemberre bízzák.

Ezt a véleményemet annak ellenére is fönntartom, hogy az Észak-koreai és a Fülöp-szigeteki diktátor kivételével az állam-, illetve kormányfők ezt a feladatot mégiscsak járványügyi szakértőkre osztották, míg ők megmaradtak az országuk vezetésénél. Azt gondolhatták, nem érdemes összekutyulni a dolgokat. Nem oszlatták föl a parlamenteket, még az ellenzéki képviselőket sem tették karanténba.

Felmerülhetne – de nem fog fölmerülni! –, hogy ha világszerte statáriális fölhatalmazás nélkül közönséges szakemberek birkóznak a vírussal, miért kell ehhez Európa erős emberének teljhatalom, mégpedig végleges.

Ne akadjunk fönn apróságokon, „Rossz az, aki rosszra gondol” – idézte ennek kapcsán Budapest főpolgármestere az angol térdszalag-rend föliratát – igaz, régi magyar közmondásként aposztrofálva azt. Azon se akadjunk fönn, hogy nem feltétlenül rossz az, aki rosszra gondol, lehet, hogy csak nem teljesen hülye.

Mint az az ötszáz év előtti udvari ember, aki látta, hogy Henrik király (angol király, e néven a 8.) éppen egy csínos (férjezett) udvari szűz formás vádliját masszírozza, szemmel is látható elégedettséggel. Ekkor a nagy király azt mondta, hogy térdszalag rendet adományoz a szűznek. Vagyis hazudott. Az udvari embernek persze levágták a fejét, mert a király úgy találta, hogy rosszra gondolt. (Szerintem igazságtalanság történt, mert a szexre még gondolni sem rossz.)

Hogy ki mindenki gondolhatott volna rosszat a vezér teljhatalmi igényéről a főpolgármesteren kívül?

A parlamenti képviselők biztosan nem. A kormánypártiak úgy gondolták, hogy a fejük most éppen jó helyen van, az ellenzékiek pedig elég régen gondoltak bármit is. Az könnyen elképzelhető, hogy államelnökünk, a magyar demokrácia hivatott és elszánt védelmezője gondolkodott valamin, hisz hetek óta – mióta áll a bál – színét sem láttuk, hangját sem hallottuk! Alighanem fölhívta bölcs és művelt elődjét az egykor volt és azóta is utolérhetetlen rátermettségű „álamelnököt”, aki megnyugtatta: semmi rossz nincs abban, ha valaki vezér és kancellár, Hindenburg elnök sem gondolt semmi rosszra. Így aztán államelnökünk – hallgatását megtörve – egy régebbi liberális kormányzótól (Kossuth Lajostól) vett idézetet mondott, és nem lemondott. Ő sem gondol rosszra.

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

Szól a jazz

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított. Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.

Hálók és halászok

Harmincnégy év telt el a rendszerváltás egyik meghatározó mozzanata, a Dunagate-botrány, azaz a Kádár-kor belső elhárításának dekonspirálódása óta. A közvélemény érdeklődése azóta sem lankadt, az izgalom fenntartásáról pedig rendre gondoskodtak az ancien régime állambiztonsági hagyatékát ellentmondásos módon kezelő kormányzatok.