Eörsi Mátyás

A bajkeverő semlegesítése

Miért fogadja Angela Merkel Orbán Viktort?

  • Eörsi Mátyás
  • 2012. október 10.

Publicisztika

A politikai eseményeket utólag magyarázni könnyebb, mint jósolni őket - most mégis az utóbbit kísérlem meg. Azért, hogy előre szólhassak: senkit ne érjen csalódás. Aki a magyarországi demokrácia megvédését várja el Angela Merkel és Orbán Viktor október elejére tervezett találkozójától, súlyosan csalódni fog.

Nem mintha a német kancellárnak ne lenne lesújtó véleménye Orbán kormányzásáról. A budapesti német nagykövetség Berlinbe küldött táviratai nyilván részletesen, alaposan taglalják a magyar miniszterelnök ámokfutását: Nyugat-ellenességét, Brüsszel és Moszkva egybemosását, hazugságait az IMF-feltételekről és a többit. E jelentések, tömörítve bár, de a német külügyminisztériumból a kancellár asztalára kerülnek; és Merkel ismeri a német sajtó lesújtó véleményét is a magyarországi állapotokról.

 

Épphogy elégséges


Épphogy elégséges

Fotó: Sören Stache/EPA / MTI

Mindezek ellenére úgy vélem, hogy a találkozó, bár érinteni fogja a magyarországi demokratikus anomáliákat, nem róluk fog szólni. Ha róluk akarna szólni, Merkel már rég Berlinbe hívta volna Orbánt, és leteremthette volna. Nem tett ilyet - mégpedig annak a politikai stratégiának a jegyében, hogy Magyarország fontos partner, ezért nem kívánatos, hogy megszakadjon vele a párbeszéd. A német kormány erősen próbált bízni abban, hogy a háttér-diplomácia eszközeivel több eredményt tud elérni. Talán így is történt - ki tudja? Hisz azért beszélünk háttér-diplomáciáról, hogy ne tudjunk róla. Annyi mindenesetre biztos, hogy a magyar diplomácia régóta küzd a legmagasabb szintű kétoldalú találkozóért. Mi lehet az oka annak, hogy Angela Merkel most úgy döntött, eleget tesz a magyar fél kérésének, és hivatalos látogatáson fogadja a magyar miniszterelnököt?

 

A német Európa

A válasz nem a magyar, annál inkább a német belpolitikában keresendő. Németországban 2013 őszén Bundestag-választások lesznek, és Merkel bejelentette igényét a harmadik kancellári ciklusra. Magyarországgal szemben, ahol az Európa-politika az elutasítom/szeretem primitív érzelmi dichotómiájára egyszerűsödött, Németországban komoly viták folynak Európáról. Az ország nemcsak az EU legnagyobb befizetője, de valahányszor egy tagország bajba kerül, a német adófizetőknek kell legelőször és legmélyebben a zsebükbe nyúlniuk. Először Görögország jelentkezett be, majd Olaszország, Portugália és Spanyolország - bőven van igény a német adófizetők pénzére.

Ha Merkel csupán a német közvélemény zsigeri reakcióira figyelne, a "nemzeti érdekre" hivatkozva ellenállna e követeléseknek. Ezzel szemben azt láthattuk, hogy Berlin nem zárkózik el a megborult uniós tagállamoknak nyújtandó pénzügyi támogatástól. Hiszen hiába sugallnák rövid távon a német érdekek a segítség megtagadását - az euró összeomlása Németországnak is beláthatatlan károkat okozna. Mindezen túl Németországban - és példát vehetnénk róluk - a nemzeti érdekről nem az összeurópai érdekből kiszakítva, hanem azzal szoros egységben beszélnek. Merkel - szembemenetelve a német választók igényével - beszállt a csődbe, csődközelbe jutott államok pénzügyi megmentésébe, ám ezzel egyidejűleg hozzáfogott az eurózóna megreformálásához. Így előzné meg a tagállamok csődjét, és így mentesítené a német adófizetőket attól, hogy a jövőben is helyt kelljen állniuk felelőtlen kormányok adósságaiért.

A német kancellár a belpolitikai színpadon is úgy igyekszik megmutatkozni, mint az egész Európáért felelős vezető, aki mindeközben megvédi a német adófizetők érdekeit is. Erről szól a költségvetési és pénzügyi unió, amelynek kezdeményezője és legerőteljesebb sürgetője éppen ő. Ha sikerül egy éven belül összehoznia a költségvetési és pénzügyi uniót, kiváló esélyekkel fut neki a második újrázásnak. És ha harmadszor is megválasztják, megközelíti a csúcstartó Helmuth Kohl tizenhat évig tartó kancellárságát.

Tudomásul kell vennünk: Angela Merkel feladata most az, hogy támogatókat szerezzen európai terveihez annak érdekében, hogy választási esélyeit növelje. Nemzetközi találkozóit is e célnak rendeli alá. Orbánt azért fogadja, hogy rábírja a költségvetési és politikai unió támogatására. Ez az ambíciója viszont nem fér össze azzal, hogy akár a bírák nyugdíjazásával, akár a Klubrádió ügyével hozakodjék elő. Kényelmesebb számára mindezt meghagyni az Európai Bizottságnak, amely nem kér semmit Orbántól.

Nyalomaszád

Egy nehézséggel azonban számolnia kell Merkelnek: a magyar kormány lehangoló német sajtójával. A közös sajtótájékoztatón fel kell készülnie a magyar demokrácia anomáliáit firtató kérdésekre. A demokratikus értékek iránt a magyarnál sokkal fogékonyabb német közvélemény szemét nem szúrhatja ki azzal, hogy ilyesmivel nem foglalkozott.

Ebből két következmény is adódhat.

Merkel a találkozón megfogalmaz néhány aggályt, és megígéri Orbánnak, ha konstruktívan áll a Bizottság kifogásaihoz, akkor ő ezt ígéretként elfogadja, és a nyilvánosság előtt nem bírálja őt. Orbánnak a maga részéről - egy mondatban - támogatásáról kell biztosítania azt a német kezdeményezést, hogy a demokráciát sértő tagállamokat szankcióval sújthassák. (És hol van még ettől a magyar miniszterelnök!) Merkel így nemcsak a saját lelkiismeretét nyugtatja meg, de a sajtónak is valami olyasmit válaszolhat, hogy "igen, áttekintettük az európai intézmények kifogásait, és számomra megnyugtató volt, hogy Orbán miniszterelnök úr konstruktívan viszonyul a megfogalmazott bírálatokhoz". Merkel megtehetné azt is, hogy egyáltalán nem áll ki a sajtótájékoztatóra, így megengedi Orbánnak, hogy egyedül értelmezze a találkozón elhangzottakat. Ennek a valószínűségét csökkenti, hogy a közös sajtótájékoztató elmaradása a legkacifántosabb értelmezésekre nyújtana lehetőséget, melyek csak abban fognak egyetérteni, hogy a két fél között szinte semmiben sem volt egyetértés.

Lesz tehát közös sajtótájékoztató, ami főként Merkel Európa-projektjéről fog szólni - mert Merkelnek ez az eminens érdeke. Orbán pedig - szemernyi kétségünk se legyen - a kancellár "készséges partnerének bizonyul" majd. Orbán karizmatikus politikus, nemzetközi tárgyalásai során elbűvöli partnereit. Viselkedésében a krakélerségnek nyoma sem lesz, szó nem esik majd arról, hogy Magyarország az EU éllovasa, és mindenki csak tanulhat tőlünk. A kormányfő annál többet fog beszélni arról, hogy legfontosabb célkitűzése az, hogy az előző kormány által felhalmozott adósságot ledolgozza, és közben a költségvetés hiányát is leszorítsa. A bankadót rendkívülinek és ideiglenesnek fogja nevezni, és azzal fog érvelni - csakúgy, mint idehaza -, hogy a lakosság nem bír el több megterhelést. A kiadásokat már súlyosan csökkentette, ha tovább szorítana, maga a demokrácia kerülne veszélybe, esetleg visszajönnének a "kommunisták", akik ismét adóssághegyet hordanának össze. Emlékeztetne az MSZP nemrég kiszivárgott, a "kisember" igényeire alapozó kampánystratégiájára, amitől Merkelt a hideg veri ki. A rendkívüli intézkedésekre épp azért volt szükség, hogy ezt elkerüljük. Ám, tisztelt kancellár asszony, amint a gazdaság beindul, és ez immár karnyújtásnyira van, visszavonjuk őket. Ha Merkel a német beruházók érdekeinek csorbulását teszi szóvá, Orbán a Daimler-Benz, az Audi, az Opel befektetéseire fog hivatkozni - mégiscsak ezek "a német autógyártás zászlóshajói"! És Merkel végül rábólint, hiszen vette Orbán Viktor ígéretét arról, hogy a rendkívüli intézkedéseket hamarosan visszavonja. Ahogy pozitív választ fog kapni az őt legjobban érdeklő kérdésben, a költségvetési és politikai unió tárgyában is. Körülbelül ezt: Magyarországnak is érdeke az erősebb EU, ezért támogatja a tisztelt kancellár asszony ez irányú törekvéseit, természetesen a magyar nemzeti érdekekkel összhangban. Így aztán Orbán a sajtótájékoztatón a "magyar érdekek megvédésével" fog dicsekedni - és nem is fog hazudni, legfeljebb nem bontja ki az igazság minden részletét.

*

A költségvetési és politikai uniót rögzítő szerződésmódosítások aláírása még odébb van. Addig Orbánék kitalálhatnak valami mesét arról, hogy a tervezet első változata elfogadhatatlan volt, ámde a magyar kormány és személyesen Orbán Viktor javaslatai nyomán a mostani már kvadrál az elképzeléseinkkel. Csak kevesen fogják tudni, hogy a végső szöveg lényegében megfelel az első verziónak, amit senki nem akart, tudott módosítani - a magyar kormány végképp nem. Sőt. Előfordulhat, hogy más tagállamok megfúrják az egészet (igény épp lenne rá), és akkor idehaza Orbán a magyar érdekeket súlyosan sértő idegen beavatkozáselhárítójaként fogja magát feltüntetni - elvégre az oroszokat is ő verte ki a hazából, nemde?

Most, 2012 októberében azonban az a legfontosabb számára, hogy végre fogadja egy fajsúlyos uniós kormányfő, és ezzel kiengedje a karanténból. Angela Merkel és Orbán Viktor érdekei találkozhatnak a berlini találkozón. Angela Merkel nem fogja megmenteni a magyar demokráciát. Ha tévedtem, és a találkozón meg a sajtótájékoztatón nagy hangsúlyt kap a magyar demokráciadeficit, annál jobb. Ez esetben kiderül, hogy továbbra is fontosak az unióban a demokratikus értékek. De akár így lesz, akár úgy: a magyar demokrácia helyreállítása a Merkel-Orbán-csúcs után is a magyar demokraták feladata marad.

Neked ajánljuk

Leginkább a foci

  • Toroczkay András

Apanovellák, de nem csak azok, felnövéstörténetek, kisvárosi elbeszélések, Budapest- és énelbeszélések is egyben. Az író magáról beszél, nem is kendőzi. Már a címből rögtön beugrik egy másik óriás: Lóci. Itt azonban a fiú emeli fel az apját, s állít emléket neki.

Stockholm-szindróma

Szentgyörgyi Bálint sorozatát nagyjából kétféle diskurzus övezi. Az egyik a sorozat nyilvánvaló történelmi torzításait és pontatlanságait rója fel. Itt elsősorban Hodosán Róza szociológus és Rainer M. János történész kritikái­ra gondolunk, akik az 1980-as évek ellenzéki mozgalmainak tagjaiként jogosan érezhetik, hogy saját és bajtársaik munkálkodását az alkotók nem adták vissza elég hűen. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy A besúgó vállaltan fikció, nem pedig dokumentumfilm.

Delfin

Van a filmben két csónakázás. Az egyik a bajai Sugovicán, az egykor kedvelt, de most néptelennek mutatkozó horgászhelyen. A gyermekkora helyszíneire visszalátogatván ismét kisvárosi lánnyá változó világhírű úszófenomén a nagypapával, ladikon haladva újra felfedezi a Duna-mellékág békességét. Máskor meg az óceánon hasít bérelt jetboaton, bálnát akar nézni – hullámokból felszökkenő delfineket lát is.

Szerelem határok nélkül

  • Nagy István

Nem lehet könnyű úgy gitározni egy zenekarban, hogy az elődöd árnyékában játszol, és folyamatosan ott van benned a félsz, hogy ha a régi srác majd egyszer vissza akar jönni, téged azonnal lapátra tesznek. Ez történt Josh Klinghofferrel, aki 2009-ben csatlakozott a Red Hot Chili Peppershez, és kereken tíz évig volt az együttes gitárosa. 

Biztonsági játék

Az utóbbi két évtizedben kevés olyan emlékezetes betoppanás volt a könnyűzene világába, mint a kanadai Arcade Fire 2004-es debütáló nagylemeze. A tragédiák árnyékában fogant Funeral katartikus sodrása és hiperérzékenysége pillanatok alatt hírnevet és rajongókat szerzett a zenekarnak, még olyan hírességeket is, mint David Bowie vagy David Byrne. A debütáló album pillanatok alatt vált hivatkozási ponttá, ami alighanem a szedett-vedett megjelenésű zenekart lepte meg a leginkább.

Miért hiányzik?

  • Csabai Máté

Nem lehet erről a kiadványról szokványos kritikát írni. Nem csupán Kocsis Zoltán ikonikus, de azért a színpad széléről olykor kibeszélt személye miatt, hanem azért, mert a huszonhat lemezen csupa olyan mű és életmű szerepel, amelyek játékmódjáról, megítéléséről interjúkban, szemináriumokon sokat megosztott a zongoraművész.

Minden színész csiga

„Tragédiának nézed? Nézd legott / Komé­diá­nak, s múlattatni fog” – idézi Katona László Az ember tragédiáját az előadás végén, amelynek alcíme is van: Etűdök színházi világunk állapotjáról. A Nézőművészeti Kft. egy rendkívül szórakoztató, elsőrangú kabarét csinált a színészek mindennemű kiszolgáltatottságáról és az abuzív rendezőkről.

Rejtvényfejtés

Legendás hely volt a Bartók 32 Galéria a kilencvenes években, magyar és külföldi kortárs kiállításokkal. Csak egy „probléma” volt vele (akárcsak a Liget Galériával), hogy a fenntartója és tulajdonosa az önkormányzat volt. A majdnem 100 négyzetméter alapterületű helyszín, s a modern művek ottani bemutatásának ellehetetlenítését az első Orbán-kormány művészetpolitikájának „köszönhetjük”, bár kétségtelen, hogy a múltba révedő magyarosch műalkotás fogalmát addigra jól beleültették az embe­rek fejébe.

Minden változatlan

  • Balogh Magdolna

A fejlődés- vagy karrierregényként induló mű egy drezdai antikvárius, Norbert Paulini alakját állítja a középpontba: a szerző „a szellem emberének” akar emléket állítani. Paulini a hetvenes–nyolcvanas években különleges hírnévnek örvendő boltot működtetett, amelyben egy kis szellemi kör is otthonra talált, s az elbeszélő is a törzsközönségéhez tartozott.

A zöld-fehér polip

Megalakul az ötödik Orbán-kormány, és itt most azt kéne találgatnunk, hogy Kásler távozása, Csák bevonása, Lázár és Navracsics visszatérése, meg néhány minisztérium szétszedése, átalakítása mi mindenre utalhat, s mindebből milyen új politikai irányra számíthatunk – de tizenkét év orbánizmus után nem hinnénk, hogy mindennek nagy jelentősége volna. Voltaképpen még a totális eszementséget tükröző húzás, az egészségügy és – főleg – a közoktatás betolása a karhatalmi minisztérium alá sem meglepő a NER államigazgatási track recordjának ismeretében.

Orbán Viktor két beiktatása

„Az Isten kegyelméből nekünk adott megbízatás mindig túlmutat rajtunk. Azokra, akiknek a javát kell szolgálnunk, de még ennél is tovább mutat arra, akitől a feladatot végső soron kaptuk és akinek a dicsőségét szolgálhatjuk. Ez a mai nap üzenete mindannyiunknak” – mondta Balog Zoltán, a rendszer egyik sokat próbált főpapja a Kálvin téri református templomban, a Novák Katalin államfői beiktatása alkalmából rendezett ökumenikus szertartáson. Szavai üresen pattogtak a templom kövén, s talán a térre is kigurultak, hogy ott pukkanjanak szét, mint sok színes szappanbuborék.