A "bajkeverők" gyakran veszítik életüket Putyin uralma alatt

Publicisztika

Ezért is fontos, hogy Joe Biden nevén nevezi a dolgokat, ahogy akkor is tette, mikor megkérdezték tőle: gyilkos-e Vlagyimir Putyin.

Kimondatlan szorongás gyűlik a levegőben. Ahogy az emberek szembesülnek azzal, hogy az új amerikai diplomácia nem kendőzi el az igazságot, érezni lehet a növekvő aggodalmát azoknak, akik megijednek a saját árnyékuktól, és az exportjukat féltik. Ők azok, akik egyre csak azt ismételgetik, hogy micsoda naiv, és szemellenzős emberijog-pártoló hozzáállás azt képzelni, hogy meg lehet változtatni a dolgokat azzal, hogy elítéljük a diktatúrák bűneit.

Képzeljük el mi lenne, ha az ellenkezője történt volna.

Képzeljük el, az amerikaiak és európaiak közötti négynapos brüsszeli megbeszélés kezdetén, hogy Joe Biden nem úgy válaszol egy újságírónak, aki megkérdezi tőle, hogy szerinte gyilkos-e Vlagyimir Putyin, hogy „igen”, hanem a hagyományosabb utat választja, és azt mondja, hogy ő nem bíró, ezért nem ítélkezik.

Akkor aggódhatnánk csak igazán, Ázsiában és Európában egyaránt, amiatt, hogy az Egyesült Államok elnöke annyira gyenge, hogy képes úgy tenni, mintha nem tudná, hogy nyilvánvalóan Vlagyimir Putyin titkosszolgálatai állnak Alekszej Navalnij, Szergej és Julija Szkripal, Borisz Nyemcov, Anna Politkovszkaja, Borisz Berezovszkij, Alekszandr Litvinyenko vagy Vlagyimir Kara-Murza, vezető ellenzékiek, zavaró újságírók, túl sokat tudó emberek meggyilkolása vagy gyilkossági kísérlete mögött, nem is beszélve a föderáció távolabbi részein elkövetett politikai merényletekről.

Legyenek akár ismertek vagy kevésbé ismertek, a „bajkeverők” gyakran veszítik életüket Vlagyimir Putyin uralma alatt. Ez az igazi botrány, és nem Biden „igenje”, amiért inkább taps jár neki. Trump diktátorokkal szembeni gyengédsége után ez volt az, ami helyreállította az Egyesült Államokról alkotott képet. Olyan világos fordulat állt be, hogy az új amerikai diplomácia vezetői már rögtön másnap nem bántak kesztyűs kézzel a kínai tárgyalópartnereikkel. Az első találkozójukon egy az egyben szemrehányást tettek nekik az ujgurok elleni népirtásért, a tibetiek üldözéséért, a Hongkongban zajló elnyomásért, az „alapvető értékek” elleni támadásaikért és azért, hogy a magatartásuk veszélyezteti a nemzetközi stabilitást.

Sem Hszi Csin-pingből, sem Vlagyimir Putyinból nem lesz demokrata, de az igazság fegyverének a csövébe nézve mindketten meg kell, hogy értsék, hogy a világ vezető hatalma készen áll rá, hogy erélyesen lépjen föl, és el kell, hogy fogadják, hogy a gaztetteiket nyilvánosan el fogják ítélni. Mi mást tehetnének?

Putyin talán beperli Bident rágalmazásért? Ez pazar lenne, hajrá! Hszi Csin-ping azzal vág vissza, hogy lerohanja Tajvant? Ez már egyáltalán nem lenne pazar,

de vajon Kína gazdasága és külkereskedelme hajlandó lenne megfizetni egy ilyen lépés árát, és a Hszi Csin-ping saját Politikai Bizottsága hagyná, hogy ilyen ostobaságot kövessen el? Nem.

Úgyhogy nyugodjanak meg, emberevő diktátorok koktélpartijainak kedves törzsvendégei, nincs ok a félelemre, ugyanis a diktatúrák agresszivitása fordítottan arányos az ellenállással, amibe beleütköznek. A békülési politika lehetővé tette Hitlernek, hogy meghódítsa Európát, míg a kommunizmus folyamatos elítélése és a másként gondolkodók politikai támogatása felgyorsította a szovjet blokk felbomlását. Hogy Joe Biden a nevén nevezi a dolgokat, és a merénylőt gyilkosnak hívja, még nem jelenti azt, hogy háborút akar Kínával és Oroszországgal. Ez a realista politikus egyszerűen abból indul ki, hogy kompromisszumokat nem látszatra kötnek, hanem úgy, hogy tisztázzák a különbségeket, és elég bátrak hozzá, hogy kimondják őket.

(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)

(Címlapképünkön: Putyin balján az orosz titkosszolgálat vezetője, Alekszandr Bortnyikov)

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.