Bánki György

Avatar avatarnak farkasa

Kivel és miért harcolunk a közösségi felületeken?

  • Bánki György
  • 2021. március 24.

Publicisztika

Miért válunk acsarkodóvá az interneten? Miért leszünk vagdalkozók, kritikátlanok, fekete-fehérek, sebzettek és sebzőek? A romboló, gyakran felesleges csatározások nem csak a virtualitásban végzik el pusztításukat.

A csoportjainkban mindig úgy alakul, hogy lényegesnek tűnő vagy akár lényegtelen témák körül egyesekkel azonosságot érzünk, másoktól különbözőséget. Ez a polarizálódás bizonyos mértékig normális: egy-egy rétegünkben öregebbek vagy fiatalabbak, visszavonultabbak vagy kiruccanósak, inkább amerikaifutballosok vagy inkább nádaspéteresek vagyunk. Ám sokszor fenyeget az ilyenkor, hogy nem az identitásunk árnyalatait, átmeneteit és összetettségét tapasztaljuk meg, hanem a csoport hat ránk, nagyobb erővel, mint azt sejtenénk. Ez a csoportpolarizáció, az a tendencia, amely a pólusokon próbál tömöríteni minket.

A polarizáció úgy segíti átérezni, hogy kik vagyunk, hogy arról is hangsúlyosan mesél, kik nem vagyunk. Ezt gyakran „kétféleségekben” tapasztaljuk meg. A csoport módosítja az egyéni megélésünket, erőtere magához hajlítja azonosságtudatunkat. Ez ősi dolog, és evolúciós előnye is van, mert összetartozás-élményt, hatékonyságtudatot és biztonságérzetet ad. (Fordítva is igaz: a csoportunk védelmének tudatában inkább merünk önmagunk lenni.) Vegyünk egy egyszerű futballmeccset. Előzékenyebben válunk vérmes szurkolóvá a lelátón a saját nagyhangú söröseink között elvegyülve, mint mikor csak szerény fordulatszámon járatjuk az agyunkat otthon a csapat múltkori vergődésén. Hevületünket továbbszítja, ha a színen feltűnnek a rivális szimpatizánsai.

A patológiás vezető kiválasztódása

Vegyünk egy komplikáltabb helyzetet. Ha egy, az anyja által okozott csalódottságot az évek alatt általánosítássá duzzasztó férfi elkezd a társaságban „a nőkről” szakérteni, egy női alszekció belesodródhat annak hangoztatásába, hogy „a férfiak”, lám, elmulasztottak kikukkantani a barlangból, pedig vannak újdonságok. Mire pár másik férfi felhorgad – így viszont a barikád azonos oldalán találják magukat a potenciális szexistával, és ez nyomban rájuk kozmál. Ha minden jól alakul – amire nincs garancia –, idővel előkerülnek a több nézőpontot fel­ölelő vélemények, megszólalnak az adott körülmények között a többiek elméjét jobban leolvasók, és a csapat elkezd megnyugodni, még ha nem is lesz ez igaz minden tagjára. Aztán jön egy új téma, amit megvitatva mindez más összetételben újfent lejátszódik. Így dolgozunk az identitásunkon, mert az sosincs készen, megerősítésre és védelemre szorul óráról órára. Ha viszont a polarizáció rögzül a csoportban, ha szélsőségessé válik, ha áthidalhatatlan szakadékok keletkeznek, ha nem jelennek meg az árnyalatok, annak kárát látjuk. A csapatjátéknál maradva: ha az ellen­drukkereket már nem az emberi faj részének, hanem teszem azt, lejárt szavatosságú disznósajtnak vélem, nagy bajok közelednek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egzaltált Dürer

A monumentális kiállítás középpontjában egyetlen mű, egy 1506-os dátummal jelölt, Selmecbányáról származó gótikus szárnyas oltár áll, amelynek az egyik táblaképével (helyesebben reprodukciójával) mindenki találkozott már. A kollektív emlékezetünkbe beégett a Vizitáció (Mária találkozása Erzsébettel), ám ez nem mondható el a nyolcból megmaradt hét táblaképről – amelyek most először láthatók együtt.

0–24

A hétköznapi és ünnepnapi fasizmus letagadásának megvannak a magyarban is a kulcsmondatai, közbeszédbéli szállóigéi. Kivétel nélkül önleleplező mondatok, melyek igen gyakran egyeznek is a közlő szándékaival.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

Szivárgás

Tavaly szeptemberben a kuruc.info közzétett egy olyan párbeszédet tartalmazó hangfelvételt, amelyen többek között ez hallható: „Nekem a Viktor azt mondta, hogy azért jöjjek be, hogy beszéljük meg, hogy ki fenyegetett meg.”

Szép, új, szintetikus világ

  • Váradi András

Egy jó kép többet mond, mint ezer szó. Közhelyes, de attól még igaz bon mot. Robert Capa még rá is duplázott, amikor azt mondta: el tud képzelni egy olyan képet (fotót), amely akkora hatással van az emberekre, hogy soha többé nem lesz háború.

Közös pont híján

Hosszú ideig az évszázad üzleteként hirdették a német fegyvergyártásra alapozó hazai védelmi ipari fejlesztéseket. Ám a pénz elfogyott, exporttal nem számolhatunk, ráadásul a Merz-kormány nem lesz olyan elnéző Orbán Viktor bomlasztó politikájával szemben, mint amilyen Angela Merkel volt.

„Itt írd alá, Gergő!”

A fideszes ifjúságból indulva, minisztériumokon és államtalanított állami cégeken át vezető úton került Böszörményi-Nagy Gergely, az Orbán-rendszer egyik hivatásos szabadgondolkodója a MOME-t fenntartó alapítvány élére, ahol aztán nem kívánt ismertséget szerzett.

„Végre ellazultunk”

Tizenöt éve alakult meg az Ivan & The Parazol, de fontosabb, hogy a klasszikus rock ihletettségű zenekar a minap jelentette meg hatodik nagylemezét Belle Époque címmel. Az új album mellett ambiciózus tervekről és a köz­életről is beszélgettünk Vitáris Ivánnal, az együttes énekesével és Simon Bálint dobossal.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.