Bernard Guetta: Ahelyett, hogy megijednénk Putyintól, inkább meg kell ijeszteni

Publicisztika

Emmanuel Macron közelmúltbeli kijelentése, miszerint a Nyugatnak a végsőkig kell támogatnia Ukrajnát, óriási vitát váltott ki, pedig a célja az volt, hogy felébressze az európai közvéleményt: nagy a baj Ukrajnában, és nagy a háború tétje Európa számára is.

Hogyan lehet egy államfőt „háborús uszítónak” minősíteni, mert kijelentette, „semmi sem zárható ki” annak érdekében, hogy megakadályozzuk Vlagyimir Putyin ukrajnai győzelmét? Éppen ellenkezőleg, mindazoknak, akik elítélik ezt az agressziót, meg kellett volna tapsolniuk Emmanuel Macront, amiért végre leleplezte az amerikaiak és az európaiak rövidlátását, amikor azt szajkózták, hogy nem küldenek szárazföldi csapatokat az oroszok visszaverésére. Akár megfontolták, akár kizárták ezt a lehetőséget, miért igyekeztek mindenáron megnyugtatni Vlagyimir Putyint, ahelyett, hogy a bizonytalanságot a levegőben hagyva aggodalmat keltettek volna benne? Miért felejtették el a hadászat alapvető elemét, „a stratégiai kétértelműséget”, és miért róják fel a francia elnöknek, hogy bevetette?

Két magyarázat van erre. Az első az, hogy a balti országok és a lengyelek nagy részét kivéve a nyugati vezetők sokáig azt hitték, Vlagyimir Putyin észhez tér, miután nem sikerült néhány nap alatt szétvernie Ukrajnát. Kompromisszumot kell majd keresnie, gondolták. Fel fogja ajánlani, hogy megtartja a Krímet, de kivonul a Donbaszból. Az ukránok ezt elfogadnák, azokért a biztonsági garanciákért cserébe, amelyek az Atlanti Szövetséghez és az Európai Unióhoz való csatlakozással járnak. Úgy vélték, hogy még mindig lehetséges tisztességes megállapodásra jutni, és ezt nem szabad kockára tennünk azzal, hogy – ha szavakban is, de – emeljük a tétet.

Nem vették komolyan Vlagyimir Putyin nyilvánosan hangoztatott törekvését, miszerint újjá akarja alakítani az Orosz Birodalmat, és mindezzel a Nyugat természetesen tévedett. 2022 tavaszán, az orosz bukás idején kellett volna repülőgépeket és nagy hatótávolságú rakétákat szállítaniuk Ukrajnának, ahelyett, hogy hagyták, az orosz hadsereg kiépítse azokat a védelmi vonalakat, amelyekkel az ukrán katonák hamarosan szembe kerültek.

Nincs már értelme sajnálkozni emiatt; most viszont mindent el kell követni, hogy Vlagyimir Putyin ne támaszkodhasson többé az európaiak gyávaságára, akik szerinte túlságosan dekadensek ahhoz, hogy egyáltalán fontolóra vegyék az általa támasztott kihívást. Ahogyan a lengyel külügyminiszter, Radoslaw Sikorski mondta nemrég Emmanuel Macronnal egyetértve: „Az a lényeg, hogy megfélemlítsük Putyint, és ne mi féljünk tőle.”

Ezt egy gyerek is megértené, de a francia bal-, jobb- és szélsőjobboldal egyöntetűen felháborodik Macron „semmi sincs kizárva” kijelentésén, mintha egy harmadik világháborút idézne elő. De nem! Ez a mondat nem fogja nukleáris konfliktusba vezetni Franciaországot és Oroszországot, viszont tudatosítani fogja a Kreml urában: az európaiak valóban eltökéltek abban, hogy megvédjék Ukrajnát, és ezt akkor is meg fogják tenni, ha újraválasztják Donald Trumpot, aki végleg hátat fordít Kijevnek.

Ennek a figyelmeztetésnek el kellett hangoznia Vlagyimir Putyin irányába. Nyilvánosan kellett elmondani, nem a csapatok küldésének előjátékaként, hanem azért, hogy elkerüljük, tömegesen kelljen katonákat harcba küldeni azon a napon, amikor ez a bébi-Sztálin Ukrajna legyőzése és erőinek újjáalakítása után a balti államokat akarja majd megtámadni, számítva az európaiak gyávaságára és az Egyesült Államok passzivitására. Fordítani kellett a kockán, hogy felnyissa a túl sok szunnyadó ember szemét és fülét. De honnan jön ez a sok indulat és tiltakozás?

Erre adódik a második magyarázat. Az igazság az, hogy sok európai politikus, Franciaországban és máshol is, csak azzal a feltétellel hajlandó támogatni Ukrajnát, ha nem kell valódi áldozatokat hozni érte, ha mi továbbra is békében érezhetjük magunkat, és továbbra sem veszünk tudomást arról, Vlagyimir Putyin már hadat üzent nekünk azzal, hogy megpróbálja mozgósítani ellenünk az oroszokat, hogy az afrikaiakat Európa ellen uszítja, és hogy magasabb szintre emeli a politikai beavatkozást, a kibertámadásokat és még a katonai provokációkat is.

„Támogatjuk Ukrajnát, de azzal a feltétellel, hogy azonnal tárgyalások kezdődnek” – mondják Nyugaton, nem értve, hogy Putyin arról akarna tárgyalni, amit még nem hódított meg, és meg akarja tartani azt, amit már elcsatolt. „Támogatjuk Ukrajnát”, mondják, „de” – és ez a „de” az, amit Putyin eddig meghallott, egy „de”, amire már nem számíthat, hiszen az európaiak felébredtek, és „semmi sincs kizárva”.

(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.) 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.