INNEN? HOVÁ?

A holnap pajzsa

Így segítheti az új európai médiaszabályozás az itthoni sajtószabadság helyreállítását

Publicisztika

Az új európai uniós médiatörvényről, az EMFA-ról (European Media Freedom Act), s arról, hogy hozhat-e az elfogadása bármi jót Magyarország számára, e lap hasábjain nemrég Polyák Gábor írt figyelemfelkeltő, de lemondó hangvételű cikket. 

 

(lásd: Tankönyvi példák: az új uniós médiatörvény, Magyar Narancs, 2024. április 11.).

Polyák fő megállapításával nem fogok vitatkozni: a szabályozás Magyarország médiapiacának megmentése szempontjából elkésett. Mi voltunk az a beteg, akin tanulmányozni lehetett a betegség elterjedését és győzelmét az egészséges szervezet felett, aztán ki lehetett fejleszteni a gyógyszert, amely másokon talán segíthet majd. Az EMFA-t „rólunk írták, nélkülünk. Mi csak illusztráció lettünk ebben a történetben” – zárja le cikkét szomorúan Polyák.

Én most amellett szeretnék érvelni, hogy ne adjuk fel ilyen könnyen. Hátha még most sem késő.

Mire lehet jó?

Az EMFA-t minden tagállamban kötelező alkalmazni, és a tagállami hatóságok és bíróságok előtt folyó eljárásokban bárki hivatkozhat rá. A szabályozásnak így közvetlen hatálya van, vagy legalábbis lehet a hazai jogviszonyokra is. Polyák rámutat, hogy ennek azért nincs már túl sok jelentősége, mert a folyamatok, amelyeket ez a szabályozás megakadályozhatna, nálunk már lezajlottak.

Ez való igaz – azonban a szabályozásnak vannak olyan elemei, amelyek még jól jöhetnek számunkra is.

Lássunk néhány olyan, egyelőre képzeletbeli helyzetet, amelynek a megoldásában segíthet ez az új szabályozás.

Egyes hazai eljárások során az EMFA szabályaira közvetlenül lehet hivatkozni. Ilyen lehet például egy személyiségi jogi per. Az EMFA szerint a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk a médiaszolgáltatók tényleges szerkesztői szabadságát. A tagállamok nemzeti szabályozó hatóságai és szervei sem avatkozhatnak be közvetlenül vagy közvetve a médiaszolgáltatók szerkesztési politikájába és döntéseibe, nem próbálhatják meg befolyásolni azokat. Igaz ugyan, hogy ennek a szabálynak a kikényszerítésére jelenleg nincs hazai eljárás – de ha valaki amellett érvel, hogy egy szerkesztőség az ő személyiségi jogait azért tudta megsérteni, mert nem tartotta be ezt a szabályt, annak lehet jogi relevanciája. Ma Magyarországon a propagandasajtó számtalan esetben csak azért tud valakit célkeresztbe venni, mert megsérti ezt a szabályt. Hiszen a propagandasajtó tulajdonképpen a közhatalom gyakorlóitól – az államtól – kapja az utasítást arra, hogy kit és hogyan támadjon. Azaz nem független, hanem hagyja, hogy az állam beavatkozzon a szerkesztőségi működésébe. Azt persze még nem tudjuk, hogy ezt milyen eljárásban és pontosan hogyan lehet majd bizonyítani, de ezt minden esetben végig lehet és végig is kell gondolni. Ma Magyarországon a propagandasajtó berkein belül számos szerkesztőségben sérül ez a szabály. Ezekről az immár európai uniós jogot sértő tényekről érdemes minden esetben beszámolni az Európai Bizottságnak, ahol ezt vizsgálni tudják. Ha megerősödik a jogsértés gyanúja, akkor akár a jogállamisági eljárás keretein belül, akár önálló kötelezettségszegési eljárásban a Bizottság lépéseket tehet a magyar sajtó függetlenségéért. A jogsértést alátámasztó jogi norma immár létezik, csak a megfelelő pillanatnak kell eljönnie, amikor alkalmazni lehet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."