INNEN? HOVÁ?

A holnap pajzsa

Így segítheti az új európai médiaszabályozás az itthoni sajtószabadság helyreállítását

Publicisztika

Az új európai uniós médiatörvényről, az EMFA-ról (European Media Freedom Act), s arról, hogy hozhat-e az elfogadása bármi jót Magyarország számára, e lap hasábjain nemrég Polyák Gábor írt figyelemfelkeltő, de lemondó hangvételű cikket. 

 

(lásd: Tankönyvi példák: az új uniós médiatörvény, Magyar Narancs, 2024. április 11.).

Polyák fő megállapításával nem fogok vitatkozni: a szabályozás Magyarország médiapiacának megmentése szempontjából elkésett. Mi voltunk az a beteg, akin tanulmányozni lehetett a betegség elterjedését és győzelmét az egészséges szervezet felett, aztán ki lehetett fejleszteni a gyógyszert, amely másokon talán segíthet majd. Az EMFA-t „rólunk írták, nélkülünk. Mi csak illusztráció lettünk ebben a történetben” – zárja le cikkét szomorúan Polyák.

Én most amellett szeretnék érvelni, hogy ne adjuk fel ilyen könnyen. Hátha még most sem késő.

Mire lehet jó?

Az EMFA-t minden tagállamban kötelező alkalmazni, és a tagállami hatóságok és bíróságok előtt folyó eljárásokban bárki hivatkozhat rá. A szabályozásnak így közvetlen hatálya van, vagy legalábbis lehet a hazai jogviszonyokra is. Polyák rámutat, hogy ennek azért nincs már túl sok jelentősége, mert a folyamatok, amelyeket ez a szabályozás megakadályozhatna, nálunk már lezajlottak.

Ez való igaz – azonban a szabályozásnak vannak olyan elemei, amelyek még jól jöhetnek számunkra is.

Lássunk néhány olyan, egyelőre képzeletbeli helyzetet, amelynek a megoldásában segíthet ez az új szabályozás.

Egyes hazai eljárások során az EMFA szabályaira közvetlenül lehet hivatkozni. Ilyen lehet például egy személyiségi jogi per. Az EMFA szerint a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk a médiaszolgáltatók tényleges szerkesztői szabadságát. A tagállamok nemzeti szabályozó hatóságai és szervei sem avatkozhatnak be közvetlenül vagy közvetve a médiaszolgáltatók szerkesztési politikájába és döntéseibe, nem próbálhatják meg befolyásolni azokat. Igaz ugyan, hogy ennek a szabálynak a kikényszerítésére jelenleg nincs hazai eljárás – de ha valaki amellett érvel, hogy egy szerkesztőség az ő személyiségi jogait azért tudta megsérteni, mert nem tartotta be ezt a szabályt, annak lehet jogi relevanciája. Ma Magyarországon a propagandasajtó számtalan esetben csak azért tud valakit célkeresztbe venni, mert megsérti ezt a szabályt. Hiszen a propagandasajtó tulajdonképpen a közhatalom gyakorlóitól – az államtól – kapja az utasítást arra, hogy kit és hogyan támadjon. Azaz nem független, hanem hagyja, hogy az állam beavatkozzon a szerkesztőségi működésébe. Azt persze még nem tudjuk, hogy ezt milyen eljárásban és pontosan hogyan lehet majd bizonyítani, de ezt minden esetben végig lehet és végig is kell gondolni. Ma Magyarországon a propagandasajtó berkein belül számos szerkesztőségben sérül ez a szabály. Ezekről az immár európai uniós jogot sértő tényekről érdemes minden esetben beszámolni az Európai Bizottságnak, ahol ezt vizsgálni tudják. Ha megerősödik a jogsértés gyanúja, akkor akár a jogállamisági eljárás keretein belül, akár önálló kötelezettségszegési eljárásban a Bizottság lépéseket tehet a magyar sajtó függetlenségéért. A jogsértést alátámasztó jogi norma immár létezik, csak a megfelelő pillanatnak kell eljönnie, amikor alkalmazni lehet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.

Az irgalom atyja

Megosztott egyházat és félig megkezdett reformokat hagyott maga után, de olyan mintát kínált a jövő egyházfőinek, amely nemcsak a katolikusoknak, hanem a világiaknak is rokonszenves lehet. Ügyesebb politikus és élesebb nyelvű gondolkodó volt, mint sejtenénk.