Publicisztika

Négyéves fejtörés és huzavona után a szocialista kormány tavasszal végre új népesedéspolitikai koncepcióval állt elõ. Ezt aztán el is nevezte jóléti fordulatnak, mivel a dokumentum fõleg szociálpolitikai módszerekre támaszkodik. De hogy néz ki mindez a családosok és a nõk felõl nézve?

Hogy éppen egy büntetõper adjon alkalmat egy ország nyilvánosságának, urambocsá', egész társadalmának a saját közelmúltjával való szembenézésre, a számvetésre egy-egy kor uralkodó eszméivel, politikai erkölcseivel, a közösség ügyei intézésének bevett és szokásos rendjével, arra számos példát ismer a történelem.

Tavaly márciusban lépett hatályba az a jogszabály-módosítás, amelynek eredményeképpen a csekély mennyiségû illegális drog birtoklásán rajtakapott személyek a büntetõeljárás alternatívájaként ismét széles körben választhatják az ún. "elterelést": a hat hónapig tartó megelõzõ vagy terápiás programban való részvételt.

Háborog a piac, a liberális lapok együtt hõzöngenek a Magyar Nemzettel, az MNB pedig napról napra pesszimistább. Mindez annak következménye, hogy néhány szocialista képviselõ módosítaná a jegybanktörvényt, kormányzati delegáltakat küldene a Monetáris Tanácsba. A javaslat még azok szerint is káros, akik szerint Járai Zsigmond csapnivaló jegybankelnök, a Monetáris Tanács pedig rossz döntéseket hoz.

Az Alkotmánybíróság keddi ülésén elutasította azokat a kifogásokat, amelyeket az Országgyûlés szeptember 13-i, a kettõs állampolgárságról szóló ügydöntõ népszavazást elrendelõ határozata ellen nyújtottak be. Ezzel elvileg megnyílt a lehetõség arra, hogy december 5-én a polgárok ne csak a kórházak privatizációjáról, hanem errõl a kérdésrõl is véleményt nyilvánítsanak. A józan megfontolás - a takarékosság - azt diktálja, hogy az államfõ kétkérdéses referendumot írjon ki. (Egy népszavazás körülbelül 3 milliárdba kerül az adófizetõknek.)

Novák Dezsõ vallomása, miszerint tizenhat éven át szolgálta a III/III-as ügyosztályt, nem ért minket meglepetésként. Augusztusban Tischler János történész a Rubiconban publikált egy jókora csokrot "Nemere" besúgói jelentéseibõl. Ezek alapján minden futballõrült beazonosíthatta õt (az egykori csapattárs Varga Zoltán korábbi interjúja csak célozgatott, többeket is alaptalan gyanúba keverve).

Az SZDSZ Új Generáció (ÚG) - a Népszavával és az MSZP-vel közösen - október 15-én tüntetést szervezett a Terror Háza elé. A nyilas rémuralom elleni fellépésre nagy szükség volt; kár, hogy törvényen kívüli eszközök igénybevételével, a szólásszabadság alkotmányos jogának megcsúfolásával történt.

Mint úgynevezett egyetemi ember (az is volnék, ha már meg kell határoznom magam, miért is ne, mibe kerül), most fel kellene háborodnom, és tüzes, kegyetlenül gunyoros cikkekben ostoroznom a kormányzati rövidlátást, a fukar és szûk látókörû oktatásirányítást, a méltánytalan és értelmetlen elbánást.

Miközben a két kormánypárt a Terror Háza elõtt vonult fel a nyilas hatalomátvétel 60. évfordulóján, a Fidesz Sztehlo Gábor evangélikus lelkész emléktábláját koszorúzta meg a Várban. Sztehlo Gábor a nyilas uralom alatt árvaházaiban zsidó gyerekeket bújtatott; lenyûgözõ bátorságát emlékfával köszönte meg a jeruzsálemi holokauszt-emlékhely, a Jad Vasem.

A most talán sorsdöntõ kongresszusra készülõ MSZP: utódpárt, az MSZMP utódpártja. Az MSZMP úgyszintén utódpárt volt: az MDP utódpártja. Az MDP azon-ban ugyancsak utódpárt volt: a KMP/MKP és (legalábbis formálisan) az MSZDP/SZDP utódpártja. Mindezen pártok célja a szocializmus megvalósítása volt, még ha ennek mivoltáról és a megvalósítás mikéntjérõl eltérõ volt is a véleményük, s még ha - ezt azonban érdemes jól az elménkbe vésni - a "szociáldemokrata" szóban a "szociál" elõtag nem a "szocialista", hanem a "szociális" jelzõt képviseli.

Holnap, a nyilas hatalomátvétel 60. évfordulóján élénk mozgolódás várható az Andrássy út 60. elõtt. Napjaink hungaristái hirdettek e napra elõször valami megemlékezésfélét, minek hatására kibontakozott egy nagyobb szabású ellenszervezés, az Új Generáció, a Népszava és a szocialista párt közremûködésével.

A vajdasági tartományi és helyhatósági választások múlt heti, második fordulójának legfõbb tanulságáról immár nem lehet nem tudomást venni.

Fejléc és aláírás nélküli levelet osztogattak a fõvárosi fideszes képviselõk hétfõn az Országház elõtt. Az iromány állítólag annak a Felkai Lászlónak a mûve, akit az akkor még csak kijelölt kormányfõ a miniszterelnöki esküje elõtti napon mentett föl a fõvárosi közigazgatási hivatal élérõl. Jogilag szabályosnak tûnõ módon, a belügyminiszter javaslatára, valami indokféle is elhangzott: új kormányprogram, új szerkezet, új emberek. Ami tipikusan olyan érv, amit, ha igaz, akkor sem hisz el senki.