Maruzsa Zoltán

A realitások talaján

Széljegyzet Horn Gábor cikkéhez

Publicisztika

Horn Gábor kritikus véleményt fogalmazott meg e lapban az elmúlt évtized oktatáspolitikai fejleményeiről. A szerző várhatóan a jövőben sem lesz a kormány támogatója, érdemes azonban megvizsgálnunk mindazon állításait, amelyekre a kritikáját alapozza.

Horn Gábor kritikus véleményt fogalmazott meg e lapban az elmúlt évtized oktatáspolitikai fejleményeiről (lásd: Kivonulás! – Tíz év bűnei és a jóvátétel receptje, Magyar Narancs, 2021. május 13.). A szerző várhatóan a jövőben sem lesz a kormány támogatója, érdemes azonban megvizsgálnunk mindazon állításait, amelyekre a kritikáját alapozza.

Horn elsődlegesen azt nehezményezi, hogy a kormány elvette az önkormányzatok iskolafenntartó jogkörét, és azt állítja, hogy a város polgármestere tudja a legjobban megítélni, hogy milyen iskolára van szüksége a közösségnek. Ez a megközelítés idealisztikus, egy évtized távlatából megszépíti a múlt valóságát. A „3000 iskolafenntartó önkormányzat” világa nemzetközi összehasonlításban is jelentős különbségeket eredményezett a magyar iskolarendszer eredményességében, a rendszerváltást követő két évtized alatt állandósulni kezdett a szegény település – rossz iskola, gazdag település – jó iskola állapot. Nem lehet vitatni, hogy jó gazdák is voltak az önkormányzatok között, de az igazsághoz tartozik az is, hogy amikor a végletekig eladósodott települési önkormányzatok az oktatási célra kapott állami támogatásokat is elvonták az iskoláiktól, esetenként a béreket sem tudták kifizetni. Ezt a helyzetet a kormány felszámolta, az állam ma garantálja az oktatási rendszer működtetését, 2009 óta pedig még a PISA-mérés szerint is csökken a települési, családi háttér hatása az iskolák eredményességére, ahogyan azt a köznevelési stratégia is bemutatta.

Az érintettek döntése

Kevéssé konkrét az a vád, miszerint a Fidesz oktatáspolitikája nem abból áll, hogy teret biztosítson a családok és a pedagógusok együttműködésének, ellenkezőleg, ez is a hatalomgyakorlás eszköze. A valóságban a pedagógusok és a szülők viszonya az iskolafenntartás modelljének megváltozása során nem változott, a szülő jelenleg is a pedagógussal, az igazgatóval áll kapcsolatban, nem a politikusokkal.

Az állam köteles lenne szektorsemlegesen finanszírozni az oktatást – állítja Horn Gábor –, ám a keresztény egyházakhoz tartozó iskolák gyakran kétszer annyi állami támogatást kapnak, mint az állami vagy alapítványi iskolák. Ez valójában nincs így, ahogy azt Jordán Zsuzsa az Új Köznevelés hasábjain levezette. Az állam a vatikáni megállapodás alapján precízen elszámol az egyházakkal, az állami és az egyházi intézményekre tanulólétszámuk alapján „fejenként” ugyanannyit költ az állam, ezt számtalanszor bemutattuk már ellenzéki képviselők parlamenti megkeresésére is. Részigazsága abban van Horn Gábornak, hogy a magánintézményeket valóban alacsonyabb intenzitással támogatja a költségvetés, ennek ellentételezéseként ők viszont szedhetnek tandíjat. A névlegesen „egyenlő” állami finanszírozás 2010 előtt éppen ezért egyértelműen a magánintézményeknek kedvezett, hiszen ugyanakkora állami támogatás mellett még többletbevételhez is juthattak. A köznevelés területén működő magánintézmények fennakadás nélkül működnek, fejlesztenek. Több állami támogatásnak persze mindenki örülne, de így is sorra kérelmezik a felvehető tanulói létszám bővítését, ami biztosan nem a tönkremenetel jele.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket. 

Játék és muzsika

Ugyanaz a nóta. A Budapesti Fesztiválzenekarnak telefonon üzenték meg, hogy 700 millió forinttal kevesebb állami támogatást kapnak az együttes által megigényelt összegnél.

A klónok háborúja

Március 24-én startolt a Tisza Párt Nemzet Hangja elnevezésű alternatív népszavazása, és azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne érte volna atrocitás az aktivistákat.

Hatás és ellenhatás

  • Krekó Péter
  • Hunyadi Bulcsú

Az európai szélsőjobb úgy vágyott Donald Trumpra, mint a megváltóra. Megérkezik, majd együtt elintézik „Brüsszelt” meg minden liberális devianciát! Ám az új elnök egyes intézkedései, például az Európával szemben tervezett védővámok, éppen az ő szavazó­táborukat sújtanák. Egyáltalán: bízhat-e egy igazi európai a szuverenista Amerikában?

„Egy normális országban”

Borús, esős időben több száz fő, neonácik és civilek állnak a Somogy megyei Fonó község központjában. Nemzeti és Mi Hazánk-os zászlók lobognak a szélben. Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője és Toroczkai László, a szélsőjobboldali párt elnöke is beszédet mond. A résztvevők a lehangoló idő ellenére azért gyűltek össze szombat délután, mert pár hete szörnyű esemény történt a faluban. Március 14-én egy 31 éves ámokfutó fahusánggal rontott rá helyi lakosokra: egy középkorú és egy idős nő belehalt a támadásba, egy idős férfi súlyos sérüléseket szenvedett.