Maruzsa Zoltán

A realitások talaján

Széljegyzet Horn Gábor cikkéhez

Publicisztika

Horn Gábor kritikus véleményt fogalmazott meg e lapban az elmúlt évtized oktatáspolitikai fejleményeiről. A szerző várhatóan a jövőben sem lesz a kormány támogatója, érdemes azonban megvizsgálnunk mindazon állításait, amelyekre a kritikáját alapozza.

Horn Gábor kritikus véleményt fogalmazott meg e lapban az elmúlt évtized oktatáspolitikai fejleményeiről (lásd: Kivonulás! – Tíz év bűnei és a jóvátétel receptje, Magyar Narancs, 2021. május 13.). A szerző várhatóan a jövőben sem lesz a kormány támogatója, érdemes azonban megvizsgálnunk mindazon állításait, amelyekre a kritikáját alapozza.

Horn elsődlegesen azt nehezményezi, hogy a kormány elvette az önkormányzatok iskolafenntartó jogkörét, és azt állítja, hogy a város polgármestere tudja a legjobban megítélni, hogy milyen iskolára van szüksége a közösségnek. Ez a megközelítés idealisztikus, egy évtized távlatából megszépíti a múlt valóságát. A „3000 iskolafenntartó önkormányzat” világa nemzetközi összehasonlításban is jelentős különbségeket eredményezett a magyar iskolarendszer eredményességében, a rendszerváltást követő két évtized alatt állandósulni kezdett a szegény település – rossz iskola, gazdag település – jó iskola állapot. Nem lehet vitatni, hogy jó gazdák is voltak az önkormányzatok között, de az igazsághoz tartozik az is, hogy amikor a végletekig eladósodott települési önkormányzatok az oktatási célra kapott állami támogatásokat is elvonták az iskoláiktól, esetenként a béreket sem tudták kifizetni. Ezt a helyzetet a kormány felszámolta, az állam ma garantálja az oktatási rendszer működtetését, 2009 óta pedig még a PISA-mérés szerint is csökken a települési, családi háttér hatása az iskolák eredményességére, ahogyan azt a köznevelési stratégia is bemutatta.

Az érintettek döntése

Kevéssé konkrét az a vád, miszerint a Fidesz oktatáspolitikája nem abból áll, hogy teret biztosítson a családok és a pedagógusok együttműködésének, ellenkezőleg, ez is a hatalomgyakorlás eszköze. A valóságban a pedagógusok és a szülők viszonya az iskolafenntartás modelljének megváltozása során nem változott, a szülő jelenleg is a pedagógussal, az igazgatóval áll kapcsolatban, nem a politikusokkal.

Az állam köteles lenne szektorsemlegesen finanszírozni az oktatást – állítja Horn Gábor –, ám a keresztény egyházakhoz tartozó iskolák gyakran kétszer annyi állami támogatást kapnak, mint az állami vagy alapítványi iskolák. Ez valójában nincs így, ahogy azt Jordán Zsuzsa az Új Köznevelés hasábjain levezette. Az állam a vatikáni megállapodás alapján precízen elszámol az egyházakkal, az állami és az egyházi intézményekre tanulólétszámuk alapján „fejenként” ugyanannyit költ az állam, ezt számtalanszor bemutattuk már ellenzéki képviselők parlamenti megkeresésére is. Részigazsága abban van Horn Gábornak, hogy a magánintézményeket valóban alacsonyabb intenzitással támogatja a költségvetés, ennek ellentételezéseként ők viszont szedhetnek tandíjat. A névlegesen „egyenlő” állami finanszírozás 2010 előtt éppen ezért egyértelműen a magánintézményeknek kedvezett, hiszen ugyanakkora állami támogatás mellett még többletbevételhez is juthattak. A köznevelés területén működő magánintézmények fennakadás nélkül működnek, fejlesztenek. Több állami támogatásnak persze mindenki örülne, de így is sorra kérelmezik a felvehető tanulói létszám bővítését, ami biztosan nem a tönkremenetel jele.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.