Nagy Ádám

Esendők, mint mi

A Magyar Tudományos Akadémia felemás működéséről  

  • Nagy Ádám
  • 2021.06.02 21:00

Publicisztika

A Magyar Tudományos Akadémia még mindig a leghitelesebb közintézmények egyike. A felmérések tanúsága szerint bizalmi indexe messze kiemelkedik az átlagból – azt várjuk tehát, hogy akik nálunk okosabbak, azok jobb emberek is. 

Pedig szerkezetében és belső működésében az Akadémia épp olyan átláthatatlan és zavaros, mint sok más magyar intézmény – és az MTA-t még csak nem is az Orbán-rezsim tette ilyenné.

Erőviszonyok és lobbiérdekek

Az Akadémia köztestületének tagja lehet bármely PhD-fokozattal rendelkező kutató. Ez a csoport nem egyenlő azzal a legfeljebb 365 hazai akadémikussal, akik magának az MTA-nak a tagjai és a még körülbelül ugyanennyi levelező, külföldi és tiszteletbeli taggal. A 16 és fél ezer köztestületi tag az Akadémia vezetése által meghatározott 11 osztályba és ezen belül 84 bizottságba tömörül. Ezeknek a bizottságoknak – amelyeket az adott tudományterület legfelsőbb tudományos grémiumaként tartunk számon – lehetett volna dolga megszólalni Wass Albert, Tormay Cécile és Nyirő József irodalomtudományi újraértelmezése (irodalom- és kultúratudomány), a tudománykommunikáció vagy a gender szak megszüntetése (szociológia) vagy Mocsai Lajos pszeudodoktorátusa (pedagógia) miatt.

Az osztály- és bizottsági struktúra furcsa képet mutat. Miközben külön bizottsága van a történettudománynak, a régészeti tudománynak és az ókortörténetnek is (közép- vagy újkortörténeti bizottság ugyanakkor nincs), a teljes szociológiai tudományos közösség (ifjúságszociológustól egészségszociológuson át a társadalmi rétegződést kutatóig) egyetlen bizottságban tömörül. Miközben a társadalomföldrajz és a természetföldrajz is külön bizottságot kapott, és a bányászatnak is jutott egy saját tudományos testület, a pszichológusoknak (klinikai pszichológustól munkapszichológusig) ugyancsak egy bizottsággal kell megelégedniük. A szociológusok érthetetlen módon a hadtudósok mellett a Gazdaság- és Jogtudományok Osztályának tagjaként sorolódnak be ebbe a struktúrába, a pedagógusok pedig furcsa logikai bukfenccel a Filozófiai és Történettudományok Osztályához tartoznak.

Az élettelen természettudomány, az élő természettudomány és a társadalomtudomány sokat vitatott, de mégiscsak valamifajta fogódzót adó, háromszögű szerkezete meg sem érintette az akadémiai struktúrát (jóllehet alelnököt is eszerint választ az MTA); egymáshoz közel álló társadalomtudományi diszciplínák vannak más és más osztályok alatt. Úgy tűnik, ez a bizottsági szerkezet inkább tükröz erőviszonyokat és lobbiérdekeket, mintsem tudományos logikát, abból kiindulva ugyanis a felépítése meglehetősen nehezen lenne indokolható.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk