Nagy Ádám

Esendők, mint mi

A Magyar Tudományos Akadémia felemás működéséről  

  • Nagy Ádám
  • 2021. június 2.

Publicisztika

A Magyar Tudományos Akadémia még mindig a leghitelesebb közintézmények egyike. A felmérések tanúsága szerint bizalmi indexe messze kiemelkedik az átlagból – azt várjuk tehát, hogy akik nálunk okosabbak, azok jobb emberek is. 

Pedig szerkezetében és belső működésében az Akadémia épp olyan átláthatatlan és zavaros, mint sok más magyar intézmény – és az MTA-t még csak nem is az Orbán-rezsim tette ilyenné.

Erőviszonyok és lobbiérdekek

Az Akadémia köztestületének tagja lehet bármely PhD-fokozattal rendelkező kutató. Ez a csoport nem egyenlő azzal a legfeljebb 365 hazai akadémikussal, akik magának az MTA-nak a tagjai és a még körülbelül ugyanennyi levelező, külföldi és tiszteletbeli taggal. A 16 és fél ezer köztestületi tag az Akadémia vezetése által meghatározott 11 osztályba és ezen belül 84 bizottságba tömörül. Ezeknek a bizottságoknak – amelyeket az adott tudományterület legfelsőbb tudományos grémiumaként tartunk számon – lehetett volna dolga megszólalni Wass Albert, Tormay Cécile és Nyirő József irodalomtudományi újraértelmezése (irodalom- és kultúratudomány), a tudománykommunikáció vagy a gender szak megszüntetése (szociológia) vagy Mocsai Lajos pszeudodoktorátusa (pedagógia) miatt.

Az osztály- és bizottsági struktúra furcsa képet mutat. Miközben külön bizottsága van a történettudománynak, a régészeti tudománynak és az ókortörténetnek is (közép- vagy újkortörténeti bizottság ugyanakkor nincs), a teljes szociológiai tudományos közösség (ifjúságszociológustól egészségszociológuson át a társadalmi rétegződést kutatóig) egyetlen bizottságban tömörül. Miközben a társadalomföldrajz és a természetföldrajz is külön bizottságot kapott, és a bányászatnak is jutott egy saját tudományos testület, a pszichológusoknak (klinikai pszichológustól munkapszichológusig) ugyancsak egy bizottsággal kell megelégedniük. A szociológusok érthetetlen módon a hadtudósok mellett a Gazdaság- és Jogtudományok Osztályának tagjaként sorolódnak be ebbe a struktúrába, a pedagógusok pedig furcsa logikai bukfenccel a Filozófiai és Történettudományok Osztályához tartoznak.

Az élettelen természettudomány, az élő természettudomány és a társadalomtudomány sokat vitatott, de mégiscsak valamifajta fogódzót adó, háromszögű szerkezete meg sem érintette az akadémiai struktúrát (jóllehet alelnököt is eszerint választ az MTA); egymáshoz közel álló társadalomtudományi diszciplínák vannak más és más osztályok alatt. Úgy tűnik, ez a bizottsági szerkezet inkább tükröz erőviszonyokat és lobbiérdekeket, mintsem tudományos logikát, abból kiindulva ugyanis a felépítése meglehetősen nehezen lenne indokolható.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.