Nagy Ádám

Esendők, mint mi

A Magyar Tudományos Akadémia felemás működéséről  

  • Nagy Ádám
  • 2021. június 2.

Publicisztika

A Magyar Tudományos Akadémia még mindig a leghitelesebb közintézmények egyike. A felmérések tanúsága szerint bizalmi indexe messze kiemelkedik az átlagból – azt várjuk tehát, hogy akik nálunk okosabbak, azok jobb emberek is. 

Pedig szerkezetében és belső működésében az Akadémia épp olyan átláthatatlan és zavaros, mint sok más magyar intézmény – és az MTA-t még csak nem is az Orbán-rezsim tette ilyenné.

Erőviszonyok és lobbiérdekek

Az Akadémia köztestületének tagja lehet bármely PhD-fokozattal rendelkező kutató. Ez a csoport nem egyenlő azzal a legfeljebb 365 hazai akadémikussal, akik magának az MTA-nak a tagjai és a még körülbelül ugyanennyi levelező, külföldi és tiszteletbeli taggal. A 16 és fél ezer köztestületi tag az Akadémia vezetése által meghatározott 11 osztályba és ezen belül 84 bizottságba tömörül. Ezeknek a bizottságoknak – amelyeket az adott tudományterület legfelsőbb tudományos grémiumaként tartunk számon – lehetett volna dolga megszólalni Wass Albert, Tormay Cécile és Nyirő József irodalomtudományi újraértelmezése (irodalom- és kultúratudomány), a tudománykommunikáció vagy a gender szak megszüntetése (szociológia) vagy Mocsai Lajos pszeudodoktorátusa (pedagógia) miatt.

Az osztály- és bizottsági struktúra furcsa képet mutat. Miközben külön bizottsága van a történettudománynak, a régészeti tudománynak és az ókortörténetnek is (közép- vagy újkortörténeti bizottság ugyanakkor nincs), a teljes szociológiai tudományos közösség (ifjúságszociológustól egészségszociológuson át a társadalmi rétegződést kutatóig) egyetlen bizottságban tömörül. Miközben a társadalomföldrajz és a természetföldrajz is külön bizottságot kapott, és a bányászatnak is jutott egy saját tudományos testület, a pszichológusoknak (klinikai pszichológustól munkapszichológusig) ugyancsak egy bizottsággal kell megelégedniük. A szociológusok érthetetlen módon a hadtudósok mellett a Gazdaság- és Jogtudományok Osztályának tagjaként sorolódnak be ebbe a struktúrába, a pedagógusok pedig furcsa logikai bukfenccel a Filozófiai és Történettudományok Osztályához tartoznak.

Az élettelen természettudomány, az élő természettudomány és a társadalomtudomány sokat vitatott, de mégiscsak valamifajta fogódzót adó, háromszögű szerkezete meg sem érintette az akadémiai struktúrát (jóllehet alelnököt is eszerint választ az MTA); egymáshoz közel álló társadalomtudományi diszciplínák vannak más és más osztályok alatt. Úgy tűnik, ez a bizottsági szerkezet inkább tükröz erőviszonyokat és lobbiérdekeket, mintsem tudományos logikát, abból kiindulva ugyanis a felépítése meglehetősen nehezen lenne indokolható.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.