Publicisztika

A jászladányi alapítványi iskola múlt szombati "átiratkozási" szülői értekezletén Tóth Ibolya, a megbízott igazgató a sajtó és a minisztérium embereit egyenként, mikrofonnal számoltatta be arról, hogy mi keresnivalójuk a rendezvényen. Aztán az igazgató és a sajtó ellen heccelt szülők többsége lényegében kidobta az újságírókat az amúgy nem hivatalos szülői fórumról. Jászladányban egyre paprikásabb a hangulat: a község vezetésének és még sokaknak szívügye az alapítványi iskola, ők a romák, a hatóság és a közvélemény egy részének berzenkedésében az önkormányzati és iskolai autonómia elleni támadást látják.

Június 13-án, délután 4-kor rekordmeleg volt, amikor a szokásos tömeg összeverődött a Vörösmarty téren a könyvheti megnyitóra. A hőfok tovább emelkedett, amikor a Kossuth-díjas költő köszöntőjében megmondta az őszintét: évek óta nem vesz könyvet.

Pár havonként érdemes odafigyelni a Fidesz - MPSZ vezetőinek külpolitikai kommunikációjára. Hisz ebben a műfajban az előző kormányzat (mindenekelőtt Orbán) sikert sikerre halmozott, s egyre világosabb, miféle elvi megfontolások is álltak egyes, utólag is nehezen érthető taktikai lépései mögött. A legfrissebb verbális offenzíva Kovács László néhány héttel ezelőtti kedvezménytörvény-körútja nyomán indult be.

Hogy egy miniszterelnök egy megnyert háború után is simán megbukhat, Angliában nem újdonság, 1945-ben Atlee leverte Churchillt, biztos felmentek az árak, és azt már nem lehetett a friccekre kenni, de hogy egy miniszterelnök effektíve a győzelembe bicskázzon bele, az tényleg sok lenne egy kicsit.

Különleges jelentőségű ügyben hozott döntést egy hónapja az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága. A Michigani Egyetemmel szemben két pert indítottak olyan diákok, akik közül kettőt az egyetem alapképzésére, egyet a jogi karra nem vettek fel. A felperesek, akik keresetéhez Bush elnök kormánya is csatlakozott, azt kifogásolták, hogy az egyetem származási alapon tesz különbséget a jelentkezők között.

Emlékeznek arra az esetre 1999-ből, amikor Torgyán József agrárminiszter 413 milliárdot akart kikanyarítani magának vidékfejlesztési célokra Orbán Viktor költségvetéséből?

"A Rák nők ezen a héten óvakodjanak az atomtól!" Bár ez a "tudományosan megalapozott jó tanács" még csak egy futurisztikus és minden bizonnyal viccesnek szánt horoszkóp részlete, de lehet az is, hogy ez már a humortalan közeljövő.

A közelmúltban három tárca (a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi, valamint az Igazságügyi Minisztérium) minisztere előterjesztést nyújtott be a kormánynak a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről szóló 1998/XXXIX. törvény módosításáról. Az anyagot az érdekvédelmi szervezeteknek is megküldték. A tervezet a társadalombiztosítás feletti "járulékfizetői ellenőrzés" megvalósítását célozza, és az elképzelések szerint 2004. január 1-jén lépne hatályba.

A lapunk bellapjain részletesen tárgyalt brókerügyben bizakodók vagyunk: a machináció minden lényeges mozzanata előbb-utóbb nyilvánosságra kerül, és arról is tiszta képet kapunk, hogy miként forgatták/forgatják - a Polip című maffiasorozatban látott módszer szerint - az adóforintokat egyes állami társaságok, nem okvetlenül a társaságok hasznára.

Nem lesz szép vége a Várszegi Gábor és a Ferencvárosi Torna Club között két éve kezdődött románcnak. Pillanatnyilag a dolgok ott tartanak, hogy Várszegi valószínűleg ráfizetni is hajlandó azért, hogy kiszállhasson a boltból. Hogy mennyit, homály fedi.

Az egészségpolitika legfontosabb célja az egészség fejlesztése, ami lényegében a várható élettartam növelését és az életminőség javítását jelenti. A jó egészség sok tényezőtől függ. A gazdagság például egyértelműen üdvösen hat az egészségre, sőt úgy tűnik, hogy egy országon belül nemcsak a jövedelem szintje, hanem a jövedelem eloszlása is számít: a túl nagy jövedelemkülönbségekbe az emberek hajlamosak belebetegedni. Egy másik fontos tényező az egyén életmódja (étkezés, testedzés stb.), a harmadik pedig az egyén környezetéből adódik (környezeti ártalmak, a munka jellege, családi állapot stb.). Mindezen tényezők mellett nyilván az egészségügy színvonala és elérhetősége is számít, bár ennek jelentősége valójában eltörpül az előzőkhöz képest. Nincs az a jól működő egészségügyi rendszer, amely javítana egy gazdaságilag lemaradó, munkanélküliséggel és kilátástalansággal küzdő régió általános közérzetén.

Engedd meg, hogy ezúton is kifejezzük irántad érzett nagyrabecsülésünket. Imponált, ahogy nekiláttál a kretén drogtörvény módosításának, mit sem törődve a - nagyobbrészt amúgy is szimulált - "társadalmi felháborodással"; szerintünk a levéltári törvény sincs végzetesen elszúrva; értékeljük a táblabíróságok felállítását; drukkolunk a diszkriminációellenes törvénynek; és helyes az is, hogy szabályoztad az előzetes fogva tartás időbeliségét.

Hej, pedig papíron milyen egyszerű minden! A pénzügyminiszter beszedi az adókat, költségvetést ír, és kezeli a nem aktívan irányítandó vagy eladható állami vagyont. A gazdasági miniszter a kiadási oldalért felel: szétdobja az ágazati állami támogatásokat, gondoskodik a gyarapítandó állami vagyonelemekről, autópályáról, energetikáról, vasútról; tőkét és befektetőt csalogat. A Nemzeti Bank elnöke az inflációt csitítja, és levezényli a csatlakozást az euróövezethez. A miniszterelnök pedig - az egykori pénzügyminiszter - összetartja a nyájat, és lebeg a nemzet felett. Ráadásul esetünkben e négy férfiú mind méltán neves közgazdász, ami, hihettük, szinte öngaranciája az olajozott fellendülésnek!

Acsatlakozással és a közelgő európai parlamenti választásokkal párhuzamosan mind erőteljesebben mutatkozik meg Magyarország politikai berendezkedésének egyik jellegzetessége: a zöld- vagy ökológiai mozgalom politikai képviseletének markáns hiánya. A tagországok többségében a zöld politikai formációk jelen vannak a közéletben és a parlamentben, akár - mindinkább átvéve a liberális pártoktól a mérleg nyelvének szerepét a hagyományos jobb- és baloldal között - kormányerőként, koalíciós partnerként vagy éppen ellenzékként a nemzetállami, akár az alsóbb, tartományi vagy önkormányzati szinteken. A csatlakozó kelet-közép-európai országokban viszont az ökológiai mozgalom gyakorlatilag nincs jelen a politikában - miközben a zöld civil szféra mind erőteljesebben hallatja hangját.