Tisztelt Igazságügyi Minisztérium!

  • 2003. július 10.

Publicisztika

Engedd meg, hogy ezúton is kifejezzük irántad érzett nagyrabecsülésünket. Imponált, ahogy nekiláttál a kretén drogtörvény módosításának, mit sem törődve a - nagyobbrészt amúgy is szimulált - "társadalmi felháborodással"; szerintünk a levéltári törvény sincs végzetesen elszúrva; értékeljük a táblabíróságok felállítását; drukkolunk a diszkriminációellenes törvénynek; és helyes az is, hogy szabályoztad az előzetes fogva tartás időbeliségét.

n Engedd meg, hogy ezúton is kifejezzük irántad érzett nagyrabecsülésünket. Imponált, ahogy nekiláttál a kretén drogtörvény módosításának, mit sem törődve a - nagyobbrészt amúgy is szimulált - "társadalmi felháborodással"; szerintünk a levéltári törvény sincs végzetesen elszúrva; értékeljük a táblabíróságok felállítását; drukkolunk a diszkriminációellenes törvénynek; és helyes az is, hogy szabályoztad az előzetes fogva tartás időbeliségét.

Ám, már megbocsáss, ezért még nem ragadnánk tollat. Csakhogy szerkesztőségünk kapott egy igen kedves levelet. Igaz, nem te írtad, hanem Sándor Zsuzsa, a Fővárosi Bíróság szóvivője, viszont, ha meg nem sértünk, terólad szól, hogy gyömöszöljük a füledbe. Arról tájékoztat minket ugyanis a levél, hogy f. év július elsejétől a büntetőeljárási törvény egyik apró módosításának hála "a büntetőügy irataiba azok tekinthetnek be, akiknek ahhoz jogi érdeke fűződik, és ezt igazolni tudják, valamint azok, akik a levéltári törvény alapján kutatásokat végezhetnek. Ezek alapján a sajtó munkatársai büntetőügyek aktáiba nem nyerhetnek betekintést. A Sajtótitkárság az újságírók előre jelzett konkrét kérdéseire az iratok alapján összeállítást készít, és ennek alapján tájékoztatja a sajtó képviselőit. Ugyanez vonatkozik értelemszerűen a vádiratra, valamint az írásba foglalt ítéletre is."

Ezt tényleg te írtad bele a törvénybe, te nagyon kedves Minisztérium?

Hát tiszta hülye vagy-e te?

Láttál-e már például bírósági ítéletet? Mert ha nem, akkor tudd meg: az van annak a tetejére írva, hogy "A Magyar Köztársaság nevében". Márpedig a Magyar Köztársaság mi lennénk, ha nem nagy baj; a vád és az ítélethozó minket képvisel, és tőlünk kapja a fizetését; és a legkevesebb az, hogy megtudjuk, ki mit művel a mi nevünkben.

De nemcsak az ítélet kiált nyilvánosságért, hanem a többi, az eljárás során keletkező irat is: a vádirat, a bírósági jegyzőkönyvek, a tanúvallomások, a becsatolt bizonyítékok. Hisz a nyilvánosságra vergődő közvádas ügyek legnagyobb része épp azért tart számot általános érdeklődésre, mert a vádlottak közszereplők. A köznek ennélfogva joga van legalább a lehetőséghez, hogy ezekről kimerítően tájékozódjon; és - elvben legalábbis - nincs az az oknyomozó újságíró, aki több tényt lenne képes feltárni, mint a hatóságok. Szerfölött érdekes közügy például, hogy miként kezelt hűtlenül - a vád szerint - harmincakárhány-milliárdot Princz, miként a részletekbe menően érdekes volt az is, hogy Várhegyi hogyan kezelt hűtlenül, hogy miért vágták sittre Székelyt és Kunost, és hogy Tocsik jártában-keltében beleütközött-e a jó erkölcsbe vagy nem. Márpedig ezekről érdemben tájékozódni és tájékoztatni a büntetőügy iratainak tanulmányozása nélkül lehetetlen.

Ám ez csak a dolog egyik része.

Hiszen nemcsak a tilosba tévedő közszereplők machinációinak a feltárása forog itt kockán. Hanem az is, hogy mennyi betekintése marad ezentúl a köztársaság polgárainak az igazságszolgáltatás gépezetébe - és e ponton immár tökmindegy, hogy közszereplőkről vagy nem közszereplőkről van szó. (Nem közszereplő vádlottak esetében a személyiségi jogok védelme - a sértetté, a tanúké, a vádlotté - talán indokolhatja a nyilvánosság némi korlátozását. De ezt, légy szíves, oldd meg másképp.) Hadd nyugtassunk meg, drága jó Minisztérium: per hecc senkinek nincs kedve a bíróságokat csesztetni. Azt viszont, ugye, te se gondolod komolyan, hogy az eljáró tanács jogi érvelése, az okok, melyek miatt hitelt ad (vagy nem) vallomásoknak, elfogad (vagy nem) bizonyítékokat, a mód, ahogy betartja (vagy nem) a rá vonatkozó szabályokat, ezentúl ne lehessen kritikai észrevételezés tárgya? A törvénymódosítás után mindezekre az iratokból nem, legfeljebb a bíróságok saját közléseiből következtethetünk. Ez pedig, arany Minisztérium pajtás, azt jelenti, hogy mint valami dél-amerikai katonai juntában, kivontad a harmadik hatalmi ágat a nyilvánosság kontrollja alól. Szíves tájékoztatásodra közöljük azt is, hogy a demokráciának két sine qua nonja van: az egyik a szabad választások, a másik a független, jól működő, saját magukért helytálló bíróságok. Ha e két forrás bármelyikétől elzárjuk a nyilvánosan vitatható dolgokat körülvevő friss, éltető levegőt, előbb-utóbb bűzös, csöndesen rothadó pocsolyában találjuk magunkat mindahányan.

Az lehet még, hogy a módosítást az Alkotmányellenes Törvényeket Előkészítő Főosztályodon hozták tető alá, és már dolgozol is visszavonásán, sőt azon is, hogy - legalább - az ítéleteket kötelező legyen a bíróságoknak az interneten közzétenniük. Ez esetben levelünket tekintsd tárgytalannak. Maradtunk tisztelettel.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.