A közelmúltban három tárca (a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi, valamint az Igazságügyi Minisztérium) minisztere előterjesztést nyújtott be a kormánynak a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről szóló 1998/XXXIX. törvény módosításáról. Az anyagot az érdekvédelmi szervezeteknek is megküldték. A tervezet a társadalombiztosítás feletti "járulékfizetői ellenőrzés" megvalósítását célozza, és az elképzelések szerint 2004. január 1-jén lépne hatályba.
*
A Fidesz kormányra kerülésekor megszüntette az 1993-tól 1998 első feléig működő társadalombiztosítási (tb) önkormányzatokat. Emiatt sokan támadták az Orbán-kormányt, de elsősorban politikai és nem szakmai szempontból, hiszen a legnagyobb szakszervezet, az MSZOSZ így elveszítette tb-pozícióit. Sok jóindulatú, de a tényeket nem ismerő szakértő a demokrácia elleni támadásnak fogta fel az önkormányzatok feloszlatását - holott az nem az önkormányzatiság, csupán az adott önkormányzatok megszüntetése volt.
Hogy e lépésre miért volt szükség, azzal nagyjából minden párt tisztában volt. Az Országgyűlés a tb-önkormányzatok sorozatos botrányai miatt 1995 végén vizsgálóbizottság felállításáról döntött, amelynek azt kellett kiderítenie, hogy az Egészségbiztosítási Önkormányzat és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) a gazdálkodásra vonatkozó jogszabályokat nem sértette-e meg, illetve nem folytatott-e a járulékfizetők érdekeit súlyosan sértő működést. A bizottság elsősorban azokra az ügyekre koncentrált, amelyek már napvilágra kerültek a sajtóban, illetve az Állami Számvevőszék (ÁSZ) jelentéseiben.
A munkát nehezítette, hogy számos dokumentumhoz hozzá sem jutott a bizottság; így volt ez például abban az - államnak mintegy négymilliárdos veszteséget okozó - ügyben is, amelyben a Co-Nexus, a Postabank, a Globex és az egyéb cégek közötti elvtelen üzleti, személyi és anyagi kapcsolatok végső számláját a tb - azaz a járulékfizetők - állta. Ezen iratok döntő része az informális elnökségi, a zárt ülések jegyzőkönyveiben és feljegyzésekben várta a "feltámadást"; az 1998-as kormányváltás után is csak részben vált hozzáférhetővé.
Számításaim szerint a tb-önkormányzatok működése idején közel 100 milliárd forintos kár keletkezett a társadalombiztosításnál - beleértve a járulékbehajtás és az ellenőrzés elégtelensége, illetve az informatikai rendszer működésképtelensége miatti veszteségeket is. Íme néhány tétel: hozzávetőlegesen 12 milliárd forintot emésztett föl a Postabank befektetéseibe helyezett pénzösszeg, plusz az ÁSZ szerint is felesleges folyamatos banki tőkeemelés és garanciavállalás (a tb-önkormányzatok tulajdonosai voltak a Postabanknak); a társadalombiztosítási járuléktartozások és kamatok elengedése olyan cégeknek is, amelyeknél ez indokolatlan volt; a felelőtlen vagyongazdálkodás okozta vagyonvesztés; az indokolatlanul magas irodabérleti díjak; a nem működő informatikai rendszerek világbanki hiteleinek és kamatainak a visszafizetése - és még sokáig lehetne folytatni a kárlistát.
Az önkormányzati tagok persze védték a mundér becsületét; a parlamenti vizsgálóbizottság anyagáról - amelyet az MSZP-SZDSZ dominálta Országgyűlés elsöprő többséggel fogadott el - az egyik elnökségi tag nyilvánosan kijelentette: "Nem mondom azt, hogy mi a véleményem, hogy a tisztelt (országgyűlési) képviselők milyen minőségben mit csináljanak velem, ha megengedem. (...) Nem tudok eltekinteni attól, hogy az önkormányzat létrehozását egyedül az akkor ellenzékben lévő MSZP nem ellenezte, csendben volt."
*
A mostani anyagot a három miniszter arra való hivatkozással terjesztette elő, hogy a kormányprogram megígérte a tb-felügyelet létrehozását, amely garantálja a rendszer törvényes, napi politikai befolyástól mentes, szakszerű és hatékony működését.
A tervezett egészségbiztosítási és nyugdíj-biztosítási tanácsnak 9 tagja lenne. Hármat delegálna az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) munkáltatói, hármat az OÉT munkavállalói oldala és hármat a kormány. Nem lehetne tanácstag országgyűlési képviselő, miniszter, politikai államtitkár, közigazgatási szervnél alkalmazott köztisztviselő, továbbá a Pénzügyminisztérium, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium, illetve a tb igazgatási szervének munkavállalója vagy szakértője, a munkáltatói érdekképviselet, valamint a szakszervezetek választott képviselője, az egészségbiztosítási alapból finanszírozott egészségügyi szolgáltató tulajdonosa, támogatott gyógyszerkészítmény forgalmazója, képviselője - ide nem értve az egészségügyi intézmény magasabb vezető állású és beosztású szakmai vezetőit. A tanács tagjait hat évre választanák meg, díjazásuk a minisztériumi főosztályvezetői illetmény 80 - az elnöké 120 - százaléka lenne. A tanácsok éves induló bér- és mükődési költsége 140 millióra rúgna, ehhez jönne 30 millió forint egyszeri kiadás.
A felsorolás érdekes. Nem maradtak ki a már említett pazarló önkormányzatok egykori képviselői, sőt az, hogy az előterjesztés kivételt tesz az egészségügyi intézmények magasabb vezetőivel, utalhat arra is, hogy a leendő tagok hellyel-közzel már megvannak. Érthetetlen, hogy miközben az OEP a minisztériumnak van alárendelve - nem beszélve a pénzügyi tárcától való függőségről -, miért jelöl három főt a kormányzat, miközben a társadalombiztosítási szervek szakértőit kizárták.
A tervezett jogkörök még érdekesebbek. A tanács véleményezné az alapok költségvetésére és zárszámadására vonatkozó törvények tervezetét, a kapcsolatos jogszabályok tervezetét, értékelné a biztosítási ág helyzetét; javaslatokat tenne a tb-alapok egyensúlyi helyzetére, a biztosítási ág továbbfejlesztésére, tanulmányokat és koncepciókat készítene és így tovább. A parlament illetékes bizottsága előtt időről időre beszámolnának tevékenységükről.
A tervezet alapján úgy véli az ember, hogy ismét teljesen fölöslegesen hoznak létre egy testületet; hiszen a tárcákon belül megvannak azok a struktúrák, amelyek a tervezéssel, az előkészítéssel, a tanulmányírással foglalkoznak. Ráadásul a tervezett testületeknek döntési vagy vétójoguk nincs, és nem szólhatnak bele az alapok gazdálkodásába. (Az alapok költségvetését és zárszámadását az ÁSZ ellenőrizte és ellenőrzi a jövőben is.) Az önkormányzatok alá egy teljes nyugdíj- és egészségbiztosítási apparátus dolgozott. A tanács most tervezhetne, kutathatna, javasolhatna - holott, némi túlzással, az egészségügyi irányítás területén évtizedek óta más sem történik, mint koncepciógyártás és tanulmányírás.
Mire jó e párhuzamosság - miközben folyamatosan takarékos államról beszélünk? Amúgy az előterjesztő Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium egyik vezető tisztségviselője korábban mellszélességgel támogatta a már említett postabanki kezességvállalást a járulékfizetők terhére. Akik ugyanúgy nem ellenőriznek és nem láthatnak semmit az egészből, mint az önkormányzatok idején, noha minden az ő nevükben történik.
Tudja ezt mindenki; de hát a kormányprogram beígérte a "járulékfizetői ellenőrzést". Minderről egy vicc jut az eszembe. A nyúl, amikor a róka mama nincs otthon, odamegy a kis rókákhoz, és azt mondja nekik: "Megizélem az anyátokat, ha hazajön!" Hazajön a róka mama, és a kicsinyei elmondják, hogy a nyúl mit mondott nekik. Megmérgesedik a róka, kergetni kezdi a nyulat, de az jobbra-balra szökell, majd átugrik egy villás ágon, a róka meg a faág közé szorul. Körbejárja a nyúl a rókát, s így szól: "Ide figyelj, róka koma! Büdös is vagy, ronda is vagy, de ha már a gyerekeknek megígértem..."
A szerző szociológus, az 1995-1996-ban a tb-alapok gazdálkodását vizsgáló bizottság szakértője.
