Gábor S. Pál sorozatosan egyoldalúan nyilatkozik a pánikbetegség kérdésében. Komoly szorongást okoz a laikus olvasónak, amikor elmeséli, hogy "egy betegemen nyolcszor hajtottak végre hasi műtétet. Fölöslegesen, mert amikor hozzám került, kiderült róla, hogy pánikbeteg." E bulvárlapba illő példa szerencsére nem jelenti azt, hogy ma, a röntgen, az ultrahang és a CT világában bárkinek attól kellene tartania, hogy szorongásos tünetek miatt nyolcszor operálják fölöslegesen.
Emocionális megnyilvánulásomat kövessék a tények, amelyek alátámasztják, hogy a gyógyítás területén megkerülhetetlen a pszichoterápia. A Nobel-díjas Erik Kandel neurobiológus leszögezte, hogy a lélektani folyamatok az agytevékenységéhez kötöttek. Ezen egyszerű megállapítást napjaink pszichoterápiás kutatásai is igazolják. Vagyis ami igaz a neurobiológia oldaláról, az igaz a pszichoterápia felől közelítve is. Gábor S. Pál hivatkozik arra, hogy az anyjuktól elszakított majmoknál változás történik az agyi információt közvetítő anyagok, az úgynevezett transzmitterek (például szerotonin, noradrenalin) szintjében. Említi azt is, hogy a pánikbetegség kialakulásában komoly hajlamosító ok a környezeti tényező. A pszichoterápiát azonban nem említi.
A környezeti tényező ebben az esetben nem jelent mást, mint a lélektani fejlődést biztosító "kapcsolati élményeket". Ezek kezdetben például az anya-gyermek közötti, majd később a szociális környezet és egyén közötti kapcsolati élmények. Ezek akár élethossziglan hatással lehetnek a transzmitterek szintjére is. Vagyis anyagi szinten kimutatható változások köthetők kapcsolati élményekhez. A gyógyszeres terápia ezen a szinten avatkozik be: helyreállítja a megfelelő transzmitterek szintjét. Ekkor anyag hat az anyagra.
A pszichoterápia során a változások hátterében ugyanezen transzmitterek mennyiségének megfelelő változása mutatható ki. Ez logikus, hiszen ha korai kapcsolati élmények tartós változást hoznak létre és pszichológiai problémákhoz (nem csak pánikbetegséghez) vezethetnek, akkor gyógyításuknál is fontos a helyreállító kapcsolati élmény szerepe. A pszichoanalízis valójában a kapcsolatok és leginkább azok múlt- és jelenbeli rejtett folyamatainak a tudománya. A professzionális kezelés hátterében kialakuló neurobiológiai változások ezt alá is támasztják.
Ma már tudjuk, hogy a pánikbetegség gyógyszeres terápiája és pszichoterápiája neurobiológiailag ugyanazt a változást eredményezi. Az összehasonlító vizsgálatok szerint az utóbbi tartósabb, a terápia lezárását követően többször és hoszszabb ideig marad fenn, mint gyógyszeres terápia esetén. A gyógyszeres terápia azonban gyorsabban fejti ki hatását.
A fentiek szerint egyoldalú pusztán azt hangsúlyozni, hogy a pánikbetegség szervi betegség, hiszen, mint láthattuk, kapcsolati élmények is vezethetnek az agy mint szerv működésének megváltozásához. Ezért az is egyoldalú megközelítés, hogy a gyógyszeres kezelés mellett említésre sem kerül a pszichoterápia.
Magyarországon pszichoterápiát pszichoterapeuta szakvizsgával rendelkező orvosok és pszichológusok végeznek, rendszerint ambuláns formában, bizonyos esetekben - pánikbetegségnél gyakran - pszichoterápiás osztályon, miközben együttműködnek a háziorvosokkal. Ennek köszönhetően számos helyről irányítják pszichoterápiás rendelésekre a pánikbetegségben szenvedőket. És Gábor S. Pál tapasztalataival ellentétben még sebészetről sem a fölösleges műtéteket követően kerülnek pszichoterápiás kezelésre a páciensek.
Dr. Bokor László
pszichiáter, pszichoanalitikus
