Publicisztika

"Elképzelhető, hogy Papcsák Ferenc egy óvatlan pillanatban bezárja Mesterházy Attilát a parlament WC-jébe? Tesznek vajon Novák Előd székére rajzszöget? ... Hogyan ér majd véget ez a folyvást fokozódó és – mi tagadás – egyre kevésbé vicces, infantilis hisztériás roham?"

Hogyan csináljon magából bolondot a magyar közszolgálati TV és miként tegyen a nap leglátogatottabb oldalává egy videót? A válasz egyszerű: jogi eszközökkel.

A politikáról két látszólag ellentétes állítás igaz egyszerre. A politikai döntések következménye nagy hatású. Másfelõl viszont a modern, bonyolult szövedékû társadalmakban a politikai hatalom valós befolyása meglehetõsen korlátozott. Az, hogy épp melyik bír nagyobb magyarázó erõvel, az adott helyzettõl és a feltett kérdéstõl függ.

Gondoltam, mivel már levelezésben állunk - bár egyoldalúan - megkérnélek, légy segítségemre abban, hogy én egy kicsivel korábban megtudjam a tutit, és elmondjam végzős tanítványaimnak, hogyan kalkulálhatnak legügyesebben a felvételi jelentkezéseknél a várható helyzetben. A most végzős középiskolások felvételi kilátásain ez ugyan már nem sokat segít, de így az én tekintélyem nőne.

Egy évvel ezelőtt e hasábokon (A vég kezdete, Magyar Narancs, 2010. december 16.) három okkal magyaráztam azt, miért nem lesz képes a rendszerváltás utáni társadalmi konszolidációra a második Orbán-kormány: a forradalmi retorika szükségszerű bukásával, a felelőtlen költségvetési politikával és a kormányzóképtelenséggel. E sejtések beigazolódni látszanak.

"Elfogadtak egy rossz, a magyarországi egyházpolitika történetében mélypontnak számító jogszabályt, amit most már toldozni-foldozni sem lehet."

Az utóbbi másfél évben sokat hallhattuk, hogy a '89-es Alkotmány avítt sztálinista csökevény, átmeneti jellegéből eredően cserére szorul, és egyébként sem alkalmas az ország gazdasági felemelkedésének kivitelezésére. Időközben némiképp okafogyottá vált azon töprengeni, hogy a felsorolt minőségi kifogások mennyiben egyeztethetők össze egymással (hogyan lehet valami sztálinista, ami a demokratikus átmenetet szolgálta?), illetve hogy egy alkotmány - a magántulajdon védelmén túl - milyen gazdasági célokat is hivatott pontosan szolgálni.

Amikor a 2010-es választásokon gyõztes párt meghirdette gazdaságpolitikáját, amit "nem hagyományosként", a "tankönyvitõl" (amely szerinte elavult és használhatatlan) eltérõként jellemzett, szakemberek körében általános volt a megrökönyödés.

Ránk tartozik-e, hogy Schiffer András szíve miért éppen a származás akár csak utalásszerű felemlegetésekor dobban meg, és a melegfelvonulás résztvevőinek köztörvényes lebűnösözésénél miért nem?

A testület ugyanakkor megvizsgálta a vitatott módosító indítványt is, és nemcsak azt szűrte le belőle, hogy itt messze nem koherencia-zavar feloldásáról van szó, hanem azt is, hogy e módosítások elfogadása „kifejezetten jogbiztonságot sértő szabályozási helyzethez vezetett”.

„Sajnos sokszor nem vagyok elég fegyelmezett, és kitérőket teszek a tankönyvből. Saját anyagokat is szoktam készíteni, nem is mondanám meg, hogy milyen modern technikai eszközökkel, mert még kikapnának ezek az eszközök, és a gyerekek is meglátnák, milyen volt a géprombolók indulata a legújabb kor hajnalán.”

Oktatási rendszerünk nagy változások előtt áll. Fontos lenne, hogy e változtatások alapos helyzetértékelésen alapuljanak - ám a képet makacs téveszmék homályosítják el.

Az amerikai álom került veszélybe