Orbán Viktor a különböző gazdasági szervezeteket, kamarákat, szövetségeket járja, és úgy tesz, mintha konkrétumokról beszélne: adótervekről, gazdaságpolitikai trendekről - sőt, filozófiáról.
E monológok lényege az, hogy a szekrényben lapuló csontvázak miatt, amik májusban tömegével fognak kidőlni, már most biztosan tudható, hogy olyan intézkedésre kényszerül majd a kormánya, ami lehetetlenné teszi az azonnali népboldogítást és (az évek során számos társadalmi csoportnak folytatólagosan ígért) osztogatást. Februárban volt már egy félmondata arról, hogy költségvetési fedezet nélküli, hitelekből finanszírozott újabb népjóléti intézkedésekre senki ne számítson, most az "azonnali", "radikális" adócsökkentést nyújtotta el négy-hat évre.
Orbán Viktornak bizonyára nehéz dolga lesz: következetes pénzügyi szigor mellett kell működtetnie az országot, és közben mindennek a szükségességét megértetni az általa évek óta tüzelt, csodában reménykedő tömeggel. Nem kétséges az sem: lesznek olyan kiadásai is, amiket a mostani kormány hagy hátra: április 30-án megszűnik a gázártámogatás, az érintetteknek 40 százalékkal emelkedik a gázszámla, a díjhátralék-állomány megnő, az államnak segélyt kell adnia. (Idén 20 milliárd forintnyi gázártámogatás szerepel a költségvetésben, tavaly ez még 80 milliárd volt.) A vizitdíj eltörlésével visszaesett a háziorvosok és a szakorvosok fizetése, miközben egyre nagyobb az orvoshiány: nekik is muszáj adni valamit. Tovább nőtt a kórházak lejárt adóssága, amit a tulajdonos önkormányzatok nem tudnak kifizetni. Mennyi lehet ez? 50 milliárd? 100? A Malév. A MÁV. Az újra elszállt egészségügyi kassza. És a legrémisztőbb: az önkormányzatok fedezet nélküli kötvénykibocsátásai is előbb-utóbb rászakadnak a központi költségvetésre.
De a csontvázduma akkor is mellébeszélés. Olyan, még ismeretlen kötelezettségeket sejtet, amik a tervezett új fideszes költségvetést is megboríthatják. Nos, ha akad is még ismeretlen gyanús ügylet, és nyilván akad, az címlapsztorinak jó lesz, de a költségvetésre nem lehet hatással. Amit most Orbán lebegtet, ezermilliárdos nagyságrendű kötelezettségvállalásról kéne, hogy szóljon. Ilyesmi - épp az összeg volumene miatt - elképzelhetetlen.
A fent soroltak valódi és ismert problémák. Olyanok, amikkel 1990 óta nem tud mit kezdeni a magyar állam. Olyanok, amiket 2006 után a kormány legalább részben megpróbált rendezni. Ha jóhiszeműek vagyunk, Orbán Viktor mostani fölszólamlásai arra utalnak, hogy mindezt végre fölfogta. De a kormányzására a legnagyobb veszélyt nem a "szocialista csontvázak" jelentik, hanem azok az elvárások, amelyeket nyolc éve ő maga kelt: saját ellenzéki múltjának kísértő árnyai.
