n Már éppen arra készültünk, hogy az asztalra csapjunk. A szemünk láttára sároznak be egy nyilván hótiszta férfit. Minden bűn legfőbb üldözőjét, aki a szőkített olajat csak mint hivatalból üldözött helytelenkedések bizonyítékát látta életében. Ám a múlt hét közepén Pintér Sándor odanyilatkozott, hogy a maffia épül bele a médiába, mert onnan lehet jól bemocskolni az ő személyét, kinek részéről a nevezett bűnszövetkezet a legsúlyosabb támadásokra számíthat. És már most jó lenne utánanézni, hogy egy-egy kiemelkedő riporter kinek a kocsiján furikázik. Tényleg: rendőrt minden szerkesztőségbe! Valamint: sajtórendészeti kiegészítéseket a maffiaellenes törvénycsomagba!
Lám, egy demokratikus jogállamban a belügyminiszter jól megfenyegeti a sajtót. Ne ugrájjá´, mer´ utánad lesz nézve! Volt már ilyen a történelemben, mégsem intézhető el kézlegyintéssel. Az egykori rendőr ugyanis nem azoknak szól oda, akik ezért-azért és nyilván teljesen megalapozatlanul piszkálják, hanem azoknak, akik minderről hírt adnak, tájékoztatják a közvéleményt. Nem az a baj, hogy politikai ellenfelei (egy frászt, a "szövetségesei") kikezdték, hanem az, hogy ezt illetéktelenek (a köz) is megtudják. Mármost ez jelentheti azt, hogy a belügyminiszter tökéletesen hülye, és szolgálati idejéből származnak a brutálisabb rendőrviccek, de nem valószínű. Inkább arról lehet szó, hogy Pintér, sarokba szoríttatván, a vesztét érzi, fúj és kapkod mindenfelé, de ahhoz még mindig gyáva, hogy azokra támadjon, akiktől igazán tart. Önköréből való politikai ellenfelei, na és nem utolsósorban a maffia, tökéletes biztonságban érezhetik magukat, a belügyminiszter használt, ám megkímélt állapotú személyautókban keresi a szervezett bűnözés trójai falovát. Szép.
A belügyminiszteri meglátás mélysége, kifinomult helyzetelemzése, demokratikus érzékenysége egyébként - mint pocsolya a felhőket - a posztos rendőr érzelem- és gondolatvilágát tükrözi híven. De miért is ne tenné, ha egyszer a miniszter maga is rendőr?
