Minthogy lapunk munkatársai közül néhányan személyesen is részt vettek annak az intézménynek a működtetésében, amelynek hulltán most borongani fogunk, előre szólunk: itt egy elfogult cikk következik, ha valaki nem akar elfogult cikket olvasni, az lapozzon tovább, vagy ha már mindent elolvasott, akkor köszönjük a figyelmét, viszontlátásra a jövő héten. A Tilos Rádióról lesz ugyanis szó (viszont a félreértések elkerülése végett szögezzük le azt is, hogy alant a Nari vezércikke következik, nem a rádió álláspontja). Arról az adóról, amely e hét elején egyelőre befejezte földi sugárzását, és amelynek munkatársai kábé lapunk megjelenésével egy időben józanodnak ki a Dunán tartott tort követő szomorú mámorból.

n Minthogy lapunk munkatársai közül néhányan személyesen is részt vettek annak az intézménynek a működtetésében, amelynek hulltán most borongani fogunk, előre szólunk: itt egy elfogult cikk következik, ha valaki nem akar elfogult cikket olvasni, az lapozzon tovább, vagy ha már mindent elolvasott, akkor köszönjük a figyelmét, viszontlátásra a jövő héten. A Tilos Rádióról lesz ugyanis szó (viszont a félreértések elkerülése végett szögezzük le azt is, hogy alant a Nari vezércikke következik, nem a rádió álláspontja). Arról az adóról, amely e hét elején egyelőre befejezte földi sugárzását, és amelynek munkatársai kábé lapunk megjelenésével egy időben józanodnak ki a Dunán tartott tort követő szomorú mámorból.

Bár a Tilos csak most tűnt el az éterből, halotti bizonyítványát idén februárban állították ki: akkor, amikor az Országos Rádió- és Televízió Testület, a modern magyar parlamenti demokrácia legtrehányabbul működő intézménye visszadobta a rádió pályázatát az általa addig használt 98 megahertzes frekvenciára. A döntést az akkor épp távozó ORTT hozta, mandátumának utolsó napján. A testület két nem kereskedelmi frekvenciára írt ki pályázatot: az egyiket a politikamentes Civil és Fiksz rádió kapta, a másikért a katolikus Mária Rádió, a roma C Rádió és a Tilos versenyzett. Az a tény, hogy az ORTT csak két frekvenciát szánt a négy rádiónak, már önmagában is a politikai szféra provokációjaként értékelendő: a cél a nonprofit adók egymás ellen fordítása volt. Hogy a február végi szavazáskor melyik ORTT-tag kire adta a voksát, nem tudjuk, hiszen a szavazás titkos volt; és végül is miért pont ettől a hét csinovnyiktól várnánk el azt, hogy nyilvános felelősséget vállaljanak bármely döntésükért. Annyi bizonyos, hogy a Tilos bukásában nem csak a nemzeti-konzervatív oldal játszott szerepet: a szavazásra az MSZP két delegáltja, Révész T. Mihály elnök és egy bizonyos Kardos nevű nímand el se ment. (Tiltakozásul, állították később: nem fogják elhinni, a szavazás első körében esett méltánytalanságok ellen.) Azt gondolni tehát, hogy a rádiót a Fidesz vagy a jobboldal nyírta ki, csak erős leegyszerűsítéssel lehetne. A Tilost közös erővel iktatták ki az éterből a pubik, Orbán Pubi, Horn Pubi, Torgyán Pubi házi- és kézipubijai, legfeljebb a szart igyekezett egyik a másikára kenni. És bár a rádió - amely 1993-ban feladta a kalózlétet - továbbra is a demokratikus intézményrendszer keretei között igyekszik helyet találni magának, és ismét pályázni fog a megmaradt nonprofit frekvenciára, és jóhiszeműen nem akar politikát látni az ORTT februári döntésében, mégis nehéz szabadulni attól az érzéstől, hogy a pályázat, a pontozás, a szavazás, az újabb pályázat mézesmadzagja csak mise en scéne volt, a tiltás demokratikus körülményekhez adaptált koreográfiája, a "kuss legyen, én beszélek" intézményesítése. Hogy a Tilost, azt az adót, amelynek műsorkészítői semmilyen gazdasági vagy politikai érdekcsoporthoz nem kötődtek, hisz ingyen - önszeretetből, magamutogatásból, szertelen közlési vágytól vagy valami titkos megszállottságtól hajtva, egyre megy - cseszték el heti egy, két, három órájukat egy stúdiónak nevezett büdös lukban, a Podmaniczky utcában, azt a médiumot, ami a politikáról is beszélt, de ahová nem szólhatott le politikus, amit nem lehetett pártközpontokba idézni baráti elbeszélgetésekre, ami nem kényszerült bele semmiféle szívességkereskedelembe, és ezért kezelhetetlen volt, szabad, pont annyira, amennyire a műsorkészítői és választott vezetői képesek voltak szabadok lenni, ezt a rádiót és vagy negyvenezer hallgatóját tehát betiltották.

Mert ők, csak ők jöhetnek a földi hullámhosszokon és a műholdakról; ők jönnek AM-mikrón és az antennákon, az ő fizetett alkalmazottaik szállják meg az internetportálok vitafórumait, ők jönnek augusztus huszadikán az égből, ők rendelnek meg interjúkat saját magukkal a saját lapjaikban, ők beszélnek a szószékeken, majálisokon, lakossági fórumokon, ők tömik tele exkluzív kiállítású, fényes papírra nyomott szemetükkel a postaládákat.

Ha hagyjuk.

A Tilos Rádió arra vár, hogy az ORTT - ha késve is, de - eleget tegyen kötelezettségének, és kiírja az új pályázatot a 88,8 MHz-es nonprofit frekvenciára. A döntés törvényben lefektetett határideje 2001. áprilisa. A Tilos Rádió addig is kábelen, a 103,7-es hullámsávon és interneten folytatja a műsorszolgáltatást.