A sztráda ára

Publicisztika

Kanyarodjunk vissza most egy rövid észrevételezés erejéig a múlt, sőt a múlt előtti hét végképp távolba vesző, ködképes tájai felé, melyeket ezen a héten immár csak a leghosszabb emlékezettel bíró, az elmúlt korok kudarcain és diadalain merengő aggok idéznek fel, midőn ujjuk a lant húrjaiba csap, s felsír bánatos hangjuk: hogy a toszba' is van ez a dolog az autópálya-építéssel meg a hiánnyal?

Kanyarodjunk vissza most egy rövid észrevételezés erejéig a múlt, sőt a múlt előtti hét végképp távolba vesző, ködképes tájai felé, melyeket ezen a héten immár csak a leghosszabb emlékezettel bíró, az elmúlt korok kudarcain és diadalain merengő aggok idéznek fel, midőn ujjuk a lant húrjaiba csap, s felsír bánatos hangjuk: hogy a toszba' is van ez a dolog az autópálya-építéssel meg a hiánnyal?

A kormány sunnyogott, megpróbált ügyeskedni, de lebukott, és a kormány ne csináljon ilyet, mert igazat mondani sokkal derekabb dolog, mint nem igazat, punktum. Ezt - többek között - ez a lap is megírta, sőt, beloldalainkon még írja is, nem mulasztva el hozzátenni, hogy az autópálya-beruházásokat nem Gyurcsányék varázsolták ki először a költségvetési körből, láttunk már olyat, hogy egy párt komplett egzisztenciát alapoz ilyen kivarázslásokra.

De nehogy már ezen a ponton be is rekesszük a pedagógiát.

Az ugyanis faktum, hogy autópályák épülnek Magyarországon. Van, amelyiket az előző kormány alatt kezdték, és a mostani alatt fejezik be, aztán olyan, amit a mostani kezdett el, és a mostani alatt adják át, és lesz olyan is, amit a következő kormány avat majd fel, bár ez fogott építésébe. És tényleg rohadjon meg az egész világ, de ez akkor is pénzbe kerül. Mivel a tudomány mai állása szerint belátható időn belül nem várható, hogy az ufók idejöjjenek és kifizessék nekünk az összes nyomorult autópályánkat innen oda és onnan amoda és amonnan vissza ide, az autópályákért mi fizetünk. A költségvetés. (Ha valódi PPP-konstrukcióban épülnének, akkor is lenne bennük költségvetési pénz.) Az viszont, amit autópályára költünk, az el van költve. Az a továbbiakban nincs. Azt nem lehet már másra költeni. Miért? Azért, mert el van a rohadék költve. (Jelen szempontunkból egyébként mindegy, hogy drágán vagy korrupt módon vagy olcsón vagy épp árban épülnek az autópályák: ha az utóbbi is az igaz, az is pénz. Sok pénz.)

Mármost az sztrádaépítések ügyét, ha még emlékszünk rá, legalább két választás előtt és után kardinális kérdésként állította be legalább két ellenzéki és legalább ugyanannyi kormányerő. Ebben vagy igazuk volt, vagy nem, vagy tényleg ennyire szükségünk van az autópályákra, vagy nem, az mindenesetre egyetlen ízben sem lett kontemplálva, illetőleg a választókkal közölve, hogy ha ezek a beruházások megvalósulnak, akkor mások nem fognak, hogy ha a nemzeti jövedelem ennyi meg ennyi százalékát költjük erre, akkor nem marad arra meg amarra: hogy gondolkodni kell, meg választani. Mint otthon, amikor a fizetést porciózza kifele az ember. Az autópályákról mindenki csak úgy beszélt, hogy ó, azok vannak. Lesznek. Járnak. Hogy a pénz rá ott folyik a kert végében, csak ki kell menni a vödörrel és kimerni. Sőt, úgy is viselkedett mindenki.

A nép meg elhitte. Miért is ne hitte volna el, ha ezt mondták neki? Ha az iskolában nem tanítják meg neki, hogy a magyar költségvetés ennyi és ennyi ezer milliárd forint évente, akkor ebből erre futja, de arra már nem, hogy a pénz az nem olyan, hogy van, vanik tetszőleges mennyiségben?

Minek következtében a következő idétlen helyzet állott elő.

Nép: Hol a pénz, debilek?

Kormány: Itt van ni, vak vagy? Látod, milyen kicsi a hiányom? Ja, és még itt van egy kis autópálya is, nesze. Hú, de szeretlek téged én. Te is engem?

Nép (felteszi az olvasószemüvegét, krákog): Aszongya, hogy...

Kormány: ...izé... hagyjad már eztet, autózzunk inkább...

Nép (kisvártatva, bőszülten): A nagyanyád ne sirasson, itt az van, hogy nincs is pénz! Hol a pénz?

Kormány (zavartan): Van pénz, hogyne lenne, vagyis hogy lesz, csak... mindjárt... Nem megyünk kirándulni? Vezetek én! Szegedre, vagy Miskolcra is akár, az unokahúgom pörköltöt...

Nép: Micsoda?!

Kormány (elveszti a türelmét): Hol a pénz, az autópályában van a pénz, abban, te gyökér! Nem azt mondtad, hogy építsek autópályát? Akkor meg mi a bajod mostan? Nesze, furikázzál!

Nép (nem lát a pipától): Éééén? Én mondtam, hogy építsél autópályát? Te mondtad, hogy építesz, kell a francnak, bérlettel közlekedek Angyalföldre én, és a kuplungról legfeljebb Maugli jut eszembe! Kisdedóvót építettél volna, vagy lókórházat, hülye marha...

Kormány (lila fejjel): Tudod, mit: anyádat... izé... anyádat is kérdezzük majd meg, hova építené a lókórházat ő...

Hogy az uniót megpróbálta a kormány átvágni, azt az unió túl fogja élni. Sőt, mi is. Nagyobb baj, ha egymást nézzük hülyének: akkor ugyanis előbb-utóbb mindegyikünknek igaza lesz.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.