n Eredeti változatának kidolgozói már akkor kimiskárolt jogszabályról beszéltek, amikor az Országgyűlés elfogadta a státustörvényt. A mostani kormánypártok viszont a választási kampányban a törvény módosítását helyezték kilátásba. E pillanat várhatóan decemberben érkezik el, a módosítások mibenlétéről viszont már a múlt hét végén, a Magyar Állandó Értekezleten (Máért) döntés született. Mégpedig olyan, ami mind a bel-, mind a külmagyar pártok teljes egyetértését élvezi.
A Máérten elfogadott változtatások - melyek a román és szlovák kedélyeket hivatottak csillapítani - akár újabb kasztrációként is felfoghatók, bár ha jobban belegondolunk, sok minden nem változott. A törvényből cakpakk kiemelték a határon túli magyarok munkavállalási lehetőségeinek könnyítését - de a dokumentumnak ez a gonosz része, amely körül annyi vita dúlt egy éve, eddig se zavart sok vizet. Aki ugyanis ennek alapján akart legálisan munkát vállalni Magyarországon, eleve csak három hónapra jöhetett. Nem is csoda, hogy alig ötszázan éltek a lehetőséggel; arról nem is beszélve, hogy a külmagyar vendégmunkások a törvény előtt is, meg utána is jobbára feketén vállaltak munkát. Németh Zsolt, a Fidesz kisebbségi főelőadója, miután megdicsérte a javasolt módosításokat, keserű szájízzel ismerte el, hogy ezzel a munkavállalási kérdés abba az állapotába jutott, ahol a kedvezménytörvény előtt volt. A másik gondot az oktatási-nevelési támogatások folyósítása okozta: emiatt Szlovákiával akadt össze a bajszunk. A Magyar Koalíció Pártja által javasolt kecske-káposzta megoldást benyelte a Máért, kérdés, a szlovák kormány torkán is le lehet-e nyomni. A törvényből kiveszik a húszezer forint folyósítására vonatkozó részt, ezt majd végrehajtó intézkedésekkel oldják meg; viszont ezentúl nem csak a gyerekeket, pontosabban a szülőket illeti majd a pénz, de szervezetek (szülői és pedagógiai tanácsok) is megkaphatják. Dzurindáéknak vagy megtetszik így a jogszabály, vagy nem, ha igen, jó, ha nem, az sem egy tragédia, Bugár Béla, az MKP elnöke majd egyeztet tovább, vagy nem, ha nem akar (nem akar: már szólt, hogy köszöni, nem kéri tovább a mindig hálás hídszerepet).
Ami ezenkívül maradt, nem sok. A jószerivel igénybe vehetetlen utazási kedvezmények, meg a magyarigazolvány, Szent István koronájával a fedlapon. E szimbólum, és az általa kavart érzelmek, a remény, hogy legalább az igazolvány tulajdonosát egyszer majd visszacsatolja a "magyar korona", éppenséggel alkalmas lehetett volna arra, hogy a mindenkori magyar kormány heccelje vele a határon túli magyarokat, és főként a külmagyar radikális szervezeteket. Az sem éppen megnyugtató, hogy a magyarigazolványok kiadása révén a Magyar Köztársaság Belügyminisztériuma pontos, név szerinti nyilvántartásra tehet szert a határon túli magyarokról, és ezeket az adatokat a nemzetbiztonsági szolgálatok is felhasználhatják.
De ez utóbbi rendelkezést a módosítások hatályon kívül helyezik; és a mostani magyar kormány senkit nem akar a Szent István-i Magyarországgal heccelni. A következőnek már az Európai Unióból kéne ezt megtennie. Ráadásul az elmúlt közel egy évben alig több, mint félmillió ilyen passzust adtak ki. A Kárpátalján és a Vajdaságban a jogosultak fele tett szert magyarigazolványra, Romániában a magyarok nem egész negyede váltotta ki, Szlovákiában ez az arány alig tízszázalékos. A státustörvény kedvezményekről szóló része kamu volt az elejétől fogva; szimbolikus üzenete életveszélyes játék a történelemmel. Mára halott: állítólagos kedvezményezettjei, a határon túli magyarok nyilvánították annak.
