Kossuth Lajos olyan kitűnő szónok volt, hogy még angol nyelven elmondott beszédeivel is tömegeket állított ügyei mellé. Történetesen jónak mondható ügyei voltak, egyet – melyről később ejtünk szót – kivéve. Orbán Viktor is igyekvő rétor, neki történetesen kevésbé jó ügyei vannak, szónoklatai is erősen megosztják az országot. Vannak, akik mindent elhisznek neki, és vannak, akik semmit. Gondolnánk, könnyű volt Kossuth apánknak, akkor még nem volt Google, amivel minden suszterinas utána tudott volna nézni a telefonján, hogy mi is van a nagy szavak mögött. Ennek fényében akár azt is gondolnánk, milyen nehéz helyzetben van a mi derék vezetőnk, hiszen minden szava mögé egy digitális lexikon lenne állítható – de nincs nehéz helyzetben. Nemcsak azért nincs, mert hol vannak már suszterinasok, de azért sincs, mert a nagy digitális lexikonban vegyesen vannak a szerkesztetlen „tudománytalan” ostobaságokat tartalmazó szócikkek és a valódi tudósok által írt és szerkesztett igazságok. A cipőipari menedzserasszisztens ma ömlesztve kapja az információt, az érvényes igazság kiválasztásához adandó minden segítség nélkül.
Így aztán Orbán Viktor
azt mond, amit akar.
| ||
Majdnem azt írtam, amit nem szégyell, de ilyen érzékszerve nincs. Akinek tetszik az ő „magunk közt vagyunk”-at sugárzó cinkos mosolya, az követi őt tűzön vízen át. És polgártársaink egyharmada megelégszik a vezér derűt, cinizmust és önbizalmat mutató ábrázatával. Pont ennyi kell a kétharmadhoz. Ne gondoljuk, hogy sajátosan magyar, netán sajátosan balkáni jelenség ez. Nagy demokratikus hagyományokkal rendelkező országokban is felszínre dobott idiótákat a netről keverten, szerkesztetlenül özönlő hülyeség és bölcsesség. És főként a szándékos félrevezetés. Trump elnök például napról napra múlja fölül önmagát hazudozásban és ostobaságban. Népszerűsége mégis változatlan. Akiknek tetszik a frizurája és moszkvai üzleti sikerei, azokra örökké számíthat. Mit érdekli őt, hogy (igen gyenge) ellenfele három millióval több szavazatot kapott. Tragikomikus, hogy az információ-bőség nem a hiteles, hanem a nyilvánvalóan hiteltelen politikusokat koronázza győzelmi babérral. Nem törvényszerű, hogy ez így maradjon, de az ellenkezője sem.
A politikusi hitelességnek első feltétele
egy tiszta, lehetőleg valamilyen foglalkozásban sikeres előélet.
| ||
Ez többnyire rendelkezésre áll. Az erkölcsi bizonyítvány formaság. Hogy a büntetlenség nem elengedhetetlen, azt éppen Kossuth példája bizonyítja. Ő kezdő ügyvédként köztörvényes gazdasági bűncselekménybe keveredett és amiatt volt börtönben három évig. Viszont értelemszerű, hogy aki huszonévesen kerül a politikába, annak nincs előélete. Abból legjobb esetben is csak megélhetési politikus lehet. Ha tehát a szimpla fiatalságot favorizáljuk, könnyen fideszül járhatunk.
A második feltétel az, hogy a „valamilyen foglalkozásban” elért siker semmiképpen se „az üzleti élet” legyen. Az üzleti életben a siker – ha udvariasan akarunk fogalmazni – „önmegvalósítás”. Ha valami nem tesz jót a politikának, az az önzés. Abból közszolgálati tisztesség ritkán jön elő. Ám ne legyünk kirekesztők. Ha az üzletember politizálni akar meg kell szabadulnia minden érdekeltségétől, nemcsak neki, de minden rokonának és barátjának is.
A harmadik – talán a legfontosabb – feltétel annak bemutatása, hogy
személyisége alkalmas az érdekek egyeztetésének katalizálására.
Röviden: békepárti. Szavakban természetesen mindenki az. Ám aki békepártibb másoknál, aki saját „nemzetét” békepártibbnak tartja más nemzeteknél, az hadvezérnek, vagy diktátornak való. A személyiség tudományosan hiteles megismerése pszichológiai tesztekkel lehetséges. Hivatalosan is működik.
A szerző sebész.
