Annak, akit illet

publikálva
1999/47. (11. 25.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Jeszenszky Géza volt külügyminiszternek van egy jó tulajdonsága. Nem bír hazudni. Néha próbálkozik vele, de annyira karakán férfiú, hogy az, amit tényleg gondol és csinál, valahogy mindig kiderül. Így volt ez 1990 őszén, amikor a parlamentben azt mondta: rajta és pártján kívül nemigen képviseli senki hitelesen "a magyarság nemzeti értékei és érdekei iránti elkötelezettséget". Próbálta titkolni, de kikívánkozott. És hiába igyekezett hazudni néhány hónappal később is, amikor a rádióban azt nyilatkozta, hogy a magyar kormány nem szállított fegyvereket Horvátországnak, miközben a fegyverekkel tán már lőttek is. A miniszterből idén nyáron az bukott ki, hogy a romákat mihaszna népségnek tartja, akiket a magyar állam a tenyerén hordozna, de ők folyton beleharapnak e jóságos kézbe, lopnak, csalnak, bűnöznek.

Jeszenszky Géza volt külügyminiszternek van egy jó tulajdonsága. Nem bír hazudni. Néha próbálkozik vele, de annyira karakán férfiú, hogy az, amit tényleg gondol és csinál, valahogy mindig kiderül. Így volt ez 1990 őszén, amikor a parlamentben azt mondta: rajta és pártján kívül nemigen képviseli senki hitelesen "a magyarság nemzeti értékei és érdekei iránti elkötelezettséget". Próbálta titkolni, de kikívánkozott. És hiába igyekezett hazudni néhány hónappal később is, amikor a rádióban azt nyilatkozta, hogy a magyar kormány nem szállított fegyvereket Horvátországnak, miközben a fegyverekkel tán már lőttek is. A miniszterből idén nyáron az bukott ki, hogy a romákat mihaszna népségnek tartja, akiket a magyar állam a tenyerén hordozna, de ők folyton beleharapnak e jóságos kézbe, lopnak, csalnak, bűnöznek.

Most a miniszter lekomcsizza, maffiózónak nevezi és Goebbelshez hasonlítja a magyar sajtónak azt a részét, amely kritikusan viszonyult a miniszter úr jelenlegi és volt munkaadójához (is), és avval vádolja őket, hogy ők segítették a sírba Antall Józsefet; és evvel vérig sérti ezen újságírók és lapok olvasóit, nézőit és hallgatóit is. Több millió magyar polgárt. A miniszter ezt sem bírta eltitkolni. És gyanítjuk, nem is akarta. A nagykövet ugyanis mindezt egy klasszikus feljelentő levélben tette, melynek igenis volt célja: az, hogy a Pulitzer-díj alapítóját a díjat kiosztó kuratórium leváltására rábírja.

Persze már az sem mellékes, hogy milyen baromságok, tévképzetek és romlott előítéletek zsonganak a Magyar Köztársaság legfontosabb külképviselete vezetőjének fejében. De minimális programként, nagyvonalúan fogadjuk el azt a tézist, hogy mindegy, mi van egy köztisztviselő agyában, ha képes bizonyos civilizációs és kulturális normák betartásával megszólalni és viselkedni. Jeszenszky azonban az elmúlt kilenc év során számos alkalommal bizonyította, hogy e normák betartása meghaladja szellemi képességeit és erkölcsi színvonalát. Érdekesség, hogy jelenlegi munkaadói is ezt gondolták egykor - például amikor 1990 őszén a Fidesz-frakció is kivonult az ülésteremből felszólalása után.

Meddig fogja még őket lejáratni?

És a hazáját?

publikálva
1999/47. (11. 25.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs