Publicisztika

Hogyan fosztja meg a NER önrendelkezésük utolsó maradékától is a polgárokat? Hogyan uralja fortélyos egzisztenciális félelem a magyarok lelkét? A történet tanulságos, és nem egyedi: sokat elárul hazánk aktuális viszonyairól.

Kedves Barátaim! Épp egy éve, hogy először találkoztunk e minden szempontból jelentéktelen garázslejáratnál, hogy elhelyezzük az első kavicsokat, mécseseket, fotókat, imakönyveket – spontán, civil tiltakozásként az eredetileg az 1944. március 19-i német megszállás 70. évfordulóján fel­állítani szándékozott történelemhamisító emlékmű gondolatával szemben, amelynek titkos tervei váratlanul tudódtak ki tavaly január elején.

A „baloldali tradíció” a proletariátusról – a két világháború kényszerei között – szőtt ábrándkép, s nem téveszthető össze semmiféle jövőképpel.

Orbán Viktor figyelemre méltó szónok. A magyar belpolitika diszkurzív keretei között értelmezhető, konfliktuskerülőnek és diplomatikusnak semmiképp nem nevezhető beszédei előtt rendre értetlenül és döbbenten álltak az Európai Unió és az Egyesült Államok politikusai.

A milliárdos személyiségét, életét és küldetését már eddig is számos könyv és még több publikáció taglalta, így Anna Porternek nem lehetett könnyű dolga – a figyelmes olvasó mégis e munka révén döbben rá, mennyi mindent nem tudott korábban Soros Györgyről.

Emlékszünk-e még Bokros Lajosra, a régire, a húsz év előttire, aki bajszára tűzte a békétlen egyetemistákat, maga írta meg programját, és aztán inkább vette kalapját, de meg nem alkudott?

Janisch Attila rendező meghallgatta Puzsér Róbert, Andy Vajna és Vajna Tímea filmesztétikai értekezését az Argo 2-ről, erről írta ünnepi publicisztikáját.

"A Bibliára és minden további szent forrásra igaz, hogy benne mindenki igazságot keres, és meg is találja benne a maga igazát." Teológus szerzőnk elemzi a nagy világvallások, mindenek előtt a kereszténység viszonyát a halálbüntetéshez.

A miniszterelnök kommunikációját akár öntestével is megvédő sajtótitkár nyilván szólt a megfelelő sajtómunkásnak, hogy ugyan tegye már fel azt a kérdést a halálbüntetésről.

G. Fodor Gábor politikai coming outja („A rendszer igazságait védem”, Magyar Narancs, 2015. február 18.) hívta föl a figyelmet Tilo Schabertre és az Orbán-rendszer machiavellizmusára. Kár. Machiavelli többet érdemel.

Nacionalista kormánya lesz Izraelnek, Netanjahu és a jobboldal, farvizén a radikális jobboldallal (a Naftali Bennett-féle Bajit Hajehudival és Lieberman Jiszrael Bejtenujával), a szociális reformokkal kecsegtető, jobboldali Kulanuval, valamint az ultraortodox pártokkal alakít minden bizonnyal koalíciót.

A Germanwings-gép utasait a halálba vezető Andreas Lubitzról nem találni olyan híradást a vezető európai lapokban, amelyben gyilkos cselekedetét ne kötnék a betegségéhez, rögtön a címadással. De miért is?

A magyar–amerikai kapcsolatok ma nem ott tartanak, mint a Vida Ildikó-féle kitiltások pillanatában. A helyzet sokkal rosszabb. Ennek a magyar külügyes tiltakozó jegyzék csak tünete, nem pedig oka.