Egy előkészített, már véleményezhető, egészségügyi ellátásról szóló jogszabálytervezetről írt nemrég a Népszava, mert a szöveg arra is kitér, a magánszolgáltatók kaphatnak közfinanszírozást hiánypótló szolgáltatásért.
Ennél több részlet nem volt a tervezetben.
A lap által megszólaltatott szakértők ebből azt a következtetést vonták le, ezek szerint a magánszolgáltatók majd részt vehetnek az állami ellátásban, lehetőségekhez jutnak. Az állam átirányítja a betegeket a magánszektorba, ahelyett, hogy a közfinanszírozott intézmények kapnának elegendő pénzt a működésre.
Az egészségügyért is felelős Belügyminisztérium közleményben reagált: az említett változás csak jogtechnikai megoldás, és nem jár azzal, hogy a magánszolgáltatókat jobban bevonnák a közfinanszírozotti körbe, nem új lehetőségről van szó, hanem ma is létező megoldásról.
A lap példát kért a tárcától, milyen hiánypótló állami szolgáltatást nyújtó magántulajdonú egészségügyi szolgáltató működik most. A BM az Országos Gerincgyógyászati Központot említette, ahol speciális szaktudást igénylő gerincstabilizáló műtéteket végeznek.
Ahhoz, hogy a hiányzó, ezért pótolandó kategóriába soroljanak egy ellátást, az szükséges, hogy az esetek legalább 95 százalékában ne legyen elérhető az állami rendszerben, és ezért a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) jellemzően külföldön vásárolja meg. Az újság felvetette, hogy sok ellátásban nagyon hosszú a várólista.
A minisztérium válaszából az derült ki, nem tervezik, hogy ilyen ellátások biztosítására bevonnák a magánszolgáltatókat, mert az állami egészségügyben
„mindenkit el tudnak látni, csupán az ellátás pontos időpontja kérdéses”.
Az egészségbiztosító a tárca szerint figyeli az árát azoknak az egészségügyi szolgáltatásoknak, amelyeket külföldön vesz igénybe, számol, és ha jobban megéri egy magyarországi magánintézménytől megrendelni azt az ellátást, akkor ennek megfelelően jár el.
