Publicisztika

A baloldalon immár nyíltan beszélnek a szélsőjobbal szemben eddig folytatott politika tarthatatlanságáról: Bajnai Gordon például vitára hívta Vona Gáborékat, Mesterházy Attila pedig többször is utalt arra, hogy mostantól a szélsőjobboldali párt a szocialisták legfőbb versenytársa. Sajtóértesülések szerint a Fideszben is gondolkodnak azon, hogy mit lehetne kezdeni a Jobbikkal, hiszen bár az ellenzéki színtér jelenlegi tagolódása (jelentős, középpártként működő szélsőjobb és gyenge, felaprózott baloldal) kedvező a kormánypárt számára, a Jobbik további erősödése már veszélyeztetné a "centrális erőteret".

A tényleges életfogytiglani szabadságvesztéssel kapcsolatban az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy nem eseti jogsértésről, hanem rendszerhibáról van szó, amely csakis a szabályozás megváltoztatásával orvosolható. A miniszterelnök megoldaná okosba’.

A Fidesz csalással, lopással és hazugságokkal szerzett 44 százalékot a listás szavazatokból. A baloldal 26 százalékot kapott. A győzelemhez az ismert választási rendszer és a kamupártokat segítő pártfinanszírozás dacára legalább 46 százalék kellett volna, más pártoktól, otthonmaradóktól. Egyetértek a politikai elemzők G. Fodor Gábortól Török Gáborig húzódó sorával, akik szerint ez a baloldal egyenlő vagy legalább méltányos feltételek mellett sem tudta volna megszerezni a hiányzó 20-at. A kudarc csaláson, lopáson és hazugságon túlmutató másik legfőbb oka ugyanis a politikai teljesítmény hiánya volt.

Folyó év április 8-án, amikor a magyar nép érdeklődőbb fele (se) csak kiheverni kezdte épp az új választási rendszer okozta megpróbáltatásokat, Európa bíróságai elérkezettnek látták az időt, hogy betoppanjanak a frissen újraválasztott magyar kormányhoz. A sors úgy hozta, hogy mindkét bíróság alapvető jogokat érintő alkotmányos jelentőségű kérdésben fondorkodott: az unió luxembourgi bírósága az adatvédelmi ombudsman korai elbocsátását vizsgálta, míg a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) az egyházak elismerésének szabályairól döntött.

Számos elemzés született az elmúlt három hónapban a Szabadság térre készülő emlékműről, pedig még mindig csak torz faxvázlatokról és egy helyesírási hibákkal tarkított leírásból tudhatjuk, milyen lesz. Ugyanennyi ideje tart a furcsa hallgatás: a szobrász nem nyilatkozik, a Fidesz politikusai kerülik a témát (a zsidókkal húsvét és betonozás után kezdik meg a párbeszédet), az egyébként felkent MMA mintha ebben a kérdésben nem is létezne, és bár Schmidt Mária egy címlapos "ugyan már"-ig is eljutott a mű védelmében, bizonyos, hogy a koncepció a korábban elfogadottnak hitt logikákból kiindulva észérvekkel védhetetlen.

Amikor egy évtizede beléptünk az EU-ba, Brüsszel azt találgatta, hogy az új tagállamok közül ki lép majd a dinamikus felzárkózást szimbolizáló ír vagy az elpazarolt lehetőségeket jelképező görög pályára. Írország bámulatos fejlődést írt le csatlakozása után; Görögország viszont nem volt képes felzárkózni gazdagabb társaihoz. A hitelválság mindkét ország gazdaságát megroppantotta, de a kelta tigris mára ismét növekedésnek indult, míg Görögország egyre távolabb kerül az európai átlagtól.

A parlamentben valódi politizálásra esély sincs. De akkor mit tehet az ellenzék? Megoldási javaslatok.

A filmrendező szerint elértünk a populizmusnak arra a szintjére, amikor az értelmiség már képtelen forradalmat csinálni, de még senki nem tudja, milyen hosszú az az út, amely végül elvezeti az alávetetteket a felismerésig.

Orbán Viktor levelét megírta, Dávid Katalin művészettörténésznek próbálja elmagyarázni a német megszállás áldozatainak felállítani kívánt emlékmű értelmét, jelképhasználatának helyességét, felállításának okait. Több rész is érdekesre, sőt tanulságosra sikeredett.

Tóth Krisztina drámai beszédet mondott a könyvfesztiválon, ami önmagában is éppen elég meggyőző volt. Azóta az egész magyar sajtó igyekszik bizonyítani az igazát. Sajnos nem szándékosan.

Már rég összenőtt, ami összetartozik. 2009 novemberében „Méhében él a nemzet” címmel tartott szakmai konferenciát a Jobbik. A Dúró Dóra felszólalásában elhangzottak jó része az elmúlt négy évben már megvalósult. Most csak a folytatás következik.

"A termelés mítosza ma Magyarországon egy kis ideológiai fejezet a függetlenségi harc nagy eposzában. A szolgáltatások verbális leértékelése mellett az újraiparosítás víziója távlatokat akar nyitni a magyar vállalkozások előtt, és ezzel a gazdasági függetlenség alapjait véli megteremteni."

Senki nem gondolta, hogy az Alkotmánybíróság devizahitelekkel kapcsolatos legutóbbi döntése közvetlen hatással lesz az eladósodott családok problémájának megoldására. Finomabban fogalmazva: remélni lehetett, hogy az AB nem fog olyan döntést hozni, amely új helyzetet teremtene. Az AB e várakozásnak megfelelt, és ezzel a jogbiztonság szempontjából oly fontos stabilitást és kiszámíthatóságot szolgálta. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy jogi szempontból ne lenne érdekes a döntés.

A magyarországi választások tisztességes lebonyolításában okkal kétkedőkben megállt az ütő, amikor az EBESZ "leányvállalata", az ODIHR nyilvánosságra hozta, hogy korlátozott választási megfigyelőcsoportot küld Magyarországra az április 6-i választásra. Amióta Orbán Viktor megbuherálta az alkotmányos rendszert és a választásra vonatkozó törvényeket, visszatérő sóhaj volt, hogy "hívjunk" Magyarországra választást felügyelő külföldi szervezeteket. Csakhogy a választási felügyelők meghívására vonatkozó igény értelmetlen volt, a "korlátozott" misszió miatti pánik fölösleges.