Benedek Márton

Kelta tigris vagy dionüszoszi mámor?

Tíz éve az Európai Unióban - a magyar lecsúszás okai

  • Benedek Márton
  • 2014. május 10.

Publicisztika

Amikor egy évtizede beléptünk az EU-ba, Brüsszel azt találgatta, hogy az új tagállamok közül ki lép majd a dinamikus felzárkózást szimbolizáló ír vagy az elpazarolt lehetőségeket jelképező görög pályára. Írország bámulatos fejlődést írt le csatlakozása után; Görögország viszont nem volt képes felzárkózni gazdagabb társaihoz. A hitelválság mindkét ország gazdaságát megroppantotta, de a kelta tigris mára ismét növekedésnek indult, míg Görögország egyre távolabb kerül az európai átlagtól.

Uniós tagságunk tízéves évfordulójának közeledtével érdemes megvizsgálnunk, hogy a rendszerváltó országok mennyire voltak képesek kihasználni az uniós tagságban rejlő lehetőségeket. Az a társadalom sikeres, amely egyszerre képes demokráciáját és jogállami intézményeit megerősíteni, gazdaságilag felzárkózni Európa gazdagabb feléhez, munkahelyeket teremteni, s csökkenteni a szegénységet és a regionális különbségeket. Európa nem oldja meg a demokratikus és a piaci átalakulás problémáit, de intézményeinek kiterjesztésével, piacainak megnyitásával és pénzügyi támogatással segít a magukon segítőknek.

A Freedom House, a Transparency International, a Eurostat és a Eurobarometer felméréseinek összesítése alapján két, egymástól egyre inkább elváló országcsoport képe sejlik fel: a stabil demokráciákban élő, dinamikusan felzárkózó országok elitklubja és a stagnáló vagy jogállami problémákkal küszködő államok szégyenlistája.

A felzárkózó országok elitklubja

E csapatot Észtország vezeti. Demokráciája stabil; közéletének tisztasága Ausztriáéval vetekszik. Az elmúlt tíz évben gazdasága hetedével nőtt; az észt életszínvonal az uniós átlag háromnegyedére emelkedett. Államadóssága az egész EU-ban a legalacsonyabb; foglalkoztatási rátája jócskán meghaladja az uniós átlagot. A jövedelmi egyenlőtlenségek csökkentek, noha a lakosság negyede még mindig szegény. Észtországban nincsenek jelentős regionális különbségek, és a lakosság háromnegyede támogatja országuk uniós tagságát. Az észtek 2011 óta euróval fizetnek.

Szlovákia sikere megközelíti Észtországét. A szlovákok ma már stabil demokráciában élnek, de a korrupció ellen nem tudtak hatékonyan fellépni. A gazdaság tíz év alatt harmadával bővült; az életszínvonal az uniós átlag több mint háromnegyedére emelkedett. Az államadósság fenntartható, de a foglalkoztatottság az európai átlag alatt marad. Csökkentek a jövedelmi egyenlőtlenségek, azonban a társadalom ötöde még mindig szegény. Jelentős regionális különbségek alakultak ki Szlovákiában: Pozsony ma már Európa egyik leggazdagabb régiója, melynek lakossága az uniós életszínvonal 186 százalékán él. A szlovákok 2009 óta euróval fizetnek, és tízből hét támogatja országuk uniós tagságát.

Csehország stabil demokrácia, és sikerült lépéseket tennie a korrupció megfékezése érdekében. A cseh gazdaság hetedével bővült az elmúlt tíz évben; az életszínvonal az uniós átlag négyötödét is meghaladja. Az államadósság fenntartható; a foglalkoztatottság az észt csúcstól fél százalékkal marad el. A jövedelmi egyenlőtlenségek csökkentek, és már csak a társadalom nyolcada él szegénységben. Prága lakosai az uniós átlagjövedelem 170 százalékából gazdálkodhatnak, noha más cseh régiók továbbra is szegényebbek az európai átlagnál. A csehek 60 százaléka támogatja országuk uniós tagságát.

Litvánia ugyancsak stabil demokráciává vált az elmúlt tíz évben, és mérsékelten javult az ország korrupcióellenes teljesítménye is. Gazdasági téren kiemelkedő eredményt ért el: a litván életszínvonal az uniós átlag háromnegyedére emelkedett, a gazdaság ötödével bővült, az államadósság fenntartható, a foglalkoztatottság az uniós átlag szintjén áll. Miközben jelentősen csökkentek a jövedelmi különbségek, a társadalom harmada továbbra is szegény. A lakosság négyötöde támogatja országuk uniós tagságát; Litvánia 2015-ben készül bevezetni az eurót.

Lengyelország zárja a dinamikusan felzárkózó rendszerváltó országok sorát. A lengyelek stabil demokráciában élnek, és jelentősen visszaszorították az országot korábban megbénító korrupciót. Életszínvonaluk az uniós átlag feléről kétharmadára emelkedett az elmúlt tíz évben; a gazdaság 36 százalékkal bővült; államadósságuk fenntartható. A foglalkoztatás hétszázalékos növekedése az egész rendszerváltó régió legjobb eredménye. Csökkentek a jövedelmi egyenlőtlenségek, és a gazdasági fejlődés a lakosság nyolc százalékát húzta ki a szegénységből. Varsó lakosai az uniós átlagjövedelemnél gazdagabbak, miközben más lengyel régiók is elkezdtek felzárkózni Európához. Tízből nyolc lengyel támogatja országuk uniós tagságát.

A stagnáló vagy jogsértő országok szégyenlistája

A felzárkózó országok elitklubjába Lettország nem került be. A lett demokrácia minősége romlott az elmúlt tíz évben, noha a korrupciót sikerült visszaszorítani. A gazdaság 11 százalékkal bővült; az életszínvonal az uniós átlag kétharmadára emelkedett; az államadósság fenntartható; a foglalkoztatottsági ráta uniós szinten áll. A lett jövedelmi egyenlőtlenségek hányada a rendszerváltó államok legmagasabbika, miközben a lakosság több mint harmada szegénységben él. A regionális különbségek minimálisak. A lettek 2014 óta euróval fizetnek, és tízből hat támogatja országuk uniós tagságát.

Szlovénia ugyancsak kicsúszott a felzárkózó országok elitklubjából. Noha a szlovénok továbbra is stabil demokráciában élnek, melynek intézményrendszere a második legtisztább az egész régióban, csatlakozásuk óta nem voltak képesek felzárkózni Európához. A szlovén gazdaság mindössze hat százalékkal bővült tíz év alatt; a lakosság életszínvonala pedig az uniós átlag 87 százalékáról 84-re esett vissza. A szlovén államadósság fenntartható, a foglalkoztatottság uniós szinten áll, a jövedelmi egyenlőtlenségek csökkentek, de a lakosság ötöde szegény. Nincsenek jelentős regionális különbségek, és egyedül a tengerparti részek lakossága él az uniós átlaggal megegyező szinten. Szlovénia az új tagállamok közül elsőként vezette be az eurót, és lakosságának 56 százaléka ma is támogatja az ország uniós tagságát.

Magyarország a 2004-ben csatlakozott rendszerváltó államok legrosszabb teljesítményét nyújtotta. Demokráciájának minősége ma már gyengébb a fenti országokénál. Uniós csatlakozása óta korruptabbá vált. A régióból egyedül a magyar gazdaság zsugorodott 2005-höz képest; a magyarok életszínvonala az uniós átlag 63 százalékáról mindössze a kétharmadára emelkedett. Az államadósság 80 százalékra kúszott fel tíz év alatt, ami a régió legrosszabb adata. A magyar foglalkoztatottság tíz év alatt nem nőtt. A jövedelmi egyenlőtlenségek minimális mértékben csökkentek, miközben ma már a társadalom harmada szegény. Közép-Magyarország lakossága tíz százalékkal az uniós életszínvonal felett él, miközben más régiók jóval szegényebbek. A lakosság fele támogatja az ország uniós tagságát, és az euró bevezetésének lehetősége egyre távolabbra kerül.

Románia és Bulgária 2007-ben csatlakozott az unióhoz. Románia demokratikus intézményrendszere még ma is a régió egyik leggyengébbike. Tíz éve Románia volt a régió legkorruptabb országa, de mára sikerült lefaragnia e versenyhátrányából. A román életszínvonal az elmúlt tíz évben az uniós átlag harmadáról felére nőtt, miközben a gazdaság ötödével bővült. A román államadósság fenntartható, és a foglalkoztatottság is nőtt, noha jóval az uniós átlag alatt marad. A jövedelmi egyenlőtlenségek tovább nőttek, miközben a szegények száma a lakosság 42 százalékát teszi ki. Bukarest gazdagsága a román régiók fölé tornyosul: tíz év alatt a bukaresti életszínvonal az uniós átlag 72 százalékáról a 122 százalékára nőtt, miközben a legtöbb román régió életszínvonala az uniós átlag 40 százalékát sem éri el. 2004-ben még a románok háromnegyede támogatta az ország remélt uniós tagságát; ma már csak 63 százalék.

Bulgária zárja a rendszerváltó országok szégyenlistáját. A bolgár demokratikus rendszer minősége romlott az elmúlt tíz évben, és az ország korruptabbá vált. Gazdasága majdnem ötödével bővült, míg a bolgár életszínvonal az uniós átlag harmadáról csaknem a felére nőtt. Bulgária jelentősen csökkentette államadósságát, és valamelyest növelni tudta a foglalkoztatottságot is. Drámaian megnőttek viszont a jövedelmi egyenlőtlenségek, miközben sikerült a szegények számát a társadalom hatvan százalékáról a felére csökkenteni. Szófia lakossága az uniós életszínvonal négyötödén él, míg más bolgár régiók körülbelül az uniós átlag harmadán. A bolgárok fele támogatja országuk uniós tagságát.

A magyar lecsúszás okai

A vasárnapi ellenzéki bukta fényében érdemes megvizsgálni, miért maradt le Magyarország ennyire a régióbeli társaitól. Lecsúszásunk okai leginkább akkor érthetők meg, ha azokat szembeállítjuk Észtország sikerének összetevőivel. Észtország szuverenitásának visszaállítása egyértelmű cezúrát képezett az autoriter szovjet múlt és a demokratikus észt jövő között. Az észt demokratikus átmenet befogadó volt: a függetlenség visszaállításáról tartott népszavazáson az észt és orosz ajkúak is részt vehettek, és Észtország lehetővé tette az állampolgárság megszerzését olyan orosz ajkú lakosainak, akik a szovjet időkben települtek be.

Magyarország a mai napig nem húzott éles határvonalat kádári múltja és demokratikus jelene közé. A lengyel tárgyalásos átmenet mintájára az állampárttal folytatott kerekasztal-tárgyalások alakították ki a demokratikus átmenet szabályait. A magyarok azonban a képviseleti demokrácia bevezetése és alkotmányos alapjogaik megerősítése mellett szívesen megtartották volna a Kádár-rendszer szociális biztonságát és relatív jólétét. A piaci versenyhez, főként a rendszerváltás első két évében elszenvedett hatalmas gazdasági visszaesés fényében, már sokkal ambivalensebben álltak hozzá. Piaci reformjain keresztül az a balliberális koalíció állította az országot az európai felzárkózás pályájára 1995-ben, melynek tagjai a Demokratikus Charta előtt még ádáz ellenségek voltak. A jobbra mozduló Fidesz ezután egyre hangosabb kommunistázásba kezdett, miközben továbbra is a kádári szociális biztonság hamis illúzióját ígérte.

Az észt függetlenség visszaállítása a szovjet intézményrendszerrel való radikális szakításra adott lehetőséget. Észtország nulláról építette fel jogállamának új intézményeit, beleértve a fékek és ellensúlyok alkotmányos rendszerét, a független és hatékony igazságszolgáltatást és a korrupció megfékezésére alkalmas nyílt és digitális állam rendszerét. Az észt polgár ma már az interneten választ, jegyzi be cégeit, fizeti be adóját, utal át pénzt, szerzi be gyógyszerét, vagy nézi meg, hogy gyermekei milyen jegyeket szereztek az iskolában. Egy ilyen intézményrendszer jelentősen megszűri a korrupciós veszélyeket, hatékony és semleges marad, azaz kielégíti az állampolgár és a vállalkozások 21. századi igényeit.

A magyar jogállami intézményrendszer fejlődése rögösebb utat járt be. Intézményeink egyre inkább átpolitizálódtak a rendszerváltás óta, hatékonyságuk lassan fejlődött, és a Fidesz 2010-es kétharmados győzelme óta a függetlenségük is megszűnt. Az alkotmányos fékek és ellensúlyok kiiktatása mellett a legkomolyabb probléma a büntető igazságszolgáltatás függetlenségének megszűnése: rendőrségünk nem nyomoz, az ügyészség nem emel vádat, a bíróságok pedig nem ítélnek el senkit komolyabb gazdasági bűncselekményekért. Ez súlyosan sérti a társadalom igazságérzetét, ugyanis azt látjuk, hogy a mai napig nincs következménye a lopásnak. Az intézményesült korrupció ma már kifinomult kormányzati eszközökkel folyik, és a folytatáshoz vasárnap kapott a Fidesz kétharmados támogatást.

A gazdaságpolitikában Észtország ugyancsak jobban teljesített, mint Magyarország. A magyar jobb, szélsőjobb és újbaloldal által annyira támadott "washingtoni konszenzus" tanácsait követve Észtország piaci alapon szervezte át gazdaságát, és elkezdte megreformálni a szovjet időkből örökölt paternalista jóléti államát. Ennek középtávon komoly ára volt a társadalom számára, de az eredmények már láthatók: az észt gazdaság dinamikus fejlődése az egyik legmagasabb foglalkoztatási rátát eredményezte Európában, képes volt csökkenteni a jövedelmi egyenlőtlenségeket, noha a szegénység mérsékelt növekedését nem tudta megakadályozni. Az észt politikai osztály elfogadta a piaci reformok szükségességét, és privatizáción, a külföldi tőkebefektetések növelésén, versenyképes adórendszer kialakításán, a költségvetési egyensúly fenntartásán és az euró bevezetésén keresztül valósította meg őket.

Magyarországon ugyancsak élt 2001-ig egy hasonló politikai konszenzus a legfontosabb piaci reformok bevezetésének szükségességéről. Orbán első felelőtlen választási ígérgetése, melyet Medgyessy a "jóléti rendszerváltás" megvalósításával megfejelt, lelökte Magyarországot arról a fejlődési pályáról, amely tényleges felzárkózást jelentett volna Európához. Miután a Gyurcsány-kormány belebukott piaci reformjaiba, Bajnai Gordonra már csak a válságkezelés jutott. Orbán első kétharmados győzelme a létező piaci reformok részleges visszafordítását eredményezte, erős államosítással és központosítással ötvözve. Az egykulcsos adó magyarországi bevezetése nem indította be a gazdaság motorját, viszont szociális válságot eredményezett.

A kétezres évek magyar kormányainak kollektív eredménye magáért beszél: hazánk uniós csatlakozása óta se a reálgazdaság, se a foglalkoztatás nem nőtt, adósságunk fenntarthatatlanná vált, a jövedelmi egyenlőtlenségek minimálisan csökkentek, a szegénység viszont drámaian megnőtt. A kiút a liberális demokrácia és a jogállam helyreállítása, a progresszív adórendszer bevezetése, egy kiszámítható gazdasági környezet kialakítása, a nagy állami ellátórendszerek részben piaci alapú átszervezése, a rászorultsági elven működő aktív szociálpolitika felépítése és az oktatás radikális átszervezése lenne. Kérdés, hogy az újabb kétharmaddal Orbán ilyen irányba kívánja-e vinni az országot.

A szerző az Együtt európai parlamenti képviselőjelöltje.

Figyelmébe ajánljuk

Madarak és angyalok

  • - turcsányi -

Nehéz megmondani, hogy mikor mondtak fel az angyalok. Már akkor, amikor Wim Wenders folytatni merészelte a Berlin felett az eget (Távol és mégis közel, 1993)? Vagy csak 1998-ban lett elegük, amikor meglátták magukat az Angyalok városa című filmben – a Berlin felett az ég e remake-jét Nicolas Cage-dzsel? Az biztos, hogy Los Angelesből eztán szedték a sátorfájukat. De senki nem pótolhatatlan, L. A. pedig különösen nem maradhatott efféle égi szárnyasok nélkül.

„A legszívesebben hallgatok”

Kurtág György a magyar kultúra állócsillaga, kincse, élő klasszikusa, a magyar művészeti hagyomány nagy tradíciójának megszemélyesítője egy olyan korszakban, amelyben ez a hagyomány igencsak ingatag lábakon áll. Ha nyilvánosan megszólal a 98 éves mester, az maga az esemény.

Annyira nem sötét

A legutóbbi Pearl Jam-lemez, a 2020-as Gigaton hosszú, hétéves várakozás után jelent meg, így sokan örülhettek, hogy a zenekar hamarabb elkészült a tizenkettedik albumával, amely a Dark Matter címet viseli.

Dél csillagai

A Budapest JazzFest cégére alatt, a közel három héten át zajló hetvenhat koncert minden bizonnyal a legnagyobb magyar jazzfesztivál, de ennél figyelemre méltóbb, hogy huszonnégy országból érkeztek a zenészek. Megragadtuk a lehetőséget, hogy egy török triót és egy szárd együttest hallgassunk meg.

Ma senki se nyer

Emlékeznek, mikor volt köztársasági elnök Mádl Ferenc? Nos, Orbán Viktor első miniszterelnöksége idején. A díszlet és az időnként felhangzó Ki nyer ma? című rádióműsor szignálja segít behatárolni, hogy a közelmúltban járunk, de az elnök neve az egyetlen konkrét utalás, amelyből kikövetkeztethetjük, milyen évet is írunk (majdnem) pontosan.

Gázlánggal fűtünk

Az év szaván vitatkozhatunk, de korunk szava bizonyosan a nárcisztikus. Ha valaki megbánt minket, vagy akár csak nem hajlandó részt venni az önbecsmérlés társadalmilag elvárt aktusában, máris megkapja, hogy „mekkora nárci”.

Újragondolt fintorok

Szabó Eszter sajátos, jellegzetes figurái középkorú és idősödő nők. Morcosak, egyked­vűek. Nyúzottak és fáradtak. Grimaszolnak, duzzognak. Olykor járókerettel sétálnak, máskor két hatalmas herezacskót vonszolnak maguk után.

Választhat szegény

„Köszönöm, hogy Önökkel tölthettem egy napot!” – írta tavaly februári Facebook-bejegyzésében Novák Katalin, amikor látogatást tett Tiszabőn, a legszegényebbek közé sorolt falvak egyikében.

Akire rámondják

Magyar Péter feljelenti Orbán Viktort – lelke rajta, a jobboldalon mindig is nagy becsben tartották az ország hagyományait, az ilyesminek tényleg van itt csőstül (ti. hagyománya). Amíg viszont tövig rágjuk a körmünket, hogy a tisztelt hatóságok hazavágják-e a miniszterelnököt az aljas indokból, nagy nyilvánosság előtt elkövetett, jelentős érdeksérelmet okozó rágalmazásaiért, a feljelentés tartalmi része módot ad mindannyiunknak egy pillantást vetni jelen közállapotainkra. Továbbá a jövő kecsegtető ígéreteire is.

Muszkavezetők

Múlt hétfőn egy pilisi lakossági fóruma után a 444 újságírója megkérdezte Szijjártó Péter külügyminisztert, hogyan hatolhattak be az orosz állam támogatta hekkerek – egyszerűbben: az orosz titkosszolgálatok – a Külügy­minisztérium informatikai rendszerébe. Az érdeklődés közvetlen oka az volt, hogy nem sokkal előtte Orbán Viktor kijelentette, mind technikai, mind humán szempontból Magyarországnak van a legjobb nemzetbiztonsági rendszere.

Lövés a lőporos hordón

Május 15-én Handlovában (Nyitrabánya) egy merénylő, bizonyos Juraj Cintula lövéseket adott le Robert Ficóra. Ezek közül legalább egy olyan súlyosnak bizonyult, hogy napokig miniszterelnöke életéért kellett szorítania Szlovákiának. A tettest a helyszínen elfogták, a besztercebányai kórházban kezelt kormányfő a hírek szerint túl van a közvetlen életveszélyen. Szlovákián a merénylet után politikai káosz lett úrrá.

Könnyű kézzel

A Fővárosi Törvényszék mintegy öt éven át zajló tárgyalássorozat után 2024. február 8-án hirdetett első fokon ítéletet a negyed évszázada történt Fenyő-gyilkosság ügyében. Gyárfás Tamás „bűnsegédként” hét év fegyházbüntetést kapott.