Huszonöt év késéssel mutatják be a két Oscar-díjas színész bemutatkozó filmjét

Mikrofilm

Mahershala Ali játékfilmes debütálása 2001. szeptember 11. után került dobozba, most végre előveszik.

Mahershalalhashbaz Ali számára kanyargós út vezetett a színészet felé. 1974-ben született a kaliforniai Oaklandben, nevét Ézsaiás próféta második gyermeke után kapta. Apja még csecsemőkorában elhagyta a családot, hogy álmát megvalósítva táncosnak álljon; be is mutatkozhatott a Broadway-n. Alit kosárlabda-ösztöndíjjal vették fel a St. Mary’s College of Californiára, ahol tömegkommunikációból szerzett diplomát, családjából elsőként; közben Hershal Gilmore névvel játszott az egyetem kosárcsapatában. Nemsokára azonban kiábrándult a sportból, és miután részt vett a Spunk című darab színpadra állításában, úgy döntött, kipróbálja magát színészként. Diplomaszerzés után gyakornoknak állt a kaliforniai Shakespeare Színházban, majd egy évet dolgozott újságíróként, csak ezután iratkozott be a New York Egyetem világhírű színészprogramjára, a Tisch School of Artsra, ahol 2000-ben szerzett mesterdiplomát. Karrierjét a televízióban kezdte olyan sorozatokban, mint a Nyughatatlan Jordan, A hetedik érzék vagy a New York rendőrei. Mikor a 2012-es Túl a fenyvesen című mozi plakátjára azért nem került fel a neve, mert egyszerűen nem fért fel rá, úgy döntött, változtat rajta: azóta Mahershala Aliként ismeri a világ.

A 2010-es években ugyanis valósággal berobbant: feltűnt Az éhezők viadala-franchise-ban, a Kártyavár című sorozatban, a nagy áttörést pedig a 2016-os Holdfény hozta el számára. Az, hogy Barry Jenkins filmje elhappolta az Oscart a Kaliforniai álom elől, valószínűleg a díjátadó történetének legnagyobb meglepetése. Az, hogy Juan szerepéért Ali elhozta a szobrot a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában, már előre borítékolható volt – annak ellenére, hogy alig több mint 20 percig láthatjuk csupán a filmben, amivel ott van minden idők legrövidebb díjnyertes alakításai között. Két év múlva ráadásul duplázni tudott: habár a Zöld könyv – Útmutató az élethez az akkori Oscar egyik rosszfiújának számított, legjobb film-győzelmét pedig mai napig a díj szégyenfoltjaként emlegetik, Ali alakítását ezúttal is univerzális megbecsülés övezte, így a díja ismét nem volt kérdéses. A színész azóta szerepelt A törvény nevében és a Ramy című sorozatokban (mindkettőért Emmyre jelölték), hallhattuk a hangját a Pókember – Irány a Pókverzumban és folytatásában, valamint feltűnt a Távol a világtól című posztapokaliptikus Netflix-sikerben is. Pengeként már a Marvel mozibirodalmához is csatlakozott, igaz, az a projekt évek óta szenved – ezt ebben a cikkünkben mutattuk be.

Ali felfelé ívelő pályájában akad azonban egy vakfolt: az a pont, amikor tévés mellékszerepek után először mutatkozhatott be egy játékfilmben. Erre már 2003-ban sor került a Taste the Revolution (másutt Making Revolutionként említik) című áldokumentumfilmmel, mely azonban nem került a közönség elé. Most azonban 25 évvel később mégis bemutatják.

Daniel Klein filmjében a színész egy elképzelt, egocentrikus forradalmi vezetőt, Mac Laslow-t alakítja, aki Martin Luther Kinghez, Malcolm X-hez és Mózeshez hasonlítja magát. A film azt mutatja be, hogyan gyűjt maga köré a karizmatikus vezető egy csapat főiskolás diákot, akikkel egy nyár alatt szeretnék megváltani a világot – ám lefektetett célok vagy tiszta irányvonal hiányában az egész mozgalom káoszba fullad. Mindezt megtörtént eseményként, áldokumentumfilmes formában láthatjuk, miközben két kezdő filmrendező igyekszik megörökíteni a történteket.

Alin kívül a többi szereplőből nem vált világsztár, de még befutott színész sem, legtöbbjük filmográfiája mindössze pár címet számlál. A forgatókönyvet azonban az a Colin Trevorrow jegyzi társíróként, aki ma már az egyik legforróbb névnek számít Hollywoodban: egy évvel a Taste the Revolution után ismét Kleinnal együtt dolgozva készített egy egyórás dokumentumfilmet Reality Show címmel, majd 2012-ben jött a Kockázatos túra című időutazós vígjáték, amely meghozta számára az áttörést. Azóta két Jurassic World-filmet is rendezett, dolgozott a Star Wars: Skywalker kora forgatókönyvén, jelenleg pedig épp Christopher Long képregényéből készít Halcyon címmel sci-fi sorozatot az Amazon számára.

Hogy mégis miért került dobozba az áldokumentumfilm 2001-ben? A rendező Daniel Klein szerint egyszerűen nem érezték helyénvalónak bemutatni a World Trade Center elleni terrortámadás után. „Röviddel a produkció befejezése után 9/11 örökre megváltoztatta a világot, így filmünk szinte rögtön egy valóságtól elszakadt, korabeli mozinak tűnt” – magyarázta. Mint elmondta, az Oscarjai után küldött egy részletet belőle Alinak, aki azonnal felhívta és arra biztatta, fejezze be a projektet és mutassa be a filmet. „Mikor ismét elővettük a felvételeket, rájöttünk, hogy húsz évvel később még relevánsabbá váltak. Lehet, hogy sajnálatos módon a film immár örökké releváns marad” – tette hozzá. A rendező beszélt arról is, rengeteg fiatal megy át élete során a filmben bemutatott életszakaszon, amikor semmijük sincs a tömérdek időn és a szenvedélyen kívül, és talán fel sem fogják azoknak az ügyeknek a nüanszait, amelyeknek az élére állnak.

A Taste the Revolutiont október 19-én mutatják be a New Orleans Film Festivalon. A jogok értékesítése folyamatban van. Ali, valamint a film témája miatt nem csodálkoznánk, ha valamelyik itthon is elérhető streamingplatform csapna le rájuk.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."