Huszonöt év késéssel mutatják be a két Oscar-díjas színész bemutatkozó filmjét

Mikrofilm

Mahershala Ali játékfilmes debütálása 2001. szeptember 11. után került dobozba, most végre előveszik.

Mahershalalhashbaz Ali számára kanyargós út vezetett a színészet felé. 1974-ben született a kaliforniai Oaklandben, nevét Ézsaiás próféta második gyermeke után kapta. Apja még csecsemőkorában elhagyta a családot, hogy álmát megvalósítva táncosnak álljon; be is mutatkozhatott a Broadway-n. Alit kosárlabda-ösztöndíjjal vették fel a St. Mary’s College of Californiára, ahol tömegkommunikációból szerzett diplomát, családjából elsőként; közben Hershal Gilmore névvel játszott az egyetem kosárcsapatában. Nemsokára azonban kiábrándult a sportból, és miután részt vett a Spunk című darab színpadra állításában, úgy döntött, kipróbálja magát színészként. Diplomaszerzés után gyakornoknak állt a kaliforniai Shakespeare Színházban, majd egy évet dolgozott újságíróként, csak ezután iratkozott be a New York Egyetem világhírű színészprogramjára, a Tisch School of Artsra, ahol 2000-ben szerzett mesterdiplomát. Karrierjét a televízióban kezdte olyan sorozatokban, mint a Nyughatatlan Jordan, A hetedik érzék vagy a New York rendőrei. Mikor a 2012-es Túl a fenyvesen című mozi plakátjára azért nem került fel a neve, mert egyszerűen nem fért fel rá, úgy döntött, változtat rajta: azóta Mahershala Aliként ismeri a világ.

A 2010-es években ugyanis valósággal berobbant: feltűnt Az éhezők viadala-franchise-ban, a Kártyavár című sorozatban, a nagy áttörést pedig a 2016-os Holdfény hozta el számára. Az, hogy Barry Jenkins filmje elhappolta az Oscart a Kaliforniai álom elől, valószínűleg a díjátadó történetének legnagyobb meglepetése. Az, hogy Juan szerepéért Ali elhozta a szobrot a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában, már előre borítékolható volt – annak ellenére, hogy alig több mint 20 percig láthatjuk csupán a filmben, amivel ott van minden idők legrövidebb díjnyertes alakításai között. Két év múlva ráadásul duplázni tudott: habár a Zöld könyv – Útmutató az élethez az akkori Oscar egyik rosszfiújának számított, legjobb film-győzelmét pedig mai napig a díj szégyenfoltjaként emlegetik, Ali alakítását ezúttal is univerzális megbecsülés övezte, így a díja ismét nem volt kérdéses. A színész azóta szerepelt A törvény nevében és a Ramy című sorozatokban (mindkettőért Emmyre jelölték), hallhattuk a hangját a Pókember – Irány a Pókverzumban és folytatásában, valamint feltűnt a Távol a világtól című posztapokaliptikus Netflix-sikerben is. Pengeként már a Marvel mozibirodalmához is csatlakozott, igaz, az a projekt évek óta szenved – ezt ebben a cikkünkben mutattuk be.

Ali felfelé ívelő pályájában akad azonban egy vakfolt: az a pont, amikor tévés mellékszerepek után először mutatkozhatott be egy játékfilmben. Erre már 2003-ban sor került a Taste the Revolution (másutt Making Revolutionként említik) című áldokumentumfilmmel, mely azonban nem került a közönség elé. Most azonban 25 évvel később mégis bemutatják.

Daniel Klein filmjében a színész egy elképzelt, egocentrikus forradalmi vezetőt, Mac Laslow-t alakítja, aki Martin Luther Kinghez, Malcolm X-hez és Mózeshez hasonlítja magát. A film azt mutatja be, hogyan gyűjt maga köré a karizmatikus vezető egy csapat főiskolás diákot, akikkel egy nyár alatt szeretnék megváltani a világot – ám lefektetett célok vagy tiszta irányvonal hiányában az egész mozgalom káoszba fullad. Mindezt megtörtént eseményként, áldokumentumfilmes formában láthatjuk, miközben két kezdő filmrendező igyekszik megörökíteni a történteket.

Alin kívül a többi szereplőből nem vált világsztár, de még befutott színész sem, legtöbbjük filmográfiája mindössze pár címet számlál. A forgatókönyvet azonban az a Colin Trevorrow jegyzi társíróként, aki ma már az egyik legforróbb névnek számít Hollywoodban: egy évvel a Taste the Revolution után ismét Kleinnal együtt dolgozva készített egy egyórás dokumentumfilmet Reality Show címmel, majd 2012-ben jött a Kockázatos túra című időutazós vígjáték, amely meghozta számára az áttörést. Azóta két Jurassic World-filmet is rendezett, dolgozott a Star Wars: Skywalker kora forgatókönyvén, jelenleg pedig épp Christopher Long képregényéből készít Halcyon címmel sci-fi sorozatot az Amazon számára.

Hogy mégis miért került dobozba az áldokumentumfilm 2001-ben? A rendező Daniel Klein szerint egyszerűen nem érezték helyénvalónak bemutatni a World Trade Center elleni terrortámadás után. „Röviddel a produkció befejezése után 9/11 örökre megváltoztatta a világot, így filmünk szinte rögtön egy valóságtól elszakadt, korabeli mozinak tűnt” – magyarázta. Mint elmondta, az Oscarjai után küldött egy részletet belőle Alinak, aki azonnal felhívta és arra biztatta, fejezze be a projektet és mutassa be a filmet. „Mikor ismét elővettük a felvételeket, rájöttünk, hogy húsz évvel később még relevánsabbá váltak. Lehet, hogy sajnálatos módon a film immár örökké releváns marad” – tette hozzá. A rendező beszélt arról is, rengeteg fiatal megy át élete során a filmben bemutatott életszakaszon, amikor semmijük sincs a tömérdek időn és a szenvedélyen kívül, és talán fel sem fogják azoknak az ügyeknek a nüanszait, amelyeknek az élére állnak.

A Taste the Revolutiont október 19-én mutatják be a New Orleans Film Festivalon. A jogok értékesítése folyamatban van. Ali, valamint a film témája miatt nem csodálkoznánk, ha valamelyik itthon is elérhető streamingplatform csapna le rájuk.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Brutális teljesítmény: gaming PC-k, amiktől leesik az állad

  • Támogatott tartalom

Egy gaming pc nem pusztán szimpla számítógép, hanem látványos erődemonstráció is. A modern gamer konfigurációk egyszerre szólnak nyers teljesítményről, vizuális élményről és technológiai precizitásról. A kérdés nem az, hogy mire képesek, hanem az, hogy mennyire tudják kiszolgálni azt az intenzív élményt, amit a mai játékok megkövetelnek.

„A Fidesz elveszített négyezer szavazatot a választókerületben” - helyszíni riport az Esztergom központú körzetből

Egy ciklus kivételével a rendszerváltás óta a Fidesz irányítja az egykori királyi várost, ezalatt megszűnt a mozi, a könyvtár, iskolát is zártak be, utak pedig nem épültek. A választókörzet megosztott, nagy küzdelem várható a Fidesz és a Tisza között. Elmentünk Esztergomba, hogy közügyekről faggassuk a helyieket, és megnéztük azt a községet is, ahol lefejezték volna Magyar Pétert.

Kilátástalanul

A tömött tokiói metróknál és a csúcsforgalomnál egy rémisztőbb van: mikor magunk maradunk egy aluljáróban. Bármelyik pislogó lámpa mögötti kanyarban ott lapulhat egy rém – vagy jegyellenőr! –, a hidegen ásító csempék pedig egyetlen pillanat alatt fullasztó börtönné változhatnak.

A csavar

Gösta Engzell a II. világháború éveiben (is) hivatalnok volt a svéd külügyminisztérium jogi osztályán, ha hinni lehet a filmnek, az alagsorban, közvetlenül a kétes állapotú szennyvízcsatornák szomszédságában, egy emiatt jogosan panaszkodó, kis létszámú stáb főnökeként.

Az ara kivan

Maggie Gyllenhaal dühös, és majd szétfeszítik a határozott tézisek. A mennyasszony! e két érzés nyomait viseli magán a leghatározottabban; feszül a varratoknál, majd kibuggyan belőle a sok vitriol.

Elég, ha röhögünk?

Évek óta következetesen építi drMáriás azt a vizuális univerzumot, amelyben történelmi figurák, kortárs politikusok, popkulturális ikonok és fiktív szereplők keverednek egy groteszk társadalmi panorámában. A most bemutatott anyag az életműnek egy újabb, sűrített fejezete. Egyszerre provokáció és diagnózis, összegzés a kerek számok mentén (Máriás 60/Tudósok 40), ugyanakkor reagálás a mára.

Antropomorf univerzum

A művész 2014-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem grafika szakán, több csoportos és egyéni kiállítása is volt már. 2017-ben elnyerte az Év grafikája díjat, és ugyanezen évben Jagicza Patríciával közösen készített nagy méretű gumicukornyomata is díjat nyert a Miskolci Grafikai Triennálén.

Illúziók, realista keretben

Van a világtörténelemnek egy kényelmes morális olvasata: nagy háborúk és nagy békék váltják egymást, nagyhatalmak emelkednek fel és buknak meg, a kisebb államok pedig sodródnak a hullámverésben, majd a demokrácia győzedelmeskedik.