Mahershalalhashbaz Ali számára kanyargós út vezetett a színészet felé. 1974-ben született a kaliforniai Oaklandben, nevét Ézsaiás próféta második gyermeke után kapta. Apja még csecsemőkorában elhagyta a családot, hogy álmát megvalósítva táncosnak álljon; be is mutatkozhatott a Broadway-n. Alit kosárlabda-ösztöndíjjal vették fel a St. Mary’s College of Californiára, ahol tömegkommunikációból szerzett diplomát, családjából elsőként; közben Hershal Gilmore névvel játszott az egyetem kosárcsapatában. Nemsokára azonban kiábrándult a sportból, és miután részt vett a Spunk című darab színpadra állításában, úgy döntött, kipróbálja magát színészként. Diplomaszerzés után gyakornoknak állt a kaliforniai Shakespeare Színházban, majd egy évet dolgozott újságíróként, csak ezután iratkozott be a New York Egyetem világhírű színészprogramjára, a Tisch School of Artsra, ahol 2000-ben szerzett mesterdiplomát. Karrierjét a televízióban kezdte olyan sorozatokban, mint a Nyughatatlan Jordan, A hetedik érzék vagy a New York rendőrei. Mikor a 2012-es Túl a fenyvesen című mozi plakátjára azért nem került fel a neve, mert egyszerűen nem fért fel rá, úgy döntött, változtat rajta: azóta Mahershala Aliként ismeri a világ.
A 2010-es években ugyanis valósággal berobbant: feltűnt Az éhezők viadala-franchise-ban, a Kártyavár című sorozatban, a nagy áttörést pedig a 2016-os Holdfény hozta el számára. Az, hogy Barry Jenkins filmje elhappolta az Oscart a Kaliforniai álom elől, valószínűleg a díjátadó történetének legnagyobb meglepetése. Az, hogy Juan szerepéért Ali elhozta a szobrot a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában, már előre borítékolható volt – annak ellenére, hogy alig több mint 20 percig láthatjuk csupán a filmben, amivel ott van minden idők legrövidebb díjnyertes alakításai között. Két év múlva ráadásul duplázni tudott: habár a Zöld könyv – Útmutató az élethez az akkori Oscar egyik rosszfiújának számított, legjobb film-győzelmét pedig mai napig a díj szégyenfoltjaként emlegetik, Ali alakítását ezúttal is univerzális megbecsülés övezte, így a díja ismét nem volt kérdéses. A színész azóta szerepelt A törvény nevében és a Ramy című sorozatokban (mindkettőért Emmyre jelölték), hallhattuk a hangját a Pókember – Irány a Pókverzumban és folytatásában, valamint feltűnt a Távol a világtól című posztapokaliptikus Netflix-sikerben is. Pengeként már a Marvel mozibirodalmához is csatlakozott, igaz, az a projekt évek óta szenved – ezt ebben a cikkünkben mutattuk be.
Ali felfelé ívelő pályájában akad azonban egy vakfolt: az a pont, amikor tévés mellékszerepek után először mutatkozhatott be egy játékfilmben. Erre már 2003-ban sor került a Taste the Revolution (másutt Making Revolutionként említik) című áldokumentumfilmmel, mely azonban nem került a közönség elé. Most azonban 25 évvel később mégis bemutatják.
Daniel Klein filmjében a színész egy elképzelt, egocentrikus forradalmi vezetőt, Mac Laslow-t alakítja, aki Martin Luther Kinghez, Malcolm X-hez és Mózeshez hasonlítja magát. A film azt mutatja be, hogyan gyűjt maga köré a karizmatikus vezető egy csapat főiskolás diákot, akikkel egy nyár alatt szeretnék megváltani a világot – ám lefektetett célok vagy tiszta irányvonal hiányában az egész mozgalom káoszba fullad. Mindezt megtörtént eseményként, áldokumentumfilmes formában láthatjuk, miközben két kezdő filmrendező igyekszik megörökíteni a történteket.
Alin kívül a többi szereplőből nem vált világsztár, de még befutott színész sem, legtöbbjük filmográfiája mindössze pár címet számlál. A forgatókönyvet azonban az a Colin Trevorrow jegyzi társíróként, aki ma már az egyik legforróbb névnek számít Hollywoodban: egy évvel a Taste the Revolution után ismét Kleinnal együtt dolgozva készített egy egyórás dokumentumfilmet Reality Show címmel, majd 2012-ben jött a Kockázatos túra című időutazós vígjáték, amely meghozta számára az áttörést. Azóta két Jurassic World-filmet is rendezett, dolgozott a Star Wars: Skywalker kora forgatókönyvén, jelenleg pedig épp Christopher Long képregényéből készít Halcyon címmel sci-fi sorozatot az Amazon számára.
Hogy mégis miért került dobozba az áldokumentumfilm 2001-ben? A rendező Daniel Klein szerint egyszerűen nem érezték helyénvalónak bemutatni a World Trade Center elleni terrortámadás után. „Röviddel a produkció befejezése után 9/11 örökre megváltoztatta a világot, így filmünk szinte rögtön egy valóságtól elszakadt, korabeli mozinak tűnt” – magyarázta. Mint elmondta, az Oscarjai után küldött egy részletet belőle Alinak, aki azonnal felhívta és arra biztatta, fejezze be a projektet és mutassa be a filmet. „Mikor ismét elővettük a felvételeket, rájöttünk, hogy húsz évvel később még relevánsabbá váltak. Lehet, hogy sajnálatos módon a film immár örökké releváns marad” – tette hozzá. A rendező beszélt arról is, rengeteg fiatal megy át élete során a filmben bemutatott életszakaszon, amikor semmijük sincs a tömérdek időn és a szenvedélyen kívül, és talán fel sem fogják azoknak az ügyeknek a nüanszait, amelyeknek az élére állnak.
A Taste the Revolutiont október 19-én mutatják be a New Orleans Film Festivalon. A jogok értékesítése folyamatban van. Ali, valamint a film témája miatt nem csodálkoznánk, ha valamelyik itthon is elérhető streamingplatform csapna le rájuk.
