Az EU egyik lába a féken, a másik a gázon

Publicisztika

A csütörtökön kezdődő EU-csúcson az a lengyel alkotmánybírósági döntés is szóba kerül, mely szerint a nemzeti jog elsőbséget élvez az uniós joggal szemben. Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő ennek kapcsán írt publicisztikája arra fókuszál, hogy a jól ismert nemzetállami Európa vs. szövetségi Európa vita éled itt újjá.

Lehetetlen feladat darabokra szakadni és közben meg is erősödni, mégis ez vár az Európai Unióra. A lengyel alkotmánybíróság határozata, miszerint a nemzeti jog előnyt élvezhet az uniós joggal szemben, és a szankciók, amiket ez a határozat maga után kellene, hogy vonjon, újra felszítja az örökös harcot az európai egység két különböző felfogása között.

Sok európai arra a következtetésre fog jutni, hogy bár a lengyel kormány hibázott, amikor aláásta az igazságszolgáltatás függetlenségét, most igaza van abban, hogy az Európai Bíróság ítéletei nem mondhatnak ellent a tagállamok alkotmányának. Ez nemzeti szuverenitás kérdése – magyarázzák majd, míg mások azzal fognak érvelni, hogy

a tagállamok által aláírt szerződések felhatalmazzák a Bíróságot, hogy érvényt szerezzen az uniós jognak, és aki nem fogadja el az ítéleteit, az kívül helyezi magát az unión.

Valójában a Bíróság nem ítélkezhet és nem is akar ítélkezni a tagállamok alkotmányáról, arról viszont igen, hogy a szakpolitikáik megfelelnek-e az uniós szerződési rendelkezéseknek, és azoknak a közös szakpolitikáknak, amelyekről a tagállamok közösen döntöttek. A szuverenisták tehát meglehetősen rosszhiszeműen járnak el, amikor rájátszanak a jogi bonyodalmakra, hogy feltüzeljék a vitát. Az alaptalan félelmek és hamis érvek mögött az a céljuk, hogy védelmükbe vegyék a nemzetek Európájának ügyét, az uniós szerződésekben rögzített „egyre szorosabb egységre” törekvő dinamikával szemben.

A lengyel bírósági határozat rosszul leplezi a vita újjáélesztése mögött meghúzódó két valódi okot. Az első az, hogy az idő előrehaladtával a Bíróságnak egyre több értelmezést kell majd adnia a szerződésekhez, esetjogot kell alkotnia, fel kell vennie azt a szerepet, amit az Egyesült Államokban a Legfelsőbb Bíróság lát el, amely a döntéseivel szüntelenül formálja a törvény szellemét és rajta keresztül az egész országot.

Nem a Kongresszus, hanem az amerikai Legfelsőbb Bíróság legalizálta például a terhességmeszakítást Amerikában. Az európai konzervatívok úgy félnek ettől a jelenségtől, „a bírák kormányzásától”, mint a tűztől. Ez a bíróság – mondják megszállottan – a jogtalan megkülönböztetés tilalmának elvére hivatkozva minden európai uniós tagállamban kikényszerítheti a melegházasság engedélyezését. Mivel az igazságszolgáltatás a jogállamiságot és az attól elválaszthatatlan szabadságjogokat védi, a Bíróságnak nagyon rossz a sajtója a konzervatívoknál, és a második ok, amiért a Bíróság a szemükben olyan intézménnyé válik, amelyik megérett a bukásra, az az, hogy az unióban éppen nagy változások zajlanak.

Sem a közös katonai védelem, sem a stratégiai autonómia, sem a közös európai kutatási és iparpolitika nem tabutéma többé. A Bizottság és a Parlament állásfoglalásai egyre rendszeresebben és kritika nélkül hivatkoznak rájuk, és már csaknem tény, hogy a közös piac és a közös valuta után az unió föderális irányt vesz, aminek legbeszédesebb szimbóluma a Bíróság erős felhatalmazása.

A „bírák kormányzása” még azelőtt formát ölt, hogy megszületne egy új uniós szerződés, vagy kiépülne a közös katonai védelem, ami demokratikus legitimációs problémát vet fel, és nyilvánvalóan egyre több ellenséget szerez a Bíróságnak. A „nemzetek Európája” elképzelés ettől új erőre kap, egy olyan pillanatban, amikor az unió éppen arra törekszik, hogy föderalizálódjon, pusztán azért, mert a kínai kihívás, az orosz fenyetegés és az Egyesült Államok hátraarca miatt szükség van rá, hogy kiszélesítsék a közös európai hatásköröket.

Egyik lábával a féken, másikkal a gázon az unió bőgeti és csikorgatja a motort, de ha fogadni kellene, azt mondanám, hogy mégsem fog lefulladni.

(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)

Az Európai Parlament csütörtökön így döntött az ügyben:

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány a tettes

A DK-s politikus visszavonulásának mindenki örül. Örül a Fidesz, örülnek azok is, akik őszintén a pokolra kívánják Orbánt és a rendszerét. Hiszen Gyurcsány távozása felér egy beismeréssel: tényleg mindenért ő a hibás.