n A Pannon Rádió abban a formájában, ahogy eddig ismertük, nem lesz többé hallható. A tradicionális magyar fasizmus, a háborodott összeesküvés-elméletek, a nem is annyira szoft irredentizmus, a vad komcsiellenesség, az etnikai gyűlölködés, a halálbüntetés eltörlésének követelése, a csendőr- és Horthy-nosztalgia, a holokauszt-revizionizmusban és egyéb módokon manifesztálódó antiszemitizmus és - az utóbbi időben - a köztársaság alkotmányos rendje elleni nyílt uszítás most elveszti egyik fontos hídfőállását. Ráadásul önmagától, mondhatni - még az új kormány ármánykodására sem volt ehhez szükség.
Ugyanis maga Gidófalvy Attila, a rádió többségi tulajdonosa döntött úgy, hogy kiviszi rádióját a MIÉP kezeléséből (amely a Bocskai Alapítvány révén maga is erős kisebbségi tulajdonos), kiköltözteti a Szabadság téri Hegedűs-rözidanszból egy mindmáig ismeretlen helyre, és az adó ezentúl csak magyar zenéket és elfogulatlan híreket fog sugározni. (Hogy nagyobb legyen a kabaré, a korábbi stáb továbbra is készít és sugároz műsort, így a Pannon jelenleg saját magát zavarja.) Hogy mi lesz a reklámokkal, elvégre ez egy kereskedelmi rádió, még nem tudható - az biztos, hogy az eddigi megrendelők közül kiesik a legerősebb, maga a MIÉP.
E megközelítésben leginkább a pénzről szól a dolog. (A rádió volt hallgatói nyilván árulást és konspirációt emlegetnének, ha lenne hová betelefonálniuk.) A nácizmus az utóbbi időkig befektetésnek sem nézett ki rosszul: egy esetleges MIÉP-Fidesz-koalíció nyilván nem hagyta volna magára hű adóját. Ez a lehetőség április 7-én elúszott. Gidófalvy a stúdióáthelyezési kérelmet a két forduló között nyújtotta be a Hírközlési Felügyelethez, még ha a gyakorlatiasabb lépésekkel gondosan meg is várta a második fordulót, a különböző jobboldali próbálkozások kudarca nyomán kihirdetett végeredményt. Ekkor már számítani kezdtek a milliók (szám szerint vagy hat), amiket az ORTT bírságként a rádiót üzemeltető kft.-re kiszabott az utóbbi hónapokban - az adó fenntartásának költségeiről nem is beszélve.
Hullathatnánk most krokodilkönnyeket a sajtószabadság csonkulásán, meg azon, hogy hazánk egy nem túl népes, de mégiscsak létező populációja ezentúl egy forrással kevesebből olthatja majd szellemi szomját.
De még krokodilkönnyeket sem hullatunk. Jó, hogy a Pannont nem tiltották be, és jó az is, hogy vélhetően nincsenek is olyan törvények Magyarországon, amelyekre hivatkozva ezt meg lehetett volna tenni. De ennél is jobb az, hogy a rádió és mindaz, amit műsorkészítői és betelefonálói képviseltek, nem lesz többé hallható Budapesten.
A politika nyílt anyagi és egyéb segítségét élvező szélsőségeknek ugyanis semmi közük a demokratikus párbeszéd eszközéhez, a sajtószabadsághoz.
