Az alig érthető frekvencia

  • 2002. május 16.

Publicisztika

A Pannon Rádió abban a formájában, ahogy eddig ismertük, nem lesz többé hallható. A tradicionális magyar fasizmus, a háborodott összeesküvés-elméletek, a nem is annyira szoft irredentizmus, a vad komcsiellenesség, az etnikai gyűlölködés, a halálbüntetés eltörlésének követelése, a csendőr- és Horthy-nosztalgia, a holokauszt-revizionizmusban és egyéb módokon manifesztálódó antiszemitizmus és - az utóbbi időben - a köztársaság alkotmányos rendje elleni nyílt uszítás most elveszti egyik fontos hídfőállását. Ráadásul önmagától, mondhatni - még az új kormány ármánykodására sem volt ehhez szükség.

n A Pannon Rádió abban a formájában, ahogy eddig ismertük, nem lesz többé hallható. A tradicionális magyar fasizmus, a háborodott összeesküvés-elméletek, a nem is annyira szoft irredentizmus, a vad komcsiellenesség, az etnikai gyűlölködés, a halálbüntetés eltörlésének követelése, a csendőr- és Horthy-nosztalgia, a holokauszt-revizionizmusban és egyéb módokon manifesztálódó antiszemitizmus és - az utóbbi időben - a köztársaság alkotmányos rendje elleni nyílt uszítás most elveszti egyik fontos hídfőállását. Ráadásul önmagától, mondhatni - még az új kormány ármánykodására sem volt ehhez szükség.

Ugyanis maga Gidófalvy Attila, a rádió többségi tulajdonosa döntött úgy, hogy kiviszi rádióját a MIÉP kezeléséből (amely a Bocskai Alapítvány révén maga is erős kisebbségi tulajdonos), kiköltözteti a Szabadság téri Hegedűs-rözidanszból egy mindmáig ismeretlen helyre, és az adó ezentúl csak magyar zenéket és elfogulatlan híreket fog sugározni. (Hogy nagyobb legyen a kabaré, a korábbi stáb továbbra is készít és sugároz műsort, így a Pannon jelenleg saját magát zavarja.) Hogy mi lesz a reklámokkal, elvégre ez egy kereskedelmi rádió, még nem tudható - az biztos, hogy az eddigi megrendelők közül kiesik a legerősebb, maga a MIÉP.

E megközelítésben leginkább a pénzről szól a dolog. (A rádió volt hallgatói nyilván árulást és konspirációt emlegetnének, ha lenne hová betelefonálniuk.) A nácizmus az utóbbi időkig befektetésnek sem nézett ki rosszul: egy esetleges MIÉP-Fidesz-koalíció nyilván nem hagyta volna magára hű adóját. Ez a lehetőség április 7-én elúszott. Gidófalvy a stúdióáthelyezési kérelmet a két forduló között nyújtotta be a Hírközlési Felügyelethez, még ha a gyakorlatiasabb lépésekkel gondosan meg is várta a második fordulót, a különböző jobboldali próbálkozások kudarca nyomán kihirdetett végeredményt. Ekkor már számítani kezdtek a milliók (szám szerint vagy hat), amiket az ORTT bírságként a rádiót üzemeltető kft.-re kiszabott az utóbbi hónapokban - az adó fenntartásának költségeiről nem is beszélve.

Hullathatnánk most krokodilkönnyeket a sajtószabadság csonkulásán, meg azon, hogy hazánk egy nem túl népes, de mégiscsak létező populációja ezentúl egy forrással kevesebből olthatja majd szellemi szomját.

De még krokodilkönnyeket sem hullatunk. Jó, hogy a Pannont nem tiltották be, és jó az is, hogy vélhetően nincsenek is olyan törvények Magyarországon, amelyekre hivatkozva ezt meg lehetett volna tenni. De ennél is jobb az, hogy a rádió és mindaz, amit műsorkészítői és betelefonálói képviseltek, nem lesz többé hallható Budapesten.

A politika nyílt anyagi és egyéb segítségét élvező szélsőségeknek ugyanis semmi közük a demokratikus párbeszéd eszközéhez, a sajtószabadsághoz.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.