Kuncze Gábor bejelentette: márciusban nem indul újra az SZDSZ elnöki posztjáért. Távozásával a magyar politikai közélet egy valóban egyedülálló és üde színfoltját vesztette el, aki azonban eddigi - sokáig végtelennek látszó - működése során nem alkotott maradandót. Kiváló politikusi kvalitásai ellenére sem tudta sikerre vinni pártját, a liberálisok hosszú ideje a parlamenti küszöbön táncolnak.
Kérdés, hogy ki és kik tudnák kimozdítani a liberális pártot a holtpontról. A párt rendelkezésére álló szűkös emberi erőforrások nem sejtetnek túl sok jót. A párt jelenlegi elnökségének jelentős részét be lehetne balzsamozni. A fiatalabbak teljesítményével sem lehetünk maradéktalanul elégedettek. A feladatra eddig Fodor Gábor és Kóka János jelentkezett.
*
Fodor jelöltség tekintetében már routinier-nak számít, bár korábbi próbálkozásai rendre buktával végződtek. Ebben az összefüggésben mókásan hangzik, hogy pont az önérvényesítés bajnokának aligha tekinthető Fodor emelné fel a pártot e nehéz időkben.
A Fidesz '93-as jobbraátja óta az SZDSZ meghatározó politikusainak egyike, igaz, sosem volt tagja a főáramnak. Az emberi jogok élharcosaként, a párt belső ellenzékeként tartják számon. Támogatói szerint elnökké választásával az SZDSZ dicső múltja támadna fel. A rendszerváltó liberálisok vitathatatlan érdemeinek hangsúlyozása, Fodor személye minden bizonnyal hozhat és visszahozhat szavazókat. Szerencsés módon elfelejtett öregedni, pont úgy néz ki, mint tizenhét éve. Kissé kócos haja kisfiús közvetlenséget mutat. Liberális ember szívesen sörözne vele.
Kétségtelen előnye, hogy személyéhez semmilyen emlékezetes botrány nem tapad, ám minisztersége - finoman szólva - nem volt sikertörténet. Fodor gondosan karbantartott és valóban hitelesnek tűnő arculata dacára kissé talán már megkopott. Egyszerűen túl régóta látjuk. Bár Fodor politikai kibontakoztatásának vélhetően nem a Kuncze-éra prominensei voltak a legnagyobb támogatói, őt az újjászületés garanciájaként bemutatni legalább olyan jó ötlet, mintha az MSZP megújulását Szekeres Imrével reklámoznák. A leggyakoribb kritika róla, hogy vezetői képességeket eddig legjobb pillanataiban sem mutatott fel. Szónoki tehetségéhez kétség sem fér, ám könnyebb őt elképzelni a házelnöki vagy köztársasági elnöki székben, mint egy párt első számú vezetőjeként.
Õ bevállalta.
Kóka János túlrajzolt vonásaival állandó derűt sugároz, rajzfilmsztárnak is kiválóan alkalmas. Elálló fül, nagy kék szem. Sármos, karakteres pali. Kifogástalan megjelenése, igényessége figyelemre méltó, önképe szerint ő maga a yuppie. Mintha csak egy divatkatalógust lapozgatnánk. Nőismerőseim szerint kifejezetten bájos jelenség, liberális hölgyeknek vacsora- és színházpartnernek ajánlom.
Kóka a dinamizmus és a siker megtestesítője. A Fodor Gábor programjában meghatározó kisebbségi jogok, emberi jogok védelmét a liberális minimumnak mondja. A párt eddigi eredményeit csak ugródeszkának tekinti az igazi sikerhez. Tíz százalékot ígér, drukkolunk neki. A politikába érkezésekor kialakított playboyimázsa, Gyurcsány Ferenccel ápolt jó viszonya miatt bírálják. Kritikusai szerint nem elég mély továbbá a kapcsolata azzal az eszmeiséggel és "szellemi holdudvarral", amely a rendszerváltáskor a liberális pártot életre hívta. Kóka János két és fél éve szállt be a politikába, alig egy éve tagja a pártnak. Határozottsága és energikus személyisége politikai berkekben is szokatlan. Huszonnégy évesen lett cégvezető, a versenyszférában nevelkedett. Tudja, mi a teljesítmény. Az üzleti élet felsőbb régióiból harminckét évesen igazolt a politika élvonalába. Úgy tűnik, hosszú távra tervez. Bár a sikeres üzletemberi múlt büszke vállalása egy ismert amerikai modell szó szerinti adaptálása, itt, a Balkánon - ahol az átlagember legfeljebb a piramisjátékban kifosztott kisnyugdíjasra tekint rokonszenvvel - totális kudarcnak bizonyult. Kóka és csapata ezt az eleve hamvába holt kísérletet csak azzal tudta fokozni, hogy a sikert kizárólag mint anyagi haszonszerzést jelenítette meg. A siker bemutatása helyett mindössze a vagyon bedörgölése történt: legyen ön is újgazdag! Tény, hogy Kóka János politikusi arculata jelentős változtatásokért kiált. Szociális érzékenységének nyílt vállalásával például meglephetné a közönséget.
*
De lássuk, melyik játékos lehet a befutó, mire is lenne szüksége jelenleg a pártnak.
Az önkormányzati választások óta az SZDSZ úgy néz ki, mint Hirosima a friss atomcsapás után, politikai irányvonala a semmibe tart. Bárki legyen is az új elnök, meg kell értenie, hogy a párt politikai lélegeztetőgépen tartása nem lehet alternatíva. Nem lehet a létét hosszú távon arra alapozni, hogy négyévente együtt imádkozik a vezetés, aztán csak akad öt százalék, aki jobb híján rájuk szavaz. Az SZDSZ megkapta az utolsó lehetőséget, hogy a 2010-ig hátralévő három évben az MSZP mögötti szégyenlős lapítás és az időközönkénti elkeseredett és koncepciótlan hőbörgés helyett bátor, kezdeményező és karakteres politikát folytasson. A helyzet erőt sugárzó, karizmatikus, energikus válságmenedzsert kíván, aki képes keresztülvinni a párt sokáig halogatott szervezeti átalakítását, meghonosítja azokat a modern kommunikációs és menedzsertechnikákat, amelyek nélkül elképzelhetetlen a professzionális politizálás. Erre a szerepre - minden hibája ellenére - Kóka János látszik alkalmasabbnak. 2010-ig pedig akár politikussá is érhet.
A szerző joghallgató.
