Az oknyomozó újságírás bevett, normális módszereit alkalmazta az az újságíró, aki az MSZP zárt választmányi ülésén elhangzottakat magnóra vette - ezt mondta Sztankóczy András, a rádió aktuális szerkesztőségének vezetője a Friderikusz most egyik adásában arról, hogy kollégája az MSZP zárt üléséről hangfelvételt készített, aminek egy részletét a közszolgálati médium le is játszotta. A MÚOSZ elnöke állásfoglalásban dicséri meg a riportert és kollégáit.
De jogszerű-e egy politikai párt nem nyilvános üléséről hangfel-vételt készíteni? Közérdekű adat-e a párt zárt ülésének anyaga? A közszolgálati rádió riporterének tevékenységére milyen szabályok az irányadóak? A Kossuth rádió közölhet-e titokban felvett hangfelvételeket?
Friderikusz Sándor egy korábbi adásában Forgács Nóra alkotmányjogász elmondta: személyes adatokat felhasználni - és a képmás, a hangfelvétel ilyen - csakis az érintett beleegyezésével szabad, mert az adatvédelmi törvény szerint adat csak akkor kezelhető, ha azt törvény elrendeli, vagy az érintett hozzájárul. Tudomásom szerint nincs olyan törvényi rendelkezés, amely elrendelné, hogy egy zárt választmányi gyűlés anyagát a sajtó szivárogtassa ki. A zárt ülés a joggyakorlatban mindig korlátját jelenti az információszabadságnak. Engedély nélkül tehát nem lehet egy zárt ülés anyagát lehallgatni.
*
A továbbiakban azt kell tisztázni, hogy egy politikai párt működésére és tevékenységére vonatkozó adatok jogi (hangsúlyozom: jogi) értelemben közérdekű adatok-e.
A hatályos magyar jog kiveszi a pártok tevékenységét az információszabadság hatóköréből. Ennek oka, hogy a bejegyzett pártok az egyesülési törvény hatálya alá tartoznak (tulajdonképpen az egyesületekkel rokon szervezetek), amelyeket a belső autonómia, az önkormányzatiság és nem a közhatalmi jogosultságok jellemeznek. Márpedig az adatvédelmi törvény értelmében közérdekű adat csak az állami, a helyi önkormányzati vagy a jogszabályban meghatározott valamilyen közfeladatot ellátó szervek kezelésében lévő adat.
Nem véletlen, hogy az Országgyűlés előtt van a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló új törvénytervezet - e méltatlanul agyonhallgatott remek kis jogszabály -, amelynek fő célkitűzése, hogy a pártok gazdálkodásával s különösen a pártok kampányra fordított pénzeivel kapcsolatos adatok nyilvánosak és átláthatóak legyenek. (Lásd: Ráérnek arra még, Magyar Narancs, 2006. október 26.) Ha a pártok működésével és gazdálkodásával összefüggő adatok közérdekűek lennének, ez a jogszabály fel sem merülne.
Az adatvédelmi törvény ugyanakkor úgy rendelkezik, hogy a belső használatra készült és bármely döntés meghozatalára irányuló eljárás során készített vagy rögzített közérdekű adatok nem hozhatók nyilvánosságra tíz évig. Sőt: a (politikai, gazdasági stb.) döntés meghozatala után is csak akkor, ha nyilvánosságra kerülésük nem sérti az adott szerv külső befolyástól mentes működését, és nem veszélyezteti az adatot keletkeztető álláspontjának szabad kifejtését a döntések előkészítése során. Határozott véleményem, hogy a pártok tevékenysége a modern parlamentáris demokráciákban - a hatalommegosztás politológiai értelmében - közhatalmi tevékenység, és szerencsésebb volna ténykedésüket közfeladatnak tekinteni. E meghatározás alapján azonban sincs lehetőség arra, hogy zárt üléseikről, döntés-előkészítő és ezért nem nyilvános gyűléseikről "külsősök" felvételt készítsenek és azt nyilvánosságra hozzák, hiszen ez sértené a már említett külső befolyástól mentes működés elvét, valamint a tisztségviselők szabad véleménynyilvánítását. Ez jól illusztrálható Szekeres Imre esetével: véleményét az SZDSZ koalíciós potenciájáról nyilván másként fogalmazza meg a választmány előtt, mint egy sajtótájékoztatón - ami független attól, hogy tetszenek-e nekünk Szekeres mélyreható gondolatai.
Az adatvédelmi törvény értelmében egy adat kétféle minősítésű lehet: közérdekű vagy személyes. A személyes adatok védelmét az alkotmányon és az adatvédelmi törvényen túl a polgári törvénykönyv (Ptk.) is védi. A képmással és hangfelvétellel való visszaélést a Ptk. tiltja, és az általános kártérítési szabályokon túl úgynevezett személyiségi jogi perek jogalapjává teszi. Ezt annak fényében kellene tudomásul venni, hogy az adatvédelmi biztos álláspontja szerint jogszerűtlenül készített hangfelvételt az országgyűlési választások előtt az MDF ama jelöltje, akit fideszes riválisa megzsarolt (lásd: A fülnek is van fala, Magyar Narancs, 2006. március 16.). Az ombudsman jelenleg vizsgálatot folytat képmással való visszaélés miatt, mert az MSZP a tömegből kiemelve egyéniesítette azokat a Fidesz-aktivistákat, akik rendszeresen fújolnak a miniszterelnök beszédei közben. "Az adatvédelmi biztos szerint számos törvényt sért meg az, aki békés tüntetőket listáz" - olvasható a Magyar Rádió honlapján. Péterfalvi Attila a Krónikának pedig így érvelt: "Önmagában az a tény, hogy valaki demonstrációra jár, természetesen személyes adat, és nyilvánvaló, hogy ilyen dokumentálásra csak akkor van lehetőség, ha ehhez az érintett hozzájárul, vagy ezt a törvény elrendeli." Csak remélni tudjuk, hogy a Magyar Rádió "oknyomozásának" ügyében az adatvédelmi biztos ugyanolyan határozottsággal lép fel, mint amikor a Fidesz aktivistáit kellett megvédeni.
*
Romlott fának nem lehet egészséges gyümölcse - ez egy ókori jogelv. A jogellenesen szerzett bizonyítékot a későbbi eljárásban nem lehet jogszerűen felhasználni. Beteg az a társadalom, amelyik nemtelen eszközökkel akar nemesedni. A társadalom "pontos" tájékoztatása nem alapulhat jogosulatlan adatkezelésen. A közszolgálatiság két alapelve a kiegyensúlyozottság és a pártatlanság. Kérdéses, hogy egy jogellenesen szerzett bizonyíték, a lehallgatott kazetta felhasználása a közszolgálati magyar rádióban kimeríti-e a sajtóetikai vétséget, és milyen egyéb, az ORTT hatálya alá tartozó jogsértést valósít meg. Túl azon, hogy ennek adatvédelmi és kártérítési következményei lehetnek, az adott ügyben felmerül a személyes adattal való visszaélés bűncselekménye is.
E sorok szerzőjének határozott álláspontja, hogy nem kell a büntetőjog szigorával fellépni, az viszont túlzás, hogy a történteket hőstettnek láttatják. Az információszabadság nem lehet a politikai harc kisded eszköze, s főleg nem a közszolgálati rádióban. Az egymással szembeni kémkedés morálisan tarthatatlan, egy szabad állam szabad polgárai így nem viselkednek.
A szerző PhD-hallgató.
