Ki kellett mennem

Publicisztika

Fideszes parlamenti képviselő vagyok, állok a folyosón és dohányzom. Vagy dohányoznék. Mindig dohányoznék, ha a folyosón állok, mert nincs jobb dolgom és elég hülyén érzem magam.

Fideszes parlamenti képviselő vagyok, állok a folyosón és dohányzom. Vagy dohányoznék. Mindig dohányoznék, ha a folyosón állok, mert nincs jobb dolgom és elég hülyén érzem magam. Mondjuk nem rossz így ácsorogni, dumcsizunk, röhigcsélünk, addig se kell bent lenni. Ácsorogni viszont kell, kell, hogy mutogassák a tévében, úgyhogy ez az ácsorgás maga a parlamenti munka. Ezt én jól értem.

Fideszes parlamenti képviselő vagyok. Az előbb jöttünk ki a teremből, mert az az illető úgy vette a levegőt, meg úgy kezdett fészkelődni, hogy látszott, mindjárt megszólal. A komcsija, még neki állna feljebb. Amikor jöttünk ki, annyira rohantunk, hogy még véletlenül se halljuk egy szavát sem, mert állítólag egy-két héten belül leszárad a fülünk, először összetöpörödik, aztán leszárad, ha meghalljuk, hogy beszél, szóval annyira rohantunk, hogy csúnyán beütöttem a lábam a székbe. Nem tudom, megkékül-e. De a fülem ruganyos, porcos, szép rózsaszín.

Fideszes képviselő vagyok, és itt a folyosón azon gondolkodom, hogy mikor fogok, vagy hogy egyáltalán valaha el fogok-e gondolkodni azon, hogy jó-e nekem itt. Egyelőre még a szóban forgó személyen röhögünk, tényleg vicces, ahogy egyedül papol ott, illetve a Navracsicsnak, de nem tudom, nem röhög-e rajtunk valaki ugyanígy. Amikor megyünk be, mindenki minket néz és röhög, jó, tudom, hogy azok komcsik, de érzem, hogy egy kicsit bepirosodik a fülem ilyenkor, nem tehetek róla. Nem tudom, a tévé előtt is nem röhögnek-e rajtunk azért páran.

Fideszes képviselő vagyok. Nem vagyok egy zseni, magunk között szólva, de teljesen hülye sem vagyok. Értem én, hogy annak az illetőnek mennie kell, de mi van, ha nem megy? Addig fogok itt ácsorogni? Mert hazamenni nem lehet, azt is megmondom, miért. Ha csak simán nem mennénk be, akkor az fel se tűnne senkinek. Nem a nem bentlevés igazából a parlamenti munka veleje, hanem a kijövés, ezt kell itt megérteni, és ennyiben én is pontosítok az elején írotthoz képest. A nem bentlevésnek emiatt csak akkor van értelme, ha előtte bent vagy, és ezért nem lehet hazamenni. Azt is értem, hogy ha elég türelmesen ácsorgok a folyosón, akkor mi kerülünk majd kormányra nemsokára, bár nem tudom, hogy ez pontosan hogy lesz. Azt mondják, hogy úgy márciusig kell így ki s be, aztán úgyis leveszik a miniszterelnököt, akkora lesz itt a gázszámla. Jó. De ha nem? Akkor 2010-ig nem megyünk majd be? És a parlamenti folyosóról fogunk választást nyerni? Szerintem bentről inkább nyernénk, de hát ez csak az én véleményem.

Jön a költségvetési vita, abban az a személy nyilván feszt pofázni akar majd, na, akkor lesz csak itt mozgás. Nem tudom azt sem, de nemsokára elgondolkodok majd szerintem rajta, hogy nem lenne-e mégis jobb bent lenni. Mint talán már említettem, nem vagyok teljesen hülye, és néha úgy érzem, hogy hozzá tudnék szólni ehhez vagy ahhoz. Sőt, a szemüvegest is meg tudnám kicsit mogyorózni. Egy csomó dologban igazam van ugyanis. Igazából kicsit többre vágytam az ácsorgásnál, mikor parlamenti képviselő akartam lenni. És végképp nem akarom túldimenzionálni ezt a dolgot, mert a komcsik aztán tényleg magasról tettek a saját választóikra, de azért lássuk be, hogy a folyosón nem igazán tudok képviselni senkit. A másik meg, hogy azért a Navracsicsnak sem mindegy, bár mondjuk nagyon jól csinálja, hogy ülnek-e mögötte, vagy nem ülnek.

Teljesen igaza van a pártnak, a Gyurcs... huh, majdnem kimondtam a nevét, szóval sürgősen el kéne húznia, de néha mi is sok olyan dolgot mondunk, ami - nem az, hogy hajmeresztő, mert az erős szó lenne, de nehéz képviselni. Nem bántásból mondom, de ez a népszavazás-ügy is... hát, nem könnyű. Az Angela Merkellel mikor találkozott a Viktor, azt mondta utána, hogy elvi kérdésben nem volt vita köztük. Gyakorlatiban akkor volt? Hogy ez most mit jelent-e, nem-e, vagy hogy mikor megyünk majd be, nem tudom. És őszintén: mi a francot csináljak, ha én mondjuk bemennék? Menjek be egyedül?

Mindegy, még egy kicsit részt veszek a parlamenti munkában, oszt' hazamegyek.

Figyelmébe ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.