Publicisztika

A Szolgálunk és vétünk című filmben Gáspár Attila, a Budapesti Ügyészségi Nyomozóhivatal vezetője panaszolja el, a bántalmazási, kényszervallatási ügyekben azért olyan nehéz a vétkességet bizonyítani, mert a rendőrök már a főiskolán megtanulják, tagadni kell, mindent letagadni, körömszakadtáig.

A feltételes mód jelen esetben inkább reményt fejez ki, használata, mondhatni, indokolatlan: Szerbia déli tartományában a hét végén minden eddiginél nagyobb fegyveres összecsapás volt a (szerbiai) rendőrség és a Kosovo Felszabadítási Hadserege, az UCK (kosovói albán) terrorszervezet tagjai között. A szerb és albán források a holtak számában sem képesek megegyezni; a hétfői lapzártakor úgy tudni, hogy az incidensnek legalább húsz áldozata van. Az UCK fegyveresei egy szerbek lakta menekülttáborra nyitottak tüzet, majd a PSZH-kal és helikopterekkel üldözésükre, keresésükre induló rendőröket lesből megtámadták. Meg nem erősített hírek szerint nemcsak Glogovac térségében, hanem Podujevo közelében is harcok voltak. Az albánok hétfői, pristinai tüntetését a rendőrség szétverte, az első jelentések több mint negyven sebesültről számoltak be. (És arról, hogy a pristinai szerbek egy része az ablakokból éljenezve buzdította a szerbiai rendőröket, amíg azok albán honfitársaikat verték.)

Miután majd´ egy hétig kellett tövig rágnunk a körmünket, hogy mi lesz a sorsa mindenki kedvencének, a magyar nép első szappanoperájának, mert nincs rá pénz, gazdasági helyzet van, lapzártánk napján megjött a jó hír: Lenke néni és bandája megúszta, a Szomszédok című sorozat április 7-étől a TV 2-n folytatódik, lehet örülni.

Semmiképpen se dőljünk be a provizórium

Az ámokfutás a rendszeres testedzés része: a miniszterelnöki zakót négyötödéig betöltő lény rádöbbent nemrég, hogy ami van, az, ugye, nem közbiztonság - evvel a kifakadással (valamint feladatok kiosztásával, teendők meghatározásával) kezdődött a baráti, koalíciós öldöklés legújabb fejezete. Amit a népeknek úgy kellett érteniük - hisz´ eztet kommunikálja feléjük a maszop -, hogy: 1) eddig szar volt a közbiztonság, de csak azért, mert a Kuncze Gábor nem jár be hétre dolgozni (és az ebédjegyekkel is manipulál, adja-veszi a´ ivólére - gyönyörű kifejezés - szóló bonokat); 2) a Horn Gyulának erről (ti. a szar közbiztonságról) fogalma sem volt, mert nem az a beleugatós fajta, na, megkérdezi néha, hogy mennek a dolgok közbiztonságilag, és ha azt hallja: jól, elhiszi, van baja és munkája elég, jövök, megyek, intézkedek; 3) amint meghallotta, mi az igazság és a helyzet, a Horn Gyula ha-tá-ro-zottan kikelt magából (ország-világ láthatta), és követelte, hogy legyen végre rend. Oda is szólt a melák bajuszosnak, hogy most már elég volt a henyélésből meg a koalíciós álviták szításából (és abból is, hogy pont az ő pártjából való miniszterek teljesítménye katasztrofális), most már a Kuncze is kezdjen el dolgozni, fogja el a gyilkosokat, mert ez így nem mehet tovább. Hát nem aranyos?

Izraelben a múlt hét táján, mikor a téli olimpia menthetetlenül közeledni kezdett a végéhez, és Kofi Annan ENSZ-főtitkár még nem repült el Bagdadba, hogy valami megoldásfélét pacsizzon le a Közép-Kelet legélethűbb Milosevic-imitátorával, Izraelben ekkor tehát elkezdtek gázálarcokat osztani a lakosságnak. Ami racionális lépésnek tűnik, messziről legalábbis. Ha gáz van vagy lesz, vagy úgy néz ki, hogy az lesz, osszunk gázálarcot, vásároljunk vegyi fegyvert szigetelő szalagot, tekerjük vele körbe a lakásunkat, majd vonuljunk vissza családi körbe, öltsünk maszkot, és várjuk az épp aktuális világvégét. De a gázálarc Izraelben szimbólum is: egyrészt a pániké, másrészt az állam gyengeségéé. Márpedig ott az állam erejére sokat adnak.

Ez is megvolt. Különösebb organikus elváltozások nélkül úsztuk meg e mindig annyira várt és mindig annyit szidott rendezvényt. Megpróbáltatások adódtak persze számosak, viszont kizárólag fizikai természetűek, hiszen mentális vagy annál is éteribb mozgásoktól már rég nem zavartatjuk magunkat.

Jé, ő is megvan még! Egyszer csak hipp-hopp, előkerül megint, mintha mi sem történt volna, mosolyog szégyenlősen, és mondja, hogy mi van. Például hogy új pártja, a Fidesz nem fogja megnyerni a választásokat, de ez nem baj. (Ettől nyilván megállt az ütő újdonsült szaktársaiban, de ha nem számítottak ilyesmire, magukra vessenek.) Mármost vagy úgy van, ahogyan mondja, vagy nincs úgy, de ezzel más is pont így van, és akkor miért ne inkább ő, aki olyan embernek látszik, akinek semmi kedve holmi kultúrkampfokhoz például, és mielőtt csinálna valami marhaságot, azért előtte körülnéz.

A múlt szombaton megint összegyűlt néhány száz náci, köztük néhány szerb meg német importfasiszta, ezúttal a budai Várban, és ünnepeltek. Valami "kitörésről" emlékeztek meg, arról, hogy ´45 februárjában pár ezer, nem fegyveres ellenfélre kiképzett SS meg nyilas rossz irányba próbált iszkolni, egyenest bele a ruszkik davajgitárjába. Volt nyilaszászló, horogkereszt, minden, ami tiltva van.

Sie werden hervorkriechen, ich ahnte es, sie werden hervorkriechen.

Lengyelországban a tavaly szeptemberi választások után az SZDSZ-szerű liberális párt, a Szabadság Unió (Unia Wolnosci, UW) nem a posztkommunista baloldallal fogott össze, mint magyarországi ideológiai rokonaik, hanem a jobboldallal. Ez fontos különbség. Az meg fontos hasonlóság, hogy az ottani liberálisok is szívnak rendesen. Csak másképp.

Szlovákiában hivatalosan is bejelentették: júniusban beindítják a mohi atomerőmű első blokkját. A magyar határtól nem egészen 40 kilométerre fekvő, egy magyar falu helyén immár tizennyolc éve épülő gigantikus létesítményben jövőre újabb, az ezredforduló után pedig további kettő blokkot helyeznek üzembe. A bejelentés sem idehaza, sem máshol nem kavart indulatokat, az atomszakma magyar képviselői is megbízható és igencsak biztonságos erőműnek tartják Mohit. Pedig mindenki tudja, hogy a létesítmény egy geológiai törésvonalon, részben rabok munkájával épült, és a hiányos védelemmel ellátott erőmű felől a szél az év nagy részében Budapest felé fúj.

Az MSZP, ha úgy tetszik, a hét végén felmondta a koalíciós szerződést.

Csak akkor lehetne kiegyensúlyozottabb