Lengyel kormánykoalíció: Kínos helyzetek

szerző
Tálas A. Péter
publikálva
1998/6. (02. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Lengyelországban a tavaly szeptemberi választások után az SZDSZ-szerű liberális párt, a Szabadság Unió (Unia Wolnosci, UW) nem a posztkommunista baloldallal fogott össze, mint magyarországi ideológiai rokonaik, hanem a jobboldallal. Ez fontos különbség. Az meg fontos hasonlóság, hogy az ottani liberálisok is szívnak rendesen. Csak másképp.

Lengyelországban a tavaly szeptemberi választások után az SZDSZ-szerű liberális párt, a Szabadság Unió (Unia Wolnosci, UW) nem a posztkommunista baloldallal fogott össze, mint magyarországi ideológiai rokonaik, hanem a jobboldallal. Ez fontos különbség. Az meg fontos hasonlóság, hogy az ottani liberálisok is szívnak rendesen. Csak másképp.

A közvélemény-kutatási adatok szerint a rendszerváltás óta egyetlen lengyel kormánynak sem csökkent annyit a népszerűsége regnálása első hónapjaiban, mint Jerzy Buzek kabinetjének. A Lengyel Televízió kettes programjának politikai Ön döntjében a Szolidaritás Választási Akciót (AWS) győzelemre vezető Marian Krzaklewskit majdnem tizenötezren pozitívan ítélték meg ugyan, de harminchatezren negatívan. A lengyel politika első embere meglepődik és zavartan mosolyog. Mindez alig két hónappal a koalíció megalakulását követően kétségtelenül kínos helyzet.

De meglepődni ezen igazából nincs okunk. Az 1997. szeptemberi választásokat követően hatalomra került lengyel koalíció - miközben egyre kínosabb belső vitákba keveredik a politikai posztok elosztása és az államigazgatási reform kapcsán - eleddig mindössze a bigámistáknak és a szomszédos országok nőgyógyászainak tett komoly szívességeket. S persze a katolikus egyháznak. A kettős házasságot kultiválóknak az 1993 nyarán a Vatikánnal megkötött konkordátum ratifikálásával, amely többek között egyenértékűnek és egymástól függetlenül is megköthetőnek ismeri el az egyházi és a polgári házasságot, a nőgyógyászoknak pedig az 1995-ös abortusztörvény szigorításával, amely ismét illegális terhességmegszakításra, illetve abortuszturizmusra kényszeríti a lengyel nőket. Az egyháznak meg mindkét törvénnyel.

Varsóban több, jól felépített elméleti magyarázat is közkézen forog arra vonatkozóan, miért éppen e két meglehetősen kényes ideológiai kérdés "rendezésével" kezdte meg tevékenységét a Szolidaritás Választási Akció (AWS) és Szabadság Unió (UW) november 11-én megszületett koalíciója.

Abortuszexport

Az egyik szerint - tekintettel II. János Pál megromlott egészségi helyzetére - elsősorban a klérus sürgette az évek óta húzódó és állandó feszültséget keltő kérdéseknek a lengyel egyház számára kedvező lezárását, részben azért, mert aggódott, hogy a pápa leendő utódja esetleg hajlamosnak mutatkozik a konkordátum újratárgyalására, részben pedig azért, mert egyszerűen úgy vélte, hogy e két törvénnyel tartozik a nemzet a XX. század egyik legnagyobb lengyeljének, aki az abortusz és a fogamzásgátló szerek mellett a gumi óvszert és a szexuális felvilágosítást is az ördög találmányának tekinti. Mások a fentieket még kiegészítik azzal, hogy a lengyel egyházi hierarchia - tekintettel a nyugat-európai értékek várható lengyelországi behatolására - kivételes helyzetét még az európai uniós csatlakozási tárgyalások márciusi megkezdése előtt biztosítani kívánta.

E koncepciónak ugyan némileg ellentmond, hogy a múlt év novemberében maga Tadeusz Pieronek, a püspöki kar titkára intette visszafogottságra az új kabinetet, mondván: előbb a költségvetés elfogadására, az egészségügy, az oktatás és az állami adminisztráció reformjának megkezdésére kell összpontosítania, s csak ezt követően - "felelősségteljes és nyugodt légkörben" - kerülhet sor az ideológiai kérdések megvitatására, például a Vatikánnal kötött konkordátum ratifikálására.

De az ellentmondás csak látszólagos.

DJ Sátán

Hiszen ugyancsak novemberben robbant politikai bomba Tadeusz Rydzyk atya, az elsősorban antikommunizmusáról, antiszemitizmusáról és bigott konzervativizmusáról elhíresült katolikus Radio Maryja vezetője körül, aki éles kirohanást intézett az abortusztörvény liberalizálását megszavazó képviselők ellen, mondván: "Valamennyien gazemberek, akiket kopaszra kellene borotválni, mint egykor azokat a prostituáltakat, akik összeadták magukat a németekkel." Rydzyket beidézték az ügyészségre "az állami intézmények megsértése" címén, amire a négymilliós hallgatósággal bíró rádió főnöke a belügyminiszter elleni nyilvános kirohanással válaszolt. Óriási botrány. Tadeusz Rydzyk és a Radio Maryja az újságok első oldalára kerül. Miközben a sajtó felháborodik, a Radio Maryja hívei "szolidaritási gyűléseket" szerveznek, amelyen Nobel-díjat követelnek Rydzyknek. Az ilyen gyűléseknek gyakran díszvendégei az AWS keresztény-nemzeti vonalának vezető képviselői (Jackowski, Pilka).

Rydzyk és a Radio Maryja nem először okoz vihart a lengyel politikai közéletben: 1995 nyarán-őszén a legnagyobb katolikus rádió Lech Walesa mellett agitál, Rydzyk pedig a tévé nyilvánossága előtt sztálinista bűnökkel vádolja a szintén elnökjelölt Jacek Kuront. A rádió hallgatói csípőből zsidózzák le Hanna Gronkiewicz-Waltzot, a Lengyel Nemzeti Bank államfői címre pályázó elnök asszonyát. 1997 júniusában Tadeusz Pieronek úgy nyilatkozik, hogy a Radio Maryja kicsúszott a püspöki kar ellenőrzése alól. Válaszul a hallgatók arra emlékeztetik a püspöki kar titkárát, hogy akasztottak már fel püspököt Lengyelországban árulásért. December elején már Glemp bíboros is kénytelen állást foglalni a Radio Maryja körül kialakult helyzetről, s bár nem hivatali elöljárója Rydzyknek (aki szerzetes), levélben ítéli el a Radio Maryja és főnöke hangnemét. A levél még a politikai analfabéták számára is világossá teszi, hogy Lengyelországban nem beszélhetünk a katolikus egyház egységéről.

Kaorikagyló

Egy másik igen elterjedt nézet szerint - a hisztéria és az elmebaj ellenére - mindössze arról van szó, hogy a koalíciós partnerek véleménye már a választásokat megelőzően is e két kérdés - az abortusztörvény és a vatikáni konkordátum - kapcsán állt a legközelebb egymáshoz. (Néhányan ehhez még hozzáteszik, hogy egyébként is igen praktikus dolog az ideológiai kérdések ballasztjától való megszabadulás a lengyel rendszerváltás "második felvonásának" nagy gazdasági reformjai előtt.) Az ideológiai közelség - a választási programokat alapul véve - a konkordátum kapcsán aligha kétséges. Annál is kevésbé, mert a megállapodást egykor Hanna Suchocka kormánya hozta hirtelenjében tető alá, így annak ratifikálását az UW presztízskérdésként kezelte.

Az abortusztörvény szigorítása azonban már meglehetősen nehezen igazolható a választási ígéretek azonosságával, minthogy a liberálisnak kikiáltott UW - amelynek szociális programját a közismerten baloldali Jacek Kuron jegyezte - egyetlen szóval sem tért ki a terhességmegszakítás kérdésére. Valószínűleg azoknak van tehát igazuk, akik az abortusztörvény szigorítását s ezzel egy időben a fogamzásgátló szerek társadalombiztosítási dotációjának megvonását az AWS keresztény-nemzeti szárnya és a koalíció liberálisai közötti politikai kaorikagylóként fogják fel. Olyan politikai csereeszközként, amellyel Balcerowiczék biztosították -mert biztosítaniuk kellett - az AWS keresztény-nemzeti szárnyának támogatását, illetve az erősen jobboldali-konzervatív Lengyelország Újjáépítése Mozgalom (ROP) tartózkodását a Leszek Balcerowicz tervei szerint átdolgozott 1998-as költségvetés végszavazásakor.

Az abortusztörvény szigorítása azonban csak egyetlen példája azoknak a "nem tervezett" helyzeteknek, amelyekbe az egykor jobb sorsra érdemes liberálisok belekényszerültek a hatalomba visszatérő "posztszolidaritási koalíció" fennállásának elmúlt két és fél hónapjában. Legalább ilyen kínossá vált mára az a vita, amelybe Balcerowiczék a politikai posztok betöltése - ezen belül is elsősorban a vajdasági vezetők kinevezése - kapcsán keveredtek a Marian Krzaklewski vezette AWS-szel. Bár a két párt koalíciós megállapodása szerint a 47 lecserélendő vajda közül az AWS-nek 12 esetben az UW-vel konzultálva kellene jelöltet állítania, a 35 eddig kinevezett vajdasági vezető közül mindössze egy esetben sikerült olyan személyt kineveznie Buzek kormányfőnek, akit az UW vezetése is támogatott. De nem váltott ki lelkesedést Balcerowiczékból az sem, hogy Radoslaw Sikorski külügyi államtitkár-helyettessé történt kinevezésével a koalícióba "fű alatt" bekerült Jan Olszewskinek a parlament jobbszélén elhelyezkedő Lengyelország Újjáépítése Mozgalma (ROP) is, amellyel az UW a választások előtt kizártnak tartotta a koalícióra lépést.

Még több baj

A vajdasági vezetők kinevezése kapcsán várhatóan a jelenleginél súlyosabb problémákkal és konfliktusokkal is szembe kell majd néznie a koalíciónak. Nemcsak azért, mert a kormány által tervezett közigazgatási reform miatt - tekintettel a vajdaságok számának csökkentésére - a vajdák egy részének kinevezése mindössze két és fél évre szól (s szinte kizárt, hogy ilyen rövid idő alatt lényeges reformokra kerülhet sor), hanem azért is, mert már az új vajdák egy része is osztja a vajdaságok jelenlegi apparátusának a közigazgatási reformmal kapcsolatos kritikáját, s ez a szándékában igen nemes, az alsóbb szintű önkormányzatokat preferáló, radikális decentralizációt célul tűző közigazgatási reform egészét is könnyen megtorpedózhatja.

Ugyancsak meglehetősen kínos helyzetbe hozta az AWS-UW-szövetséget, hogy miközben viszonylagos társadalmi egyetértés alakult ki az átvilágítás szükségessége kapcsán, a jelenlegi koalíció sem képes megtörni a nyolc és fél ezres lengyel bírói kar lusztrációs törvénnyel szembeni bojkottját. A politikától menekülni igyekvő bírók ellenállása miatt így mind a mai napig nem kezdte meg működését a 21 tagú, úgynevezett lusztrációs bíróság. A helyzetet csak tovább komplikálta és mérgesítette, hogy az AWS vezetése decemberben - mintegy büntetésként - kilátásba helyezte a bírói kar úgynevezett szakmai ellenőrzését, Marian Krzaklewski pedig több felszólalásában azt sugallta: több százra tehető azok száma, akik a múltban megszegték a bírói függetlenség elvét. S tette ezt egy olyan időszakban, amikor közel hatmillió az 1989-96 között felhalmozódott, elintézésre váró ügyek száma.

S akkor még nem is említettük meg Aleksander Kwasniewski elnököt, akivel - miután az AWS választási kampányában, illetve győzelmét követően visszahívással fenyegette meg, majd nyilvános polémiát kezdeményezett arról, hogy Marian Krzaklewski kezet fogjon-e az államfővel, a Buzek-kormány néhány tagja pedig infantilis módon Krzaklewskihez intézte az államfő előtt letett hivatalos esküjét - meglehetősen barátságtalan a koalíció viszonya, de aki már két ízben is jelezte - a katonatisztek nyugdíjtörvényének, illetve az abortusztörvény szexuális nevelésről szóló (a koalíció által feleslegesnek ítélt) pontjának megvétózásával -, hogy komoly gondokat okozhat a törékeny koalíciónak. A viszonyon várhatóan csak tovább ront, hogy az 1998-as költségvetés - alig tagadhatóan kicsinyes bosszúból - mintegy 30 millió zlotyt megvont az elnöki kancelláriától.

Az Európai Unió és Lengyelország közti csatlakozási tárgyalások egyébként márciusban kezdődnek.

Tálas A. Péter

(Varsó)

szerző
Tálas A. Péter
publikálva
1998/6. (02. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Narancs

Blog

még több cikk