Jé, ő is megvan még! Egyszer csak hipp-hopp, előkerül megint, mintha mi sem történt volna, mosolyog szégyenlősen, és mondja, hogy mi van. Például hogy új pártja, a Fidesz nem fogja megnyerni a választásokat, de ez nem baj. (Ettől nyilván megállt az ütő újdonsült szaktársaiban, de ha nem számítottak ilyesmire, magukra vessenek.) Mármost vagy úgy van, ahogyan mondja, vagy nincs úgy, de ezzel más is pont így van, és akkor miért ne inkább ő, aki olyan embernek látszik, akinek semmi kedve holmi kultúrkampfokhoz például, és mielőtt csinálna valami marhaságot, azért előtte körülnéz.
Az, hogy a Fidesz fogta magát, és puftili-zsupsz, kampánykezdetre kooptálta Tölgyessyt, akár jót is jelenthet. T. vitathatatlanul a rendszerváltás egyik emblematikus figurája, még ha a rendszerváltás úgymaradtjának szerepével kellett is beérnie. De kikopott azoknak a többsége is, akik eleinte megpróbáltak lépést tartani az eseményekkel -és még jó, ha csak kikoptak, és nem züllöttek el; T. pedig olyan tiszta maradt, hogy étkezni lehetne róla, már így metaforaképpen. Sokra nem vitte a gyakorlati politikában, ami nem biztos, hogy a legjobb ajánlólevél -azok viszont, akik sokra vitték, és ezen az alapon, úgy tűnik, mégiscsak maradnak velünk a következő négy évre is, hát azokkal legalább elvben legyen valami alternatíva.
Mindenesetre T. kooptálása mintha a Fidesz konzervatív-populista agarainak hátrálását is jelezné - hogy tehát a liberalizmus mégsem az ördög műve -, aminek, mi tagadás, ideje volt. Szavazószerzés és jobbközépre való beágyazódás ürügyén éveken át butaságokat beszélni és művelni nem lehet úgy, hogy annak ne lennének káros kihatásai az esetleges kormányzati munkára. A dolog tartós agykárosodást okoz sajnos. Tölgyessy már csak ezért is jól jöhet a Fidesznek.
Már ha ugyanarról a Tölgyessyről van szó.
És ha nem csak a Tölgyessy neve kell a Fidesznek, szavazatorzásra.
(Azt még nem döntötték el, hogy hanyadik hely az övé. Hiába, óvatos duhajok.)
