Bácsi kérem, hol lehet itt megemlékezni?

  • 1998. február 19.

Publicisztika

A múlt szombaton megint összegyűlt néhány száz náci, köztük néhány szerb meg német importfasiszta, ezúttal a budai Várban, és ünnepeltek. Valami "kitörésről" emlékeztek meg, arról, hogy ´45 februárjában pár ezer, nem fegyveres ellenfélre kiképzett SS meg nyilas rossz irányba próbált iszkolni, egyenest bele a ruszkik davajgitárjába. Volt nyilaszászló, horogkereszt, minden, ami tiltva van.

A múlt szombaton megint összegyűlt néhány száz náci, köztük néhány szerb meg német importfasiszta, ezúttal a budai Várban, és ünnepeltek. Valami "kitörésről" emlékeztek meg, arról, hogy ´45 februárjában pár ezer, nem fegyveres ellenfélre kiképzett SS meg nyilas rossz irányba próbált iszkolni, egyenest bele a ruszkik davajgitárjába. Volt nyilaszászló, horogkereszt, minden, ami tiltva van.

De hát: ilyenek ezek.

Időnként összegyűlnek nehányan, megindulnak, mendegélnek, míg el nem fáradnak, páran közülük röpke küzdelmet folytatnak a magyar nyelv szórendjével, aztán véres fejjel, ám kudarcukra fittyet se hányva hazamennek, mert kezdődik a tévésorozat. Fekete militarycuccokat öltenek, ettől ugyanis olyan félelmetesen bírnak kinézni, hogy az embernek a cekkerében megfagy a leveszöldség, ha meglátja őket, legalábbis ők ezt így hiszik. Amit képviselnek, az iszonyatos, ők maguk azonban reménytelenül röhejesek, túlkoros úttörők masíroznak tramplimód, ahelyett hogy csajozni mennének, vagy valami értelmes dologgal elütnék azt a rövid időt, ami jár nekik; egészen az alulképzett munkapiaci szereplőkre, a társadalmi adaptációs stratégiák balekjeire váró, kannásborból és megaláztatásokból kimixelt exitusig, ami úgy ötvenvalahány éves korukban érkezik majd a HÉV-megálló sínjeire, ahová leesnek, a menhelyre, ahol befejezni szokták.

Emlékeztessenek bármire is, okozzanak bármekkora traumát annak, aki véletlenül látja őket, ezek barmok, és azok is maradnak. A szólásszabadság azonban rájuk is érvényes. Nemkülönben néhány törvény a gyűlöletkeltésről, az izgatásról, az önkényuralmi jelképek használatáról, valamint a faji vagy vallási indíttatású erőszakos cselekményekről. És mivel e törvények benne foglaltatnak a magyar jogrendben, a kérdés, hogy nácizni, fajt üldözni és ezen az alapon garázdálkodni szabad-e, nem politikai vagy jogfilozófiai, hanem rendőrségi és bírósági kérdés. A nyílt színen pojácáskodni lehet, pofázni egy bizonyos határig úgyszintén - egy felnőtt társadalomnak ezt meg kell szoknia -, Molotov-koktélt dobálni, kirakatot betörni, áldozatokra vadászni nem lehet, és kész. Biztos ezért engedélyezte a rendőrség ezt a "megemlékezést". Hisz nem akartak ezek a fiúk bántani senkit. Arra tudniillik, hogy a rendőrség esetleg csak ijesztgetni akar velük, hogy a nyilasokkal valakik labdáznak, ide-oda passzolgatják őket a választások előtt, gondolni sem merünk.

Mindenesetre izgatottan várjuk, hogy lesz-e feljelentés. Hogy megtudjuk, el lehet-e ítélni őket, és miért. Hogy hogyan lehet Magyarországon törvényesen pozitív megvilágításba helyezni a nácizmust. Vagy hogy hogyan nem.

Õk meg elvannak addig is.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.