A múlt szombaton megint összegyűlt néhány száz náci, köztük néhány szerb meg német importfasiszta, ezúttal a budai Várban, és ünnepeltek. Valami "kitörésről" emlékeztek meg, arról, hogy ´45 februárjában pár ezer, nem fegyveres ellenfélre kiképzett SS meg nyilas rossz irányba próbált iszkolni, egyenest bele a ruszkik davajgitárjába. Volt nyilaszászló, horogkereszt, minden, ami tiltva van.

A múlt szombaton megint összegyűlt néhány száz náci, köztük néhány szerb meg német importfasiszta, ezúttal a budai Várban, és ünnepeltek. Valami "kitörésről" emlékeztek meg, arról, hogy ´45 februárjában pár ezer, nem fegyveres ellenfélre kiképzett SS meg nyilas rossz irányba próbált iszkolni, egyenest bele a ruszkik davajgitárjába. Volt nyilaszászló, horogkereszt, minden, ami tiltva van.

De hát: ilyenek ezek.

Időnként összegyűlnek nehányan, megindulnak, mendegélnek, míg el nem fáradnak, páran közülük röpke küzdelmet folytatnak a magyar nyelv szórendjével, aztán véres fejjel, ám kudarcukra fittyet se hányva hazamennek, mert kezdődik a tévésorozat. Fekete militarycuccokat öltenek, ettől ugyanis olyan félelmetesen bírnak kinézni, hogy az embernek a cekkerében megfagy a leveszöldség, ha meglátja őket, legalábbis ők ezt így hiszik. Amit képviselnek, az iszonyatos, ők maguk azonban reménytelenül röhejesek, túlkoros úttörők masíroznak tramplimód, ahelyett hogy csajozni mennének, vagy valami értelmes dologgal elütnék azt a rövid időt, ami jár nekik; egészen az alulképzett munkapiaci szereplőkre, a társadalmi adaptációs stratégiák balekjeire váró, kannásborból és megaláztatásokból kimixelt exitusig, ami úgy ötvenvalahány éves korukban érkezik majd a HÉV-megálló sínjeire, ahová leesnek, a menhelyre, ahol befejezni szokták.

Emlékeztessenek bármire is, okozzanak bármekkora traumát annak, aki véletlenül látja őket, ezek barmok, és azok is maradnak. A szólásszabadság azonban rájuk is érvényes. Nemkülönben néhány törvény a gyűlöletkeltésről, az izgatásról, az önkényuralmi jelképek használatáról, valamint a faji vagy vallási indíttatású erőszakos cselekményekről. És mivel e törvények benne foglaltatnak a magyar jogrendben, a kérdés, hogy nácizni, fajt üldözni és ezen az alapon garázdálkodni szabad-e, nem politikai vagy jogfilozófiai, hanem rendőrségi és bírósági kérdés. A nyílt színen pojácáskodni lehet, pofázni egy bizonyos határig úgyszintén - egy felnőtt társadalomnak ezt meg kell szoknia -, Molotov-koktélt dobálni, kirakatot betörni, áldozatokra vadászni nem lehet, és kész. Biztos ezért engedélyezte a rendőrség ezt a "megemlékezést". Hisz nem akartak ezek a fiúk bántani senkit. Arra tudniillik, hogy a rendőrség esetleg csak ijesztgetni akar velük, hogy a nyilasokkal valakik labdáznak, ide-oda passzolgatják őket a választások előtt, gondolni sem merünk.

Mindenesetre izgatottan várjuk, hogy lesz-e feljelentés. Hogy megtudjuk, el lehet-e ítélni őket, és miért. Hogy hogyan lehet Magyarországon törvényesen pozitív megvilágításba helyezni a nácizmust. Vagy hogy hogyan nem.

Õk meg elvannak addig is.