Orbán Viktor négy parasztbölcsességgel világította meg, mennyire dilettáns munkát végez saját kormánya.
Hogy jön ehhez a Mi Hazánk, és miért van szüksége erre a Fidesznek? Vas Gábor publicisztikája.
Az elmúlt hetekben a magyar politika a K. Endrének adott elnöki kegyelem, majd Novák Katalin lemondása körül forgott. A történtek jelentőségéhez nem fér kétség: a mélyen megosztott magyar társadalomban szinte páratlan, hogy olyan ügy foglalkoztassa a közéletet, amelynek megítélése tömegek számára nem pártpolitikai kérdés.
Ha egy település, kerület nem akar erdőt irtani, ha nem akar egyetemépületet, vasutat vagy gyárat, tiltakozhat nyugodtan. Egy reggel úgyis kiemelt beruházás lesz a projekt, és megindulnak a gépek. Teljesen mindegy, hogy mit kell ledózerolni.
Miközben az elmúlt 14 év egyik leghangosabb belpolitikai botránya zajlik, a DK teljes érdektelenségbe fulladt tüntetést volt képes összetrombitálni vasárnap délután. Szomorú helyszíni pillanatként az ellenzék februári állapotáról.
Az ellenzéki politikus meggyilkolásával, Putyin újbóli elnökké választásával és egy esetleges sikeres ukrajnai offenzívával az orosz rezsim a győzelem látszatát kelthetné. Az EU-nak ezért és Trump Európa-ellenessége miatt egyedül is képesnek kell lennie Ukrajna segítésére.
Tartalomgyártók, influenszerek és különféle internetes celebritások vittek tízezreket az utcára péntek este. Tömeg már van, csak be kell csatornázni.
„Nem Orbánról szavazunk”, szól Ungár Péter e lap múlt számában közzétett „kiáltványának” a címe. Az alcím hozzáteszi: a szerző amellett érvel, hogy „[m]iért keres önálló főpolgármester-jelöltet az LMP”.
Az államfő és az exminiszter lemondott, Balog Zoltán azonban átlátszó magyarázkodással hárítja a felelősséget kegyelmi ügyben. Mit tudhatunk a szerepéről a saját megszólalása fényében?
Néha nagyon élesben láthatjuk, mi történik, ha egy országban egyetlen megkérdőjelezhetetlen hatalom köré építik ki a teljes működést. Ez most egy ilyen időszak.
