Kordont a játszótérre, akkugyárat az utca végébe!

Publicisztika

Ha egy település, kerület nem akar erdőt irtani, ha nem akar egyetemépületet, vasutat vagy gyárat, tiltakozhat nyugodtan. Egy reggel úgyis kiemelt beruházás lesz a projekt, és megindulnak a gépek. Teljesen mindegy, hogy mit kell ledózerolni.

Januárban kezdték felállítani a kordont a vasúti töltés mellett mindkét oldalon a XI. kerületben, a Hamzsabégi és a Dombóvári úton. A Déli Körvasút környezetvédelmi engedélyét kétszer is visszadobta a bíróság a civil lakosság tiltakozásának köszönhetően, így a kormány kiemelt katonai beruházássá minősítette a vasúti fejlesztést. Már nem volt visszaút, megindult a beruházás.

A közlekedési szakemberek szerint a lakosság egyébként csak önös érdekeit nézte, hiszen a Budafoki út és az Etele út közti, nagyjából egy-másfél kilométer hosszú szakasz miatt állt az országos szinten rendkívül fontos és minden szempontból hasznos beruházás. A körvasút megépülésével a fejpályaudvarok jelentős tehertől szabadulnak meg, hiszen ide terelődik a városon átmenő forgalom java. Ehhez a mostani egy helyett két vágányúra kell szélesíteni a vonalat.

 
A Hamzsabégi sétány a beruházás előtt
Fotó: A szerző felvétele

A vasúti töltés mindkét oldalát ki kell szélesíteni, egyik oldalon a Hamzsabégi sétány, másik oldalon az út terhére. A lakosság nem volt együttműködő, pedig a beruházó saját bevallása szerint mindent megtett, hogy az embereket ne érje kár. Szerencsére a lakosok végül ki lettek pöckölve, kiemelt beruházásként már senkinek nem lehet semmilyen jogi értelemben véve releváns kifogása a munka ellen.

Nem is lesz ez annyira durva, gondolhatták a környékbeliek, amikor felállt a kordon, hiszen a hevenyészett, szürke fémkerítés alig két méter széles sávot hasított ki a sétányból. Néhány fát osb-lappal kerítettek körbe, nyilván azért, hogy bajuk ne essen, a többit kivágták. Nem is nagyon lehetett érteni azokat az akadékoskodókat, akik még mindig tüntetéseket szerveztek. Most mit akarnak, tényleg?

Ott még van egy fa

Most már lehet tudni. Az elmúlt két hétben ugyanis suttyomban elkezdték kijjebb pakolni a kordont. Először csak azt lehetett látni, hogy a körbedeszkázott fák egyszer csak a kordon mögé kerültek, de második körben már annak látszatára sem ügyeltek a beruházók, hogy bármire is tekintettel lennének. A kordon ma már keresztülmegy a kutyafuttatón, kettévágja a kis sportpályákat. Az egyiknél épp a kapu sarkánál halad el, vagyis itt focizni, játszani biztosan nem lehet már, a másiknál a kaput is kifűrészelték a helyéből. Nem jártak jobban azok sem, akik esetleg pingpongoztak volna, a kordon ugyanis pár centivel megy el az asztal mellett. De belehasít a játszótérbe is – még jó, hogy a hintánál hagytak egy kis holtteret. A bringások már nem jártak ennyire jól, a kerékpárutat keresztbe vágja a kordon.

Persze megint jöhetnek a vasútépítésben járatos szakemberek, hogy ez teljesen jó így, kell ennyi hely az építkezéshez, különben is csak húsz-harminc ovis és tizenöt kutyás szív az egész miatt, és mindössze öt-tíz év és kész is lesz, ennyi áldozatot igazán lehet hozni a nemzetgazdaság érdekében. Bizonyára lehet hozni. De nem is arról van itt szó, hogy az emberek belátóak vagy nem belátóak. Hanem arról, hogy

egy fejlesztést, egy beruházást szabályos úton nem sikerült átverni a rendszeren, mert a lakosság ellenállt, ezért a kormány átminősítette azt, levéve a lakosságot a pályáról.

Most pedig a beruházó egyszerűen semmibe veszi, értéktelennek és legyalulhatónak tekinti azt az épített környezetet, ami eddig kiszolgálta az embereket és otthonossá tette a környéket. Nem a csenevész bokrok, fák kivágásáról van szó, hanem egy élettérről, ami évtizedek óta az itt élő emberek sajátja. Itt tanult meg biciklizni a gyerek, itt nőtt fel a kutya, a kölykök itt járnak haza a szombati buli után, itt lebzselnek a suli végén. De most keresztbe vágja az egészet egy szürke kordon.

 
A Déli Körvasút beruházás érdekében felállított kordon
Fotó: A szerző felvétele

Nem egyedi, ez az általános

A XI. kerületben ez egy játszótér, egy kutyafuttató és egy sportpálya. Máshol meg mező, erdő, tér. Budán vasútépítés, máshol akkugyár, egyetemi vagy iskolai beruházás. Mert a legkevésbé sem egyedi esetről van szó. A XI. kerületben sem ez az egyetlen beruházás, amiből nem kértek a lakosok, hiszen a Kopaszi-gátnál épülő társasházak se hiányoztak senkinek. A barnamezős, ennek következtében kedvező áfabesorolású beruházás nemzetgazdasági szempontból kiemelt projekt lett, így sikerült kikerülni a kerületi önkormányzatot. Lesz lakópark akkor is, ha a kerület nem szeretne újabb társasházakat.

Ha manapság egy önkormányzat tiltakozik, keresztbe fekszik, akkor a kormány vagy kiemelt beruházássá nyilvánítja az adott projektet, vagy más módon akadályozza a helyhatóságot. És nem számít, hogy mik az indokok: a természeti és az épített környezet védelme, az infrastruktúra túlterheltsége, a lakosság elvárása és érdeke.

Szegeden egy erdőrészt akart megvédeni az önkormányzat attól, hogy annak helyén a katolikus egyház iskolát építtessen – a város felajánlott más területeket a beruházásra, de azok nem kellettek. Az önkormányzat végül változtatási tilalmat rendelt el a területre, ám mielőtt életbe lépett volna a rendelet, a kormány is kiadta a maga rendeletét, amely szerint nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházásnál nem lehet változtatási tilalmat elrendelni. És hát mi más lenne egy szegedi egyházi iskola, mint nemzetgazdasági szempontból kiemelt projekt? Az egyház végül saját maga döntött úgy, hogy nem feszül neki a városnak és a lakosságnak, és máshol építteti meg az iskolát.

Nem lesz ilyen szerencséje Sóskútnak, ahol a botrányosra sikerült lakossági fórum után egy kósza pillanatra úgy tűnt, nem lesz akkumulátorüzem. Mert lesz. A kormány ugyanis kiemelt beruházássá minősítené a projektet, innentől kezdve pedig nincs szava az önkormányzatnak. Se a lakosoknak. Joguk van elfogadni, hogy lesz egy akkugyáruk. Ahogyan a mikepércsieknek is.

Nincs könnyű helyzetben a VIII. kerület sem. Az önkormányzat és a lakosság sem akarja, hogy a rádió hajdani épületéből gigantikus egyetemi beruházás legyen. Nem az a gond, hogy a Pázmány bölcsészkara ideköltözne, hanem az, hogy a megismert tervek szerint a beruházás irreálisan megváltoztatná a környék infrastruktúráját. Már ha ki lehet egyáltalán bírni, hogy folyamatosan járjanak a teherautók, és hordják a sittet a szűk, bazaltköves utcákon éveken át. A kerület egyelőre próbál ellenállni. Lakossági fórumokkal, tiltakozásokkal aztán vagy lehet eredményt elérni vagy nem. Szegeden lehetett, Sóskúton, Mikepércsen és Dél-Budán nem.

Nem a tiéd

Az ember azt gondolná, elemi joga van eldönteni, hogy ahol él, ott mi épüljön, és ha a teljes közösség akar vagy nem akar valamit, akkor az úgy is lesz. Mert ki másnak lenne joga dönteni erről, ha nem azoknak, akik a döntés következményeivel fognak együtt élni? Ma Magyarországon ez nem így van. Ha a kormány azt akarja, akkor gyár lesz az utca végén, ha meg azt akarja, akkor iskola, egyetem, lakópark vagy körvasút. A lakosságnak meg lehetősége van megszokni ezt.

A Hamzsabégi sétány kordonjára pár hete azt írták ki: Sziszegve sem szolgálok aljas, nyomorító hatalmakat. A feliratot eltávolították. A helyére a napokban Alekszej Navalnij portréját stencilezték ki.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

A pénztelenség segíthet a Homokhátságon

Lényegében elkaszálta a kormány a Homokhátság, pontosabban a Duna-Tisza-köze vízpótlási projektjeit. Egy határozatban a leghátulra sorolták a beruházást, így aligha lesz esély arra, hogy megvalósuljon. Elsőre rossz hírnek tűnik ez, valójában ennél jobb nem is történhetett volna a térséggel.