Haza, Oroszországba

Alekszej Navalnij meggyilkolása

Tüdőembólia – áll a diagnózis az első jelentésekben. A börtönélet ismerői szerint ezt adják meg mondvacsinált halálokként, amikor a valódit álcázni kell. Aztán a hatóságok már nem is próbálkoztak a hazugsággal, utóbb csak annyit mondtak: „a vizsgálat folyamatban van”. De a jelen Oroszországában a hivatalos orvosi közléseknek semmi jelentőségük nincs. Alekszej Navalnij halála gyilkosság volt: kitervelt, előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkosság.

1127 napot töltött börtönben, ebből 308-at magánzárkában és szigorított őrizetben. Amikor elkezdődött módszeres kínzása, az általános vélemény az volt: bármennyire is gyűlöli Vlagyimir Putyin, kénytelen életben tartani. Vigyáznia kell rá, mert Navalnij személye bizonyos legitimitást biztosít a rendszerének. Igen, az ellenzék vezére börtönben van, de mégiscsak van ellenzék és van vezére. Egyébként pedig szabályszerű bírósági ítélet alapján csukták le, ráadásul a rács mögül is akadálytalanul terjesztheti a nézeteit az országban zajló eseményekről. Azaz van jogrend, van szólásszabadság.

Navalnij meggyilkolása azt jelzi, hogy a Putyin-rezsimnek nincs szüksége többé az ilyen díszlegitimitásra sem, kiiktatták a törvényességnek még a karikatúráját is. Nyílt, leplezetlen elnyomás kell, mert a társadalomban egyre nő a háború- és Putyin-ellenes hangulat (ez a kettő, Putyin és a háború ugyanaz – ezt hangoztatta Navalnij is). Az orosz lakosság legalább 10 százalékának ez az álláspontja, de lehet, hogy ez az arány jóval magasabb. Nyilvánvalóvá vált ez már Borisz Nagyezsgyin elnökjelölt aláírásgyűjtési kampánya során is. Ha az olyan szemérmes, lojális „ellenzéki” jelölt, mint Nagyezsgyin minimális erőfeszítéssel több százezer aláírást tud összeszedni fele­más, kompromisszumokkal teli programjához, akkor Putyin tényleg nem aludhat nyugodtan. Akkor előfordulhat, hogy a „megválasztása” nem megy majd simán – márpedig ezt a rezsim semmiképp sem engedheti meg. De van más jele is a hatalmi körök nyugtalanságának. Hirtelen megváltoztatták például a szélsőbal sztárjára, Borisz Kagarlickijra kiszabott büntetési tételt: most már nem pénzbírsággal sújtják, hanem öt év börtönnel. Kagarlickij ujjongott a Krím elcsatolásakor, és megéljenezte a Don-medence szeparatistáit: de mert önálló nézetei vannak és saját közönsége, tömlöc jár neki. Egy vakondtúrás nem maradhat, amelyen egy tiltakozó mozgalom felemelkedhet.

Távol Moszkvától

A Kremlben a félelem lett az úr. Legjobban Navalnijtól féltek, akire nem hatottak sem az ígéretek, sem a fenyegetés, sem a novicsok. Putyin egyenesen retteg tőle. Még a nevét sem meri kimondani: „polgártárs”, „az a bizonyos elvtárs”, „egy hontalan Szaakasvili”, „a berlini páciens” – csak így emlegeti. Pedig tudnia kéne – ha már a régmúlt és a szláv őstörténet szakértőjének véli magát –, hogy a szláv totemállat, a medve szláv elnevezése maga is eufemizmus csupán. A medvegy az a lény, aki „mézet eszik”, miközben az eredeti, még az ősszláv nyelv előtti neve tabu lett. Márpedig a tabu annak az ősi, misztikus félelemnek a jele, amit a megmagyarázhatatlan és legyőzhetetlen erő vált ki. Aki ki meri ejteni az igazi nevet, az megsérti a tabut, s kihívja maga ellen a félelmetes erő birtokosát. Ugyanígy rettegett Putyin Borisz Nyemcovtól is, akit a Kreml tőszomszédságában, a Kreml Nagy Kőhídján gyilkoltak meg. Nyemcovot azért végezték ki, mert a hatalom birtokosai attól tartottak, hogy a Kreml elfoglalására tör.