Kirill Haratyjan

Haza, Oroszországba

Alekszej Navalnij meggyilkolása

Publicisztika

Tüdőembólia – áll a diagnózis az első jelentésekben. A börtönélet ismerői szerint ezt adják meg mondvacsinált halálokként, amikor a valódit álcázni kell. Aztán a hatóságok már nem is próbálkoztak a hazugsággal, utóbb csak annyit mondtak: „a vizsgálat folyamatban van”. De a jelen Oroszországában a hivatalos orvosi közléseknek semmi jelentőségük nincs. Alekszej Navalnij halála gyilkosság volt: kitervelt, előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkosság.

1127 napot töltött börtönben, ebből 308-at magánzárkában és szigorított őrizetben. Amikor elkezdődött módszeres kínzása, az általános vélemény az volt: bármennyire is gyűlöli Vlagyimir Putyin, kénytelen életben tartani. Vigyáznia kell rá, mert Navalnij személye bizonyos legitimitást biztosít a rendszerének. Igen, az ellenzék vezére börtönben van, de mégiscsak van ellenzék és van vezére. Egyébként pedig szabályszerű bírósági ítélet alapján csukták le, ráadásul a rács mögül is akadálytalanul terjesztheti a nézeteit az országban zajló eseményekről. Azaz van jogrend, van szólásszabadság.

Navalnij meggyilkolása azt jelzi, hogy a Putyin-rezsimnek nincs szüksége többé az ilyen díszlegitimitásra sem, kiiktatták a törvényességnek még a karikatúráját is. Nyílt, leplezetlen elnyomás kell, mert a társadalomban egyre nő a háború- és Putyin-ellenes hangulat (ez a kettő, Putyin és a háború ugyanaz – ezt hangoztatta Navalnij is). Az orosz lakosság legalább 10 százalékának ez az álláspontja, de lehet, hogy ez az arány jóval magasabb. Nyilvánvalóvá vált ez már Borisz Nagyezsgyin elnökjelölt aláírásgyűjtési kampánya során is. Ha az olyan szemérmes, lojális „ellenzéki” jelölt, mint Nagyezsgyin minimális erőfeszítéssel több százezer aláírást tud összeszedni fele­más, kompromisszumokkal teli programjához, akkor Putyin tényleg nem aludhat nyugodtan. Akkor előfordulhat, hogy a „megválasztása” nem megy majd simán – márpedig ezt a rezsim semmiképp sem engedheti meg. De van más jele is a hatalmi körök nyugtalanságának. Hirtelen megváltoztatták például a szélsőbal sztárjára, Borisz Kagarlickijra kiszabott büntetési tételt: most már nem pénzbírsággal sújtják, hanem öt év börtönnel. Kagarlickij ujjongott a Krím elcsatolásakor, és megéljenezte a Don-medence szeparatistáit: de mert önálló nézetei vannak és saját közönsége, tömlöc jár neki. Egy vakondtúrás nem maradhat, amelyen egy tiltakozó mozgalom felemelkedhet.

Távol Moszkvától

A Kremlben a félelem lett az úr. Legjobban Navalnijtól féltek, akire nem hatottak sem az ígéretek, sem a fenyegetés, sem a novicsok. Putyin egyenesen retteg tőle. Még a nevét sem meri kimondani: „polgártárs”, „az a bizonyos elvtárs”, „egy hontalan Szaakasvili”, „a berlini páciens” – csak így emlegeti. Pedig tudnia kéne – ha már a régmúlt és a szláv őstörténet szakértőjének véli magát –, hogy a szláv totemállat, a medve szláv elnevezése maga is eufemizmus csupán. A medvegy az a lény, aki „mézet eszik”, miközben az eredeti, még az ősszláv nyelv előtti neve tabu lett. Márpedig a tabu annak az ősi, misztikus félelemnek a jele, amit a megmagyarázhatatlan és legyőzhetetlen erő vált ki. Aki ki meri ejteni az igazi nevet, az megsérti a tabut, s kihívja maga ellen a félelmetes erő birtokosát. Ugyanígy rettegett Putyin Borisz Nyemcovtól is, akit a Kreml tőszomszédságában, a Kreml Nagy Kőhídján gyilkoltak meg. Nyemcovot azért végezték ki, mert a hatalom birtokosai attól tartottak, hogy a Kreml elfoglalására tör.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.