A bátorság új neve: Navalnij. A bátorság, amit ez a férfi tanúsított, a bátorság, hogy szándékosan feláldozza az életét, hogy példát mutasson egy elnémított országnak, a bátorság, amivel dacolt a halállal, végig nevetve, mosolyogva, iróniával nézve szembe a hóhéraival, a bátorság, hogy puszta kézzel nyisson új utakat a történelemben azáltal, hogy szembeszáll egy háborút szító, hazudozó, gyilkos zsarnokkal – ez a bátorság nem egyszerűen csak csodálatra méltó.
Kötelez is minket, mindannyiunkat, európaiakat, oroszokat és amerikaiakat egyaránt, hogy felnőjünk a feladathoz. De vajon fel fogunk-e?
Semmi nem dőlt még el. Az általános érzület szerint most az orosz elnök áll nyerésre, hiszen megszabadult a legfőbb ellenfelétől, előretört Ukrajnában, és hasznot húz Donald Trump Európa-ellenességéből. Sokat írnak és beszélnek erről mostanában, de nem biztos, hogy valóban ez a helyzet.
Merthogy ugyanez ez a három fejlemény: Alekszej Navalnij meggyilkolása, az avgyijivkai orosz áttörés és Donald Trump ismétlődő kijelentései, hogy nem fog európai delikvensek védelmére sietni, bepillantást engedett egy orosz győzelem hátborzongató kilátásaiba, és a huszonhetek felemelték a hangjukat. A francia elnök arról beszél, hogy „közösen talpra kell ugranunk” „a Kreml-rezsimmel” szemben, amely „módszeresen a világ destabilizálására törekszik”. A német kancellár azt mondja, hogy „meg kell erősíteni a NATO európai pillérét” és hosszú távon közösen kell fejleszteni védelmi iparunkat. Több fővárosban is eljött a mea culpa ideje, amiért túlzottan óvatosan álltak hozzá Ukrajna felfegyverzéséhez.
A tagállamok, kicsik és nagyok, keletiek és nyugatiak, most összezárják a soraikat, és mind az Európai Parlament, mind a Bizottság cselekvésre szólít fel. Erős szavak hangoznak el, amelyek korábban nem, és minden okunk megvan azt hinni, hogy tettek is követik majd őket, hiszen a huszonhét tagállam már azelőtt elfogadta, hogy szükséges a közös európai katonai védelem, már azelőtt Ukrajnába küldte a fegyvertartalékait, és már azelőtt újraindította a fegyvergyártását, hogy megkondultak volna az elmúlt napok vészharangjai. Az unió 2024 végére egymillió lőszert fog előállítani. Jövőre már kettőt. A hadseregek javára tett pénzügyi erőfeszítések mindenhol nőnek, és Európában mostanra két elképzelés is teret nyert.
Az első:
az EU-nak képesnek kell lennie arra, hogy egyedül, az amerikaiak nélkül segítse Ukrajnát, ha Donald Trump győz novemberben.
A második, hogy Trumppal vagy nélküle, de elkerülhetetlen, hogy az Egyesült Államok Európa helyett a kínai kihívásra összpontosítsa az erőforrásait, és Európának fel kell készülnie arra, hogy nagyobb felelősséget vállaljon az atlanti szövetségben, sőt, akár arra is, hogy az amerikaiak elfordulnak ettől a szövetségtől, és elkezdik gyengíteni.
Az amerikai távolodás és a Kreml birodalmi nosztalgiája közé szorítva az unió megkezdi a menetelését afelé, hogy politikai unióvá váljon. Nem lesz könnyű feladat, és semmi sem garantálja a sikert, hacsak az nem, hogy nincs más választásunk.
Az orosz rezsim most nyeregben érezheti magát. Ukrajna légiflotta nélkül marad és még hónapokig fegyverhiánnyal küzd. Néhány héten belül az orosz csapatok újabb offenzívát kísérelhetnek meg. Az így szerzett előnyök a hamarosan – ellenfelek híján – újraválasztott Putyint a legyőzhetetlenség aurájával vennék körbe, ami lehetővé tenné neki, hogy tűzszünetet javasoljon, olyat, ami rögzítené a területszerzéseit.
Más szóval, az orosz rezsim a győzelem látszatát kelthetné, ami megadná neki az ahhoz szükséges lélegzetvételnyi időt, hogy rendbe szedje az erőit és újabb támadásokat indítson.
Ez a sötét forgatókönyv. Nem elképzelhetetlen, de ha az orosz rezsim valódi sikert akar elérni, nincs sok ideje. Ukrajnának hamarosan lesz légiflottája, hiszen az európaiak döntöttek róla, hogy biztosítják a számára, új lőszerekkel együtt. Nemsokára olyan védelmi rendszert épít ki, amely ellenáll az orosz előrenyomulási kísérleteknek. Röviden, Vlagyimir Putyin talán még nem fog tudni meggyőző győzelmeket felmutatni, amikor jövő télen a hadiiparnak adott abszolút prioritás olyan társadalmi nehézségeket okoz Oroszországban, amelyek politikai elégedetlenséget szíthatnak.
Nem biztosított Oroszország belső stabilitása. Vlagyimir Putyin társadalmi bázisa zsugorodik. Alekszej Navalnij bátorsága arra sarkallhatja a holnap ellenállóit, hogy lépjenek elő az árnyékból.
Végül: Washington. Donald Trump és barátai a képviselőházban saját magukat szégyenítik meg azzal, hogy visszatartják a segélyt, amit a Fehér Ház szeretne nyújtani Ukrajnának. Minden egyes újabb nap ukránok százainak a halála szárad a volt elnök és a bandája lelkén. Hiteltelenítik az Egyesült Államokat, lejáratják magukat és aláássák a transzatlanti szolidaritást. Nemzetközi kockázati tényezővé váltak, és ha újraválasztják őket, az Európai Uniónak szembe kell néznie egy olyan amerikai szövetségessel, aki az ő kárára akar majd alkudozni Vlagyimir Putyinnal. Az uniónak fel kell készülnie a legrosszabbra, de tény, az attól való félelem, hogy védtelenül, amerikai katonai támogatás és saját katonai védelem nélkül találja magát, felébreszti és arra kényszeríti, hogy új szerepbe lépjen. Az európaiaknak szükségük van Európára, ez a nyilvánvaló tény most minden korábbinál erősebben érződik.
(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)
