Bauer Tamás

Mindig Orbánról szavazunk

Vitában Ungár Péterrel

  • Bauer Tamás
  • 2024. február 14.

Publicisztika

„Nem Orbánról szavazunk”, szól Ungár Péter e lap múlt számában közzétett „kiáltványának” a címe. Az alcím hozzáteszi: a szerző amellett érvel, hogy „[m]iért keres önálló főpolgármester-jelöltet az LMP”.

Ungár elődje, az LMP-t megalapító Schiffer András a második Orbán-kormány idején egyszer egy parlamenti vitában a Fidesz-frakció felé fordulva megjegyezte: „Nem vonom kétségbe az önök demokratikus elkötelezettségét.” Pedig már túl voltunk a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatán, az alkotmánybíró-választás átalakításán és az Alkotmánybíróság hatáskörének szűkítésén, a közmédia fideszesítésén, a bírák kényszernyugdíjazásán, talán az Alaptörvény elfogadásán is. Ungár talán ma is így gondolkodik, ha úgy véli, hogy a főpolgármester-választás nem Orbánról szól. Azt állítja, hogy a választáson a legjobb főpolgármestert kell megtalálni a város számára, elvégre mi másról szólna egy választás egy demokráciában? Merthogy Ungár érvelése azt feltételezi, hogy Magyarországon demokrácia van, ahol az önkormányzati választás nem szól a kormányról, nem szól pártokról, politikai irányokról, csak a jelöltek valamiféle szakmai alkalmasságáról és törekvéseiről.

Nem így van. Egy főpolgármester-választás Párizsban, Londonban, Berlinben, Rómában vagy Bécsben, Varsóban vagy Prágában sem pusztán szakmai alkalmasságról és városfejlesztési koncepciókról szól, hanem nagypolitikai csata is. Amennyiben mégis, annyiban a pártok jelöltjei a várospolitikai ügyekben is politikai irányaik szerint képviselnek mást és mást. Láttuk ezt például abban, hogy mennyiben képviselt mást Karácsony, mint Tarlós a budapesti színházi életben, a főváros hajléktalanpolitikájában és persze a közlekedéspolitikában is. Igen, Karácsony, aki Ungár szerint nem szereti Budapestet, kulturális szabadságot, szegénypárti szociálpolitikát és zöld közlekedéspolitikát képvisel, amennyire az Orbán-kormány szorongatásában erre lehetősége van.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.