Bauer Tamás

Mindig Orbánról szavazunk

Vitában Ungár Péterrel

  • Bauer Tamás
  • 2024. február 14.

Publicisztika

„Nem Orbánról szavazunk”, szól Ungár Péter e lap múlt számában közzétett „kiáltványának” a címe. Az alcím hozzáteszi: a szerző amellett érvel, hogy „[m]iért keres önálló főpolgármester-jelöltet az LMP”.

Ungár elődje, az LMP-t megalapító Schiffer András a második Orbán-kormány idején egyszer egy parlamenti vitában a Fidesz-frakció felé fordulva megjegyezte: „Nem vonom kétségbe az önök demokratikus elkötelezettségét.” Pedig már túl voltunk a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatán, az alkotmánybíró-választás átalakításán és az Alkotmánybíróság hatáskörének szűkítésén, a közmédia fideszesítésén, a bírák kényszernyugdíjazásán, talán az Alaptörvény elfogadásán is. Ungár talán ma is így gondolkodik, ha úgy véli, hogy a főpolgármester-választás nem Orbánról szól. Azt állítja, hogy a választáson a legjobb főpolgármestert kell megtalálni a város számára, elvégre mi másról szólna egy választás egy demokráciában? Merthogy Ungár érvelése azt feltételezi, hogy Magyarországon demokrácia van, ahol az önkormányzati választás nem szól a kormányról, nem szól pártokról, politikai irányokról, csak a jelöltek valamiféle szakmai alkalmasságáról és törekvéseiről.

Nem így van. Egy főpolgármester-választás Párizsban, Londonban, Berlinben, Rómában vagy Bécsben, Varsóban vagy Prágában sem pusztán szakmai alkalmasságról és városfejlesztési koncepciókról szól, hanem nagypolitikai csata is. Amennyiben mégis, annyiban a pártok jelöltjei a várospolitikai ügyekben is politikai irányaik szerint képviselnek mást és mást. Láttuk ezt például abban, hogy mennyiben képviselt mást Karácsony, mint Tarlós a budapesti színházi életben, a főváros hajléktalanpolitikájában és persze a közlekedéspolitikában is. Igen, Karácsony, aki Ungár szerint nem szereti Budapestet, kulturális szabadságot, szegénypárti szociálpolitikát és zöld közlekedéspolitikát képvisel, amennyire az Orbán-kormány szorongatásában erre lehetősége van.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.