Bán Zoltán András: Kiegyensúlyozott pokoljárás

  • Bán Zoltán András
  • 2020. november 30.

Publicisztika

A Szépírók Társaságának közleménye alá.

A Szépírók Társasága a minap közleményt tett közzé, amelyben harmadik pontként közölte, hogy javasoljuk egy kiegyensúlyozott összetételű szakmai bizottság létrehozását, amely segíthet újraépíteni a rövid idő alatt csatatérré váló magyarországi irodalmi-kulturális életet, az igazságosság, a szolidaritás és a közös felelősségvállalás nevében.

Mégis mire gondoltak

a kiegyensúlyozott összetételű szakmai bizottság ajánlatával? Mit jelent ez? Mikor és miként valósul meg benne a súlyegyen? Egy népies, egy urbánus? Egy mély-, egy jöttmagyar? Egy Nyilas, egy Mérleg? De felőlem lehet akár Vízöntő is…

És ki fogja létrehozni ezt a kiegyensúlyozott szakmai bizottságot? Erre nyilván egy kiegyensúlyozott szakmai grémium kellene, de emezt is csak egy hasonlóan kiegyenlített szakmai bizottmány hozhatná létre, és ad infinitum. Belekerültünk a hegeli rossz végtelen örvényébe, és akkor még nem is beszéltünk az ugyancsak a jeles német bölcselő másik aktuális fogalmáról, a szellemi állatvilágról (das geistige Tierreich).

A továbbiakra (pl. a közös felelősségvállalás – mégis kikkel, kiknek az érdekében? és hogyan?; nyilván: te ekével, te kalapáccsal, tollal…, azaz kiegyensúlyozottan) nem érdemes szót vesztegetni.

A Magyarországot az utóbbi években ért legnagyobb gyalázat,

hogy ismét egy politikai rendszer regnál hazánkban. 1989 egyik legszebb (bár kimondatlan) ígérete az is volt talán, hogy többé nem lesz zárt, az egész társadalmat maga alá gyűrő, állampolitikai rendszer e lángoktól ölelt kis országban. Legyen bármi, csak rendszer ne. Váltsák egymást a kormányok; legyenek bár szemét nácik vagy hülye komcsik, vagy ifjútotemisták, netán óhitű, esetleg neológ mélytáltosok, de rendszer ne, az semmiképpen se legyen.

Ugyanakkor az összes, mondhatni tradicionális rendszer egyik előnye, hogy el lehet rejtőzni benne. „Alámerülök, és kibekkelem”, ez lehetne ma az egyik érvényes és túlélő ars poetica. Antall Józsefé 1956-ból, akinek halálos ágyánál, úgy hírlik, a jelenlegi magyar miniszterelnök is megült.

Talán ekkor jött rá, hogy

olyan rendszer kell, amelyben már nincs hová alámerülni.

És megcsinálta.

Most a feladat, másként szólva az önismeret pokoljárása (die Höllenfahrt der Selbsterkenntnis – ez nem Hegel, ez a két kalinyingrádi, azaz Johann Georg Hamann és Immanuel Kant!) talán az lehetne, hogy bármiféle társaságon kívül, sima irodalmárként és egyáltalán szellemi emberként, a szabadság immár végleg bezárult kis körei helyett nyissuk meg a baltaként alámerülő szabadság intim és nett kis ravatalozóit. Ott aztán álmodozhatunk és alkothatunk évezredekig, várva a T. S. Eliot által beharangozott hableányok koszorúit: till human voices wake us and we drown. (S megfulladunk, ha majd emberek hívogatnak. – Kálnoky László fordítása.)

Neked ajánljuk

Elszáll az Orion

„A témáról eddig még nem született átfogó kiállítás, amely ennyire komplex módon mutatná be a két háború közötti, metropolisszá nőtt Budapest világát” – olvasható a Magyar Nemzeti Galéria beharangozójában, ami alapján az intézmény nyári tárlata éppúgy lehet két­élű nosztalgiával átszőtt szemfényvesztés, mint az urbanizáció kelléktárának tételes feldolgozása történelmi tanulságokkal.

Zuhanástörténetek

„A Felfelé zuhanásban Kadarkai Endre a magyar popkulturális ikonok történeteit járja körül, akiknek életútja valamilyen tragikus fordulat kapcsán mélyzuhanást vett” – halljuk a nemrégiben indult riportsorozat bevezetőjében. Ígéretes felütés, de rejt magában rizikót. Rögtön a kérdés: mit is jelent egyáltalán az, hogy valaki „magyar popkulturális ikon”?

Élet, nagyság

Rengeteg kraft, nyitottság és bátorság van a szakmában, még a bérletrendszerben működő vidéki kő bábszínházakban is. Ám az erős mezőnyben is kiemelkedő volt a Free­szfe két előadása a Magyarországi Bábszínházak 15. Találkozóján, a nyolcéves kortól ajánlott A halhatatlanságra vágyó királyfi és a leginkább felnőtteknek, esetleg középiskolásoknak szánt Mundstock úr.

Az akasztott ember égő háza

Magyarországon a katolikus papság minden évben, Szent Miklós napján felszenteli a pálinkát. Magyarországon a miniszterelnök úgy akar újabb szavazókat felcsípni, hogy pálinkázós fotókat publikál magáról. A pálinka hungarikum, a hungarikum meg valamiféle pecsét, mely azt hivatott garantálni, hogy az illető produktum a földi javak legkiválóbbika, amelyet csak nekünk teremtett nagy jókedviben a szent atyaúristen.

Lendületből

Vasárnap több mint 50 településen pótolták a veszélyhelyzet miatt elmaradt időközi önkormányzati választásokat. Összesen 74 különböző választást tartottak, számos helyen ugyanis párhuzamosan lehetett voksolni polgármesterjelöltekre és egyéni képviselőjelöltekre. A választások többsége pártpolitikai szempontból érdektelen volt, mert csak független jelöltek indultak. Ahol viszont versenybe szálltak a pártok, ott elég egyértelmű kép rajzolódott ki az ellenzék folytatódó vesszőfutásáról és a Fidesz egyre nyomasztóbb fölényéről.

Jogfosztás után

Az amerikai legfelsőbb bíróság döntésével egyik napról a másikra illegálissá vált az abortusz jó néhány tagállamban, rövidesen pedig akár az államok felében lehet tiltott vagy erősen korlátozott ez a jog. Sokan attól félnek, hogy ez csak a kezdet: az eddig a tagállami jogköröket hangsúlyozó abortuszellenesek immár országos tiltást szeretnének, miközben más jogok is veszélybe kerülhetnek.

Együtt egymás ellen

Egy időben tartják 2024-ben az önkormányzati és az európai parlamenti választásokat, ami tovább bonyolítja az ellenzék helyzetét. Vannak olyan polgármesterek, akik szerint minthogy eddig is nehezített pályán mozogtak, ezt a helyzetet is kezelni lehet majd.

„Még nem látott várost”

Ha egyszerre tartják az EP- és az önkormányzati választásokat, az ellenzéknek nyár végére ennek megfelelő választási stratégiát kell kidolgoznia. Csárdi Antal LMP-s képviselővel beszélgettünk még a fővárosi terek államosításáról, a költségvetésről, az extraprofitadóról és Hadházy Ákosról is.