Ha sírva talán nem is kell fakadnunk, mindenképpen tanulságos, hogy 2010 után az eladósodottságunk a GDP körülbelül 80 százalékáról tavaly 65 körülire csökkent, és az idén az eredeti tervek szerint már közel lettünk volna a 60 százalékos szinthez. (Zárójelben jegyzem meg, hogy a magánnyugdíjpénztárak felszámolása miatt eközben a magyar állam a GDP nagyjából 25 százalékának megfelelő extra nyugdíjadósságot halmozott fel az egykori magánnyugdíjpénztár-tagokkal szemben.) A járvány és a folyományaként ránk tört gazdasági visszaesés miatt a pénzügyminiszter múlt heti becslése szerint (lásd november 15-i interjúját a Világgazdaságban) az idén 78–80 százalékra nő majd az államadósság/GDP arány. Tíz év után visszakerültünk a rajtvonalra. Szerencsére a mai alacsony kamatok világában rövid távon ez most kisebb kockázatot jelent, de mégiscsak tíz év adósságcsökkenése enyészett el egyetlen rossz év alatt.
Ennek fényében érdemes elgondolkodni, hogy az EU-s mentőcsomaggal szemben meghirdetett magyar és lengyel vétó következményeképpen milyen hatásokkal kell számolnunk.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
