Sir David Hare,
A felolvasó című film rendezője nyilván jónak tartja a filmjét. A lap - mint a többi napilap és hetilap kritikusa - megtette a magáét: az interjú mellett kritikát közölt, amely levágja a filmet, s még jobban az alapjául szolgáló regényt, amelynek írója "nem gondol semmit a holokausztról". Megírták a kritikusok, hogy a hősnő analfabetizmusa képtelenség: az SS nem vett fel soraiba analfabétát. És nem is "szorulhatott be a gépezetbe", mert az SS-be önként jelentkeztek. Mindez nem akadályozhatja Sir David Hare-t alkotói szabadságában. A Magyar Narancsnak adott interjúban szabadon fejtheti ki filozófiáját, amely szerint "a háborús bűnöket (nemcsak ő, hanem Louis Malle szerint is) nem feltétlenül egy külön faj követi el, amit szörnyetegnek hívunk. Hanem gyakran olyan emberek, akik beszorultak a gyilkoló gépezetbe". Ki beszélt itt "faj"-ról?
Sir David Hare fenevadnak nevezi a zimbabwei Mugabét, de megjegyzi, hogy "akik bottal halálra vernek másokat, nem egytől egyig azok". Sir David Hare téved: akik bottal vernek halálra másokat, azok gyilkosok, bármennyire is csordultig teli a lelke humanizmussal és empátiával. Igaz, hozzáteszi, hogy "ez persze nem menti fel őket semmilyen felelősség alól".
Ennyi empátia már elviselhetetlen. Pontosabban: ekkora ostobaság kínos. Mint a drámaíró rövid, de elkötelezett monológja a palesztin-izraeli viszonyról, amely szerint Itzhak (sic!) Rabin ötlete volt felhúzni egy falat és azt éppen most húzzák fel.
Köszönöm a Narancs kritikusának - Turcsányinak -, hogy megmondta a véleményét a témát felületesen (vagy sehogy), de a konjunktúrát nagyon jól ismerő aktuál-filozófusokról és művész lelkekről.
Szécsi Éva
