"Beszorultak a gépezetbe"

  • .
  • 2009. május 21.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2009. április 30. Egy interjúban a megkérdezett azt válaszol, amit akar.
Sir David Hare, A felolvasó című film rendezője nyilván jónak tartja a filmjét. A lap - mint a többi napilap és hetilap kritikusa - megtette a magáét: az interjú mellett kritikát közölt, amely levágja a filmet, s még jobban az alapjául szolgáló regényt, amelynek írója "nem gondol semmit a holokausztról". Megírták a kritikusok, hogy a hősnő analfabetizmusa képtelenség: az SS nem vett fel soraiba analfabétát. És nem is "szorulhatott be a gépezetbe", mert az SS-be önként jelentkeztek. Mindez nem akadályozhatja Sir David Hare-t alkotói szabadságában. A Magyar Narancsnak adott interjúban szabadon fejtheti ki filozófiáját, amely szerint "a háborús bűnöket (nemcsak ő, hanem Louis Malle szerint is) nem feltétlenül egy külön faj követi el, amit szörnyetegnek hívunk. Hanem gyakran olyan emberek, akik beszorultak a gyilkoló gépezetbe". Ki beszélt itt "faj"-ról?

Sir David Hare fenevadnak nevezi a zimbabwei Mugabét, de megjegyzi, hogy "akik bottal halálra vernek másokat, nem egytől egyig azok". Sir David Hare téved: akik bottal vernek halálra másokat, azok gyilkosok, bármennyire is csordultig teli a lelke humanizmussal és empátiával. Igaz, hozzáteszi, hogy "ez persze nem menti fel őket semmilyen felelősség alól".

Ennyi empátia már elviselhetetlen. Pontosabban: ekkora ostobaság kínos. Mint a drámaíró rövid, de elkötelezett monológja a palesztin-izraeli viszonyról, amely szerint Itzhak (sic!) Rabin ötlete volt felhúzni egy falat és azt éppen most húzzák fel.

Köszönöm a Narancs kritikusának - Turcsányinak -, hogy megmondta a véleményét a témát felületesen (vagy sehogy), de a konjunktúrát nagyon jól ismerő aktuál-filozófusokról és művész lelkekről.

Szécsi Éva

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.