"Beszorultak a gépezetbe"

  • .
  • 2009. május 21.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2009. április 30. Egy interjúban a megkérdezett azt válaszol, amit akar.
Sir David Hare, A felolvasó című film rendezője nyilván jónak tartja a filmjét. A lap - mint a többi napilap és hetilap kritikusa - megtette a magáét: az interjú mellett kritikát közölt, amely levágja a filmet, s még jobban az alapjául szolgáló regényt, amelynek írója "nem gondol semmit a holokausztról". Megírták a kritikusok, hogy a hősnő analfabetizmusa képtelenség: az SS nem vett fel soraiba analfabétát. És nem is "szorulhatott be a gépezetbe", mert az SS-be önként jelentkeztek. Mindez nem akadályozhatja Sir David Hare-t alkotói szabadságában. A Magyar Narancsnak adott interjúban szabadon fejtheti ki filozófiáját, amely szerint "a háborús bűnöket (nemcsak ő, hanem Louis Malle szerint is) nem feltétlenül egy külön faj követi el, amit szörnyetegnek hívunk. Hanem gyakran olyan emberek, akik beszorultak a gyilkoló gépezetbe". Ki beszélt itt "faj"-ról?

Sir David Hare fenevadnak nevezi a zimbabwei Mugabét, de megjegyzi, hogy "akik bottal halálra vernek másokat, nem egytől egyig azok". Sir David Hare téved: akik bottal vernek halálra másokat, azok gyilkosok, bármennyire is csordultig teli a lelke humanizmussal és empátiával. Igaz, hozzáteszi, hogy "ez persze nem menti fel őket semmilyen felelősség alól".

Ennyi empátia már elviselhetetlen. Pontosabban: ekkora ostobaság kínos. Mint a drámaíró rövid, de elkötelezett monológja a palesztin-izraeli viszonyról, amely szerint Itzhak (sic!) Rabin ötlete volt felhúzni egy falat és azt éppen most húzzák fel.

Köszönöm a Narancs kritikusának - Turcsányinak -, hogy megmondta a véleményét a témát felületesen (vagy sehogy), de a konjunktúrát nagyon jól ismerő aktuál-filozófusokról és művész lelkekről.

Szécsi Éva

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.

Akinek nem bűne…

Tatabányán a Bűn és bűnhődéssel kezdik az októbert, és ez a tematika határozza majd meg az egész évadukat, amelyben a súlyosabb műfajok mellett krimi és komédia is színpadra kerül.