Az ezek, akik lopnak, illetve olyan tevékenységeket folytatnak, mint állami vagy önkormányzati vállalatok vezetése és felügyelete, állami és önkormányzati megrendelések, támogatások kiutalása, közbeszerzési pályázatok kiírása és elbírálása stb., mely tevékenységek a közhiedelem szerint gyűjtőnéven mind a lopás alakzatába tartoznak, ezek az illetők tehát az általános meggyőződés szerint szocialisták, vagy még inkább "a" szocialisták, és szabad demokraták, még inkább "a" szabad demokraták.
A jogos felháborodással szemben természetesen nehéz érveket találni, vagy akár nem osztozni benne, hisz az ellentéte a jogtalan fel nem háborodás, és az ember nem szívesen múlatja az időt nem jogszerű elfoglaltságokkal, még akkor is, ha a nem jogszerű elfoglaltság ez esetben nem a formális, tételes jogon esik kívül, hanem valamely erkölcsi parancsnak mond ellent. Az ellenérveléssel nem is igen próbálkozik senki, mert még abba a látszatba keveredne, hogy a tolvajokkal vállal közösséget, őket mentegeti, ergo maga is tolvaj. Hiszen ebben az országban tényleg lopnak.
Pedig lehet, hogy meg kéne próbálni. A jogos felháborodásnál ugyanis, amint azt egy kitűnő ügyvéd egy híres perben elhangzott híres védőbeszédében vagy 85 éve olyan találóan megjegyezte (Clarence Darrow, Illinois v. Leopold and Loeb), kevés kegyetlenebb, félelmetesebb és képmutatóbb dolog van a világon. A "társadalom jogos felháborodása" számos esetben nem rejt mást, mint tudatlanságot, frusztrációt és erős késztetést a lincselésre; színtiszta gyűlöletet. Amely mögött gyakran politikai manipuláció sejlik fel.
Ezért vakarjuk a fejünket tanácstalanul, valahányszor az esetleges kormányváltást követő felelősségre vonásokról beszél a legnagyobb ellenzéki párt, melyeket az általuk alakítandó új kormány foganatosítana ezek ellen. Jól értjük azt, hogy a Fidesz és a KDNP politikusai ilyenkor azon rétegek szívéhez muzsikálnak, akik elsősorban rájuk szavaznának, de szavazhatnának a Jobbikra is, és ha ők nem kedveskednek nekik ilyen szövegekkel, akkor ez utóbbit meg is fogják tenni. Jól látjuk azt is, hogy a szélsőjobb potenciálja erősebb, mint valaha, és hogy a Jobbik térnyerését csak a Fidesz tudja korlátok közé szorítani. Sőt, a Fidesz vonatkozó közleményeinek apró betűs részeiben még azt is láthatjuk, ha azt akarjuk látni, hogy a kormánypárt in waiting a "felelősségre vonást" nem feltétlenül a jelenlegi jogrend lebontásával és a feladatnak - a politikai ellenfelek lesittelésének - megfelelő átfazonírozásával képzeli el.
De akkor hogyan?
Hisz ügyészség most is van, bíróságok most is vannak. Ha a tárgyban oly gyakran és oly magabiztosan megszólaló Orbán Viktornak az alapos gyanút megtámasztó információk vannak a birtokában, oly súlyos és oly számos információk a járványszerű tolvajlásról, a lopásjárványról, amelyek e megnyilvánulások gyakoriságát és magabiztosságát megengedik, akkor a Fidesz miért nem tesz feljelentést a rendőrségen? Miért nem bombázza a nyomozó ügyészségeket a ragacsos kéz epidémia részleteivel? És a vírus vajon tényleg csak a vereseket támadja meg - az ország önkormányzatainak többségét irányító ellenzéki politikusok pedig mind immúnisak? Ott egy fillérnek még lába nem kelt, egy levajazott pályázat be nem futott, megbízási díj 20 százaléka vissza még nem csorgott? Be lettek oltva? Vagy genetikusan áll ellen a szervezetük?
Ha Orbán valóra váltja e tárgyú ígéreteit, abból más aligha keletkezhet, mint a politikai harc folytatása a büntetőjog eszközeivel. Amelynek előfeltétele a demokratikus fékek és ellensúlyok lebontása, illetve a hatalmi ágak demokráciában szokásos szétválasztásának felszámolása. Demokráciában ugyanis egy politikai párt nem csukhat le senkit, még akkor sem, ha kormányon van; és demokratikus párt vezetője nem tehet ilyen irányú ígéreteket. És különben is - lopni igazán csak nem demokráciában lehet.
Ha Orbán az ígéreteit nem váltja valóra, akkor mostani fellépéseit utólag amnesztiahirdetésnek is tekinthetjük majd.
Csak arra, hogy az elmúlt évek számos sötét ügyére fény derüljön; hogy az egyéni felelősségek megállapításával valamelyest helyreállíttassék az igazság, s hogy ezek nyomán az ország (például a pártfinanszírozás reformjával) ki bírja magát vakarni a baksiskapitalizmusból - csak arra nem ad esélyt a Fidesz kampánya.
