Immár az MSZP vezetői - Gyurcsány Ferenc és Hiller István - szerint is szükséges a közigazgatási államtitkári poszt visszaállítása. Tavasszal a kormány a közigazgatási reform leglátványosabb részeként szüntette meg ezt a pozíciót. Tizenhárommal (13) lehetett apasztani az állami vezetők és gépkocsijaik számát.
Jó reggelt!
A közigazgatási államtitkár (továbbiakban: közig) egy személyben volt felelős a minisztériumi apparátus működtetéséért és világnézeti, politikai semlegességéért. Döntései voltak az utolsó, nem politikai döntések. Politikusok csak közigeket utasíthattak, az apparátust nem; a jogállami alkotmány szerint pártok közvetlenül hatalmat nem gyakorolhatnak.
A közigek egy része a politika felől érkezett, és megértőbb volt a miniszteri "kérések" iránt. Másik részük a pártsemleges szakértői körből került ki, és kevésbé volt megértő. Posztjuk a közvetlen politikai befolyásolás és a szakmai munka között világos határt jelentett. A kormány elé csak olyan előterjesztések kerülhettek a minisztériumokból, amelyeket a Közigazgatási Államtitkári Értekezlet tárgyalt és minden szakminisztérium megfelelőnek talált.
A közigekkel együtt számos közigazgatási szervezetet megszüntettek vagy összevontak. Ez ugyan felszámolt felesleges kapacitásokat és csökkentette a bürokráciát, de nem volt világos, hogy az állam mit kezd a feladataikkal. Szervezeti káosz alakult ki.
A közigazgatásban a kormány nem az államhatalom jogállami és piackonform gyakorlásának eszközét látta, hanem (részben megalapozottan, részben nem) a politikai reformok ellensúlyát. Ezért a reformjára vonatkozó törvényjavaslatot májusban - az akkor még hatályos jogalkotási törvényt átlépve - a közigazgatási egyeztetésen kívül tárgyalta és küldte meg az Országgyűlésnek. Nem egyeztették a szakmával, így a titokban készült törvénynek sok hibája volt. Frissen alapított szervezeteket felejtettek ki a megmaradó intézmények listájáról, a közhatalom gyakorlását szabályozó törvények végrehajtásáért felelős szervezetek tűntek el, vagy vonták őket össze találomra. Júniusra a működő közigazgatás, vagyis munkaszervezet nélkül maradt kormány nekifogott a közigazgatáson kívüli területek - az egészségügy, az oktatás, a közlekedés - "reformjának".
Ám puszta szervezeti átalakításokkal az állam reformja nem végezhető el. Az eredmény a jövő évi költségvetés tervezetéből látható: az állam működési költsége csak jelképesen csökken. Ráadásul a mechanizmus "egyszerűsítése" valójában lelassította a folyamatokat; amit korábban 10-20 közignek kellett, azt ma 50-60 szakállamtitkár végzi. A feladatok egymásra torlódtak. A közigazgatásireform-törvényt követő további jogszabály-módosítások egyeztetésével az igazságügyi tárca két hónapos késésbe került, a szakmai hibák száma nőtt. A "gyorsított" reformokat a "gyorsított" hátraarcok követték.
Kisvártatva a kormánypártok szakpolitikusai is követelték a közigek visszatérését.
A "közigazgatási reformot" közben a parlament tovább nyüstöli. Épp sürgősséggel tárgyalja azt a "deregulációs" tervezetet, amely több tucat törvényből veszi ki az átalakítás során megszűnő szervezetekhez és közigazgatási államtitkári posztokhoz kötődő személyi biztosítékok rendszerét. A jövőben így több száz közigazgatási szervezet törvényben rögzített garanciák nélkül, a kormány rendelete szerint működhet.
A kormánypártok képviselői már eljutottak a tévedés beismeréséig. Ám a parlamenti "nem" gombokat egyelőre nem találják.
