A természettudomány illetékes osztálya búvópataknak híjja a jelenséget, ha a folyó, csermely egy-egy szakaszon eltűnik a szemünk elől, és a föld felszíne alatt folyik. Boross Péter is ilyen; évekig alig hallunk felőle, azt hittük, a rózsalugast metszegeti, aztán felbukkant, mint a búvópatak, mit patak!, Boross szellemi-politikai életünknek akkora alakja, amekkora folyam a Nílus, pedig az elég nagy. A medrében hömpölygő iszapról nem is ejtettünk szót. A Boross fan club utolsó fanatikus tagja évekkel ezelőtt az Egészséges vidéki fiatalok és férfias rendőrök szafaládévégeket mártogatnak a penészes szilvalekvárba című performance-oratórium alatt távozott csendben, a művész kiégett, jegyezték fel korabeli kritikusok. Mégis itt van megint. Egy hete a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nyári kurzusán bukkant fel ez a csudálatos természeti-társadalmi jelenség, hogy a résztvevőknek megválaszolja a program - kérdésként megfogalmazott - címét: Budapest bűnös város-e?
Tényleg, az-e?
Boross (a miniszterelnök főtanácsadója és egyik rossz szelleme) körülírta a problémát: "Általában a milliós nagyvárosok (...) világszerte, úgy tűnik, közelítenek egy ilyen minősítéshez, legalábbis abból a szempontból, hogy aránytalanul több bűncselekmény követődik el a milliós nagyvárosokban, mint egyébként más településeken." Menjünk tovább (nem feltétlenül abban a sorrendben, ahogy a rádió Krónika című műsorában elhangzott).
Boross sötéten lát: "Meggyőződésem, hogy a bűnüldözés, igazságszolgáltatás, ha nem kap több eszközt, ugyanakkor meghatározóbb jogi kereteket, akkor ez a harc a bűnözőknek kedvező végkifejlettel járhat." Első rész kipipálva, a rendőrségnek legyen több pénze, lóereje és helyszínibírság-cédulája, a bírónak bétékája. Viszont az ugyanakkor meghatározóbb jogi keretek, azok mik lehetnek? Ha több eszközt kap a bűnüld. és az ig. szolg., de nem kap meghatározó izéket, akkor mi van? Győznek a rosszak? A több eszköz nem elég a munkavégzéshez? Nem tréfadolog ez, "namost, ez roppant veszélyes, mert a bűnözésnek van az úgynevezett napi bűnözésváltozata, ami roppant kellemetlen, ha egy fiatal lányt az utcán különböző atrocitás ér, vagy éppen csak a válltáskáját viszik el, de a (...) mai technikai eszköztárral ellátott szervezett bűnözés már bizony kormányok számára okozhat alapvető dilemmát, behatolása olyan régiókba, amelyeknek éppen üldözni kell a bűnözést".
A kormányok alapvető dilemmákon törik a fejüket. Mik az alapvető dilemmák? Azok lennének, hogy a szervezett bűnözők beszivárognak, beférkőznek a rendőrség soraiba? Ez nem dilemma. Ez baj vagy korrupció vagy szar ügy, nevezze ki-ki, ahogy tetszik. Erre nem gyógyír a több eszköz meg az ugyanakkor meghatározóbb jogi halandzsa. De legyünk türelemmel, hamarosan megértjük, mire gondol Boross: "(...) új gondolatok kellenek, bátrabbak (...) most készülnek szigorúbb törvények (...) a szervezett bűnözéssel szemben, de talán az egész európai szemléletnek újra kellene gondolni, hogy hol vannak az arányosabb érdekhatárok a polgár szabadsága és a bűnüldözés hatékonysága kényes egyensúlyában, azt hiszem, ideje nyugodtan és nem hőzöngve, és nem azonnal tiltakozást bejelentve, tárgyilagos gondolatokkal mérlegelni azt a helyzetet, ami kialakul, és főleg, ami kialakulófélben van". Arányosabb érdekhatárokat a szabadság és a bűnüldözés frontján!
Ez azt jelenti, hogy túl sok a szabadság. És aki szabadságban szeretne élni - nem a Boross vizionálta rendőrállamban -, az képtelen tárgyilagosan gondolkodni; az hőzöngő bűnpártoló.
Boross "egy rövid interjú keretében" nem tudott egyértelműen igent mondani a szabadság korlátozására, mégse hagyta annyiban: "(...) a rendőrségi bűnüldözési adatolásnál, ami nem különösebben zavarja a tisztességesen élő nagy-nagy többséget, talán kevésbé kellene kényesnek lenni, hogy valakiről valamit nyilvántartanak". Valakiről valamit valahol: de ez ne izgassa a becsületes nagy-nagy többséget, nem ellenünk szól; Boross szavát adja, ha kell. Õt az zavarja, hogy "(...) vannak bizonyos megsemmisítési kötelezettségek, amelyeket (...) világszerte (...) a bűnüldöző szervek hol betartanak, hol nem, és már ebből is egy furcsa helyzet adódik". Szörnyű! Mik vannak!
"(...) mostanában legiszonyúbb bűncselekmények egyike ez a pedofil bűncselekmény, hogy abba bizony az ilyen gyanúba került emberek, ha valahol nyilvántartásba´ vannak, akkor egy konkrét esetben sokkal könnyebb megtalálni a feltételezhető tetteseket, legalábbis nagyobb esélyt ad erre", pendít meg érzelmi húrokat a művész.
"Jelenleg egy erősen korlátozott bűnüldözés egy bizony nagyon széles és majdnem korlátlan lehetőséggel rendelkező bűnözéssel áll szemben. A fegyverzet aránytalan. Világszerte most keresik ebből a kiutat. Jogokkal nagyon körülbástyázott a polgár és a polgárok között a bűnöző polgár is." Nincs mit hozzátenni: szégyellje magát mindegyik jogokkal körülbástyázott bűnöző polgár. "(...) meggyőződésem, hogy valami fordulat előtt áll a világ, mert a bűnözés általános elterjedése és ebből adódó szubjektív fenyegetettség, ez a széles körűvé váló közérzület, én azt hiszem, hogy valami eszközarányosságot fog előbb-utóbb provokálni".
Hagyjuk, provokáljon a közérzület. Hisz a világ fordulat előtt áll; a mágneses pólusok felcserélődnek, és mindenki lezuhan, de a bűnöző polgárok egy kicsit jobban lezuhannak. Vagy az ezredvég-vírus okoz ménkű nagy pusztítást, és a becsületes többségnek nem kell visszafizetnie a banki kölcsönt. Csak a bűnözőknek, bizony.
