Egyszer Katona Klárinak volt egy akciója a Margitszigeten, amikor arra hívta fel a gyermekek figyelmét, hogy ha leadják nála a játékpuskáikat, darabonként egy palacsintát kapnak értük. Tök siker volt, a puskák (300-3000 HUF) dõltek befelé, a palacsinták (25 HUF) pedig fogytak. Aztán a lelkes apukák másnap vehettek megint puskákat (500-5000 HUF), a pszichológus pedig elmagyarázta nekik, hogy az ember gyerekének úgy kell egy kis agresszió, mint Koncz Zsuzsának az Emerton-díj, és ha leadatják velük a játékfegyvereket, akkor fognak egy botot, vagy a mutatóujjukkal kitámasztanak, és azt mondják: durr, durr.
A méltán népszerû, ám szellemileg leárnyékolt popzenésznõ kissé bugyuta kezdeményezését most állami szintre emelte a rend és a nem láttam Clodót kormánya, és arra szólította fel a polgárokat: amennyiben illegálisan tartanak fegyvert, szolgáltassák be, cserébe mindössze annyit kér tõlük a rend és a megszûntek a robbantások kormánya, hogy adják meg adataikat, amit kicsit nyilvántartásba vesznek majd. Azért, hogy korábbi bûntények el nem kapott elkövetõit lõfegyver-azonosítás útján elkaphassák.
Az ötlet már-már zseniális.
A bérgyilkosok nyilván kapva kapnak az alkalmon, hogy végre megszabaduljanak fegyvereiktõl: - Jó napot kívánok, tudom, hogy butaság volt lemészárolni Prisztás Józsefet, de most megbántam, itt a cucc, kérek elismervényt, anyám neve Kürti Mária, lakcímem Balatonöszöd, Kossuth Lajos sétány három, köszönöm. Mire a szemfüles összekötõ a füle mögé tolja a pennát, és felnéz szúrósan: - Részünkrõl rendben is lenne a dolog, de itt van a kollégám az APEH-tõl, aki kérdezné tisztelettel, hogy van-e a mészárlásról áfás számla, nincs, lehet fáradni a hármas ablakhoz, te büdös csaló.
Persze, ha tank van a háztájiban, az sokkal egyszerûbb. Oda lehet parkírozni vele az objektum elé éjjel, aztán otthagyni sutyiban, mint inkubátorban az újszülöttet. Kloss kapitány már izzít.
